Dereka ropogott, homloka szorúlt. Felugrott.
A szinben, a szalmán hanyatt feküdt a legény. Fejénél nagy sárga pók
lógott a hálóban, mínt ezüstszövetben kis játék-korona.
– Alszik, – torpant hátra apja.
Hátra ballagott, a jószágnak éjjelre kóstot vetett, lehiggadtan
visszament a szinbe és elnézte sokáig. – Megtört szivének szakadékain át
élt benne az élet.
– Már csak aludj, – legyintett – úgy is utóljára!
Tovább megállott. Bemenjen, ne menjen? A ház hideg és fénytelen. Későn
van. Fölötte a nagy halott, a hold úszott az ürben.