VIII.

Nem költötte fel, csak eltervezte, hogy majd ha az első liszt kihúll, a

markába gyűjti s azzal szalad haza és ráhinti kicsi asszonyára,

megkereszteli a kenyerük nevével.

Az éjjel dér hullott s a gép hóharmatos volt. Előbb felmelegítette a

porlasztót, gondosan előkészített mindent. Izgatott se lett. Majdnem

egykedvüen forgatta meg a kerekeket. Az áram megszakító hosszu fémnyelv

csattant egyszer, a harmadikra a gép füttyintve berobbant s lelökte

kerekeiről.

– Megy,… jár,… – mosolygott gyöngéden.

Pillanat mulva óriási dördülés rázta meg a fa-malomházat. A gép alatt a

föld felszakadt, mintha a pokolból egy nagy disznót lőttek volna bele. A

robbanás még kétszer bevágódott, a fehér, gázfelhő lángolva csapott

szét. A gép pedig teljes erőből, a tehetetlenségből kiszabadulva

káprázatosan vágtatott. Agyig beleette magát a földbe.

Percek alatt terjedt el a faluban, hogy a Biszó malom szétrobbant és

megrendülve vették körül az emberek, de nem mertek a szörnyű dübörgéshez

közelíteni, ahogy a templomban a szentek fejének festett dicsfény

kószoruját nem meri átlépni sem légy, sem pók, semmiféle féreg. – Hanem

még csak az volt az irtózat, mikor sikoltva a Vass Ferenc úr asszonya

eljött. Jótétlélek asszonyok megölelték s közel sem engedték. Aranyhaja

megtörten hullott arcára.

Akkor azután a fél falu arca elé kivágta a bezárt ajtót Csikszéki Vass

Ferenc és úgy, fülig olajosan, rongyosan, kábultan ráfektette fejét a

száguldó gép oldalára, mintha az újjáteremtett élet szárnyaló kerekeinek

beszédét hallgatná a kenyérről.

Már nem e világon volt, de az elszédített emberek is jól látták, hogy

nem is a gép, de a férfi belefojtott nagyszerű lénye kelt munkára és

vissza nem tartható iramban az szórta közibük az asszony virágait. A

lelke robbant el a vasütések alatt kenyértermő valósággá. Elkinzott

kezei, a röpülő kerekek s a mélyen búgó gép-zaj már a más világ meséje,

melyet még szemfedő alatt elkezdettek a világ romjai.

Ugyanaz a misztérium ez, mint a Krisztus tövis koronájáé. És ez szintén

nem más, mint az ő szégyenes töviskerítésük a viskók körül, amelyen

belül mégis az egész emberiség otthona vagyon.

Jézusfaragó ember · 第 41 / 67 题