A nagyszoba korszakot jelent. Jobb tanyát nem ismertem sem előtte, sem
utána. Mi itt laktunk; néha fűtöttünk, mert tél volt, sokszor azonban az
ágyterítőbe burkolózva ültünk a kályha körül, amely estéken szünpóciont
tartottunk, mert emez esték, csodálatos módon, vacsora nélkül
teltek-multak el. És sok dohányt elszívtunk. – A fészek hideg vala, de
barátságos a nagy kongó szoba. A falról a kanapé felől csodálkozva
vigyázta az eseményeket Hollandia partvidéke. És most, hogy már egyedül
vagyok, emlékszem a nagyszobára. Persze, vágyakozás és nagy szeretettel
gondolva mindarra, ami már elmult. Kelencére is, és a dugaszokra,
amelyeket kihúzott ő. A szájával adott oly pattanó hangokat, amik
leginkább a kiröpülő dugasz pukkanásához hasonlítottak. Hideg volt és
Kelence csak olykor húzott ki egy-egy nagyon keserves dugaszt.