Fenyőfának fenyő ága,
A fogsáni szép határba’
Áll egy korcsma, rongyos, törpe
A bükkfáktól körülvéve.
Bujor uram benne hál,
Az özvegy Aniczánál.
A bort a vederrel méri
S részeg a ki ajkát éri.
– Jó Anicza, Anna drága!
Rég vágyodom egy virágra,
Gyenge virág, ajkán hordja,
Szép ajakad édes csókja.
– Bujor lelkem, Bujor drágám!
E virágot oda adnám,
De ne igyál, mert elfognak
S innen messze elhurczolnak.
– Ám jöjjenek, semmi bajom,
Ha a pallos az asztalon;
És mellettem a galambom.
És a csóknak nincsen vége,
De a biztos meg is jöve
Harczolt Bujor a mig tudott,
Szabadulni még se tudott.