A grófot e könyek meg nem hatották; undorral bontakozott ki a

kétségbeesett ember karjai közűl s csak azt tanácsolta neki, vonja

vissza vallomását s igyekezzék innen kiszabadúlni – aztán menjen

világgá. Az ajtóban aztán megfordúlt és még ezeket mondta: – Rajtad áll,

hogy innen szabadúlj és hord máshová irhádat. Én megtettem mindent, hogy

megegyengessem az utadat. De mivel abban a hitben voltál, hogy félek

tőled, hát megmondom még azt az egyet, hogy szemem elé ne kerülj ebben

az életben, mert szó nélkül lelőlek, mint a kutyát.

Ezzel kiment a gróf és Miska az ágyra dőlve, átengedte magát tehetetlen

kétségbeesésének. Csak mikor kisírta dühét, akkor vette észre, hogy

ágyán tárcza maradt; hatezer forint volt benne, egy része kisebb

bankókra fölváltva.

Virradóra Miska el volt határozva, hogy vallomását visszavonja és

szabadúlni igyekszik. A biró elé kivánkozott s ott elmondotta, hogy

szerelmes volt, s kedvese hűtlensége vitte rá, hogy magát bűnnel

vádolja. A pénzt urától ajándékba kapta; az összeg feltűnő nagyságát ura

nagylelkűségével igyekezett magyarázni, valamint azzal, hogy a grófnak

házasság előtti kalandjaiba be volt avatva.

De a biró és különösen az államügyész kötve hitt az új vallomásnak és új

tanúkat idézett; köztük volt Juczi is. E lánynak rossz lelkiösmerete

volt a dologban, s így természetesen azt hitte, hogy még erősebb gyanú

alatt áll, mint mely a valóságnak megfelel; Miskától is félt, hogy ha

hirtelenében ki talál szabadúlni, még akadályt gördíthetne esküvője elé.

Megtett tehát minden lehetőt, hogy az inast bemártsa; erőszakos, álnok

természetűnek mondta, olyan embernek, ki már őt is halállal fenyegette s

kitől minden gonoszság kitelik. Az ő vallomása döntő lett s Miskát az

első fokú biróság elítélte.

Két nappal rá megvolt a komorna menyegzője Botos ispánnal. Hét megyére

szóló ünnepség volt az és heted napig is arról beszéltek volna, ha nem

jő közbe egy még nevezetesebb esemény: a Miska elillanása a megyei

fogházból. Reggelre kelve üresen lelték börtönét; az ablak nyitva volt,

a vasrács keresztül reszelve, a falról egy kötélhágcsó lógott alá. A

porkolábsegédnél két újdonatúj ötvenes bankót találtak. Világos volt,

hogy meg volt vesztegetve; de hogy honnan vette Miska a pénzt, azt senki

sem tudta kitalálni.

A gróf hallgatott. Örült a gazember szabadulásának, de nem volt ment

minden nyugtalanságtól. Folyvást azon gondolkozott, hogy hová

fordulhatott a legény és hogy mit fog csinálni? A mily szilaj lelkű

ember, az ég tudja, hogy még mily gaztettekre vetemedik s most a gróf

ezekért is felelősnek érezte magát. Egy este Juczit magához hivatta és

intette, hogy vigyázzon, – ne menjen ki egymaga az erdő felé, mert Miska

kiszabadúlt és ki tudja, hogy nem áll-e boszút terhelő vallomásáért. Az

ispánné csak nevetett s azt felelte, hogy ő bizony nem fél Miskától;

először is tiszta az ő lelkiismerete s aztán – tud ő Miskával bánni! A

gróf boszankodott a menyecske könnyelműségén és jobbnak látta az ispán

úrhoz intézni figyelmeztetését. Botos úr illendően megköszönte a jó

tanácsot, mondván, hogy ő békés természetű, már hajlott korú ember, a ki

senkit sem bánt s kinek nem is igen lehet bántódása. E mellett egy

fényes kis revolvert húzott ki kabátja zsebéből. – Nem a Miska miatt

vettem, méltóságos uram, hanem csak úgy. Öreg embernek, ha fiatal

felesége van, mindig jó az ilyent magával hordani. – A gróf mosolygott

az őszfejű fenelegényen és kissé nyugodtabban tért szobáiba.

Hajnal felé az ispán kertje felől két lövés dördűlt el. A kik

odasiettek, Juczit és Miskát főbe lőve találták a porta alatt. A Juczi

kendőjébe csavarva ott lelték az ispán minden készpénzét. Világos volt,

hogy szökni készült a kiszabadúlt zsiványnyal; de Miska részéről a

szöktetési terv csak ürügy lehetett s amint az ispánnét a ház határáig

vitte, agyonlőtte őt is, magát is. Ezt bizonyította a közhit szerint az

az újdonatúj revolver, mely Miska jobb keze felől találtatott.

Ez volt az általános fölfogás, melyhez a törvényszék is csatlakozott. A

gróf nem merte jobban megnézni azt a revolvert, mely előtte igen

ismerősnek tetszett. Botos ispán két héttel rá fölmentését kérte és meg

is kapta.

Így beszélték el nekem a kis történetet. A ki ért az efféléhez, novellát

is csinálhatna belőle.

TARTALOM.

DÓCZI LAJOS. Irta: _Mikszáth Kálmán_ V

CARMELA 1

I. Villa Montelione 3

II. Partos úr festménye 10

III. Az Egyik 17

IV. Küstner Oszkár 31

V. Elméletek 42

VI. A Másik 50

VII. Ledér asszony 60

VIII. Hogyan történt? 75

IX. Haditanács 89

X. Szereti-e az urát? 97

XI. Viszontlátás – elválás 110

XII. A herczeg naplójából 119

XIII. Kiderül 145

KIS MURÁNYVÁR. Diáktörténet (1866) 157

I. Emma 159

II. Andaffy Béla joghallgató úrnak helyben 163

III. Egy parfümirozott levél következményei 168

IV. Egy nyugtalan éj 176

V. A levél 181

VI. Stadiumok 185

VII. A katasztrófa 190

VIII. «Kis Murányvár» megvétele 192

MENNYI? 199

FIFINE BOSSZÚJA 227

SAECKERHETS-TAENDSTICKOR 261

EGY VEGYES HÁZASSÁG 281

A GRÓF SZAVA 309

KÉPJEGYZÉK.

1. Dóczi Lajos arczképe II

2. A tengerpart 4

3. Egy árnyas szőlőlugas bejáratához értek 6

4. Mindketten visszatértek a festmény elé 12

5. Ezen esetlenül faragott szigeten 31

6. Festő szerepemet meglehetős szabatossággal játsztam 52

7. Éljen a Sängerei. Ich pfeif’ auf Ihre Aristokratie 62

8. Egyszer életemben nem mondtam igazat 80

9. Úgy találtam, rendkívül szép és vidám teremtés 82

10. Tudta, hogy szép 86

11. Hogy szeretem-e az uramat? 104

12. Melyik Spadaro Carmela? 127

13. Sem jobbra, sem balra nem vetvén egy pillantást 160

14. Kérem – mondá szenvedést eláruló hangon – a levelet 173

[Transcriber's Note:

Javítások.

Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk.

A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája:

10 |Pnrtos úr |Partos úr

13 |szabdulni |szabadulni

14 |fenérnemű |fehérnemű

27 |legalabb |legalább

54 |ancapribeli |anacapribeli

73 |Nem teszek |– Nem teszek

74 |mos is |most is

76 |viszoyban |viszonyban

78 |megyónunk |meggyónunk

79 |felreeső |félreeső

81 |mar is |már is

81 |kertem |kértem

102 |néze |nézve

106 |hiháját |hibáját

114 |túlzott |túlzotr

126 |«Én meg« |«Én meg»

127 |nézve! |nézve!»

133 |donc! |donc!»

141 |rejtély |rejtélyt

148 |feléségére |feleségére

151 |magamban erő |magamban erőt

153 |annnyit |annyit

161 |«Jó estét«-tel |«Jó estét»-tel

184 |Evelinád.“ |Evelinád.»

205 |nemsokárá |nemsokára

219 |fötétlenül |föltétlenül

221 |Ehagyom |Elhagyom

224 |Budapesről |Budapestről

230 |megehetősen |meglehetősen

233 |öngyilkoság |öngyilkosság

235 |aszzony jót |asszony jót

237 |benünket |bennünket

260 |Igazan |Igazán

265 |rosszullétról |rosszullétről

272 |öltalálja |föltalálja

290 |»Rényi |«Rényi

293 |ő esak |ő csak

296 |többi. |többi.»

298 |barónőnek |bárónőnek

302 |ez a kez |ez a kéz

303 |mélyéból |mélyéből

305 |Mengengedem |Megengedem

318 |Veszedelmes |– Veszedelmes]

Carmela · 第 18 / 18 段