A sok között egyszer az is hallik, hogy Maróth Illés, a brenóczi grófok
között a legutolsó, hazatért ősei honába meghalni.
Csapjátok be a könyvet: a Brenóczy család bevégezte regényét.
Lábjegyzetek.
[Footnote 1: Mind ez elmondott ételsurrogatumokat szerző maga is látta
Felső-Magyarországon utaztában. Hiteles vizsgálatokból bebizonyítható,
hogy e szegény nép nemcsak kivételesen, de általánosan azokkal élt.]
[Footnote 2: Szentirási képlet a szegénység felől.]
[Footnote 3: «Sok rablással összehordott kőhalom!»]
[Footnote 4: «A Cannibalok ellenségeiket eszik meg: te pedig megeszed
hazádfiait.»]
[Footnote 5: «Jőjj egy óra mulva.» Ezt mondta Tilly Magdeburg
küldötteinek, kik könyörögni mentek hozzá, midőn a foglaló katonái
gyilkolták a polgárokat. A legenda szerint azután, midőn Tilly zörgetett
a mennyország kapuján, neki is ez mondatott odafenn.]
[Footnote 6: Magyar nép-szójárás, egyenlőt fejez ki a tündérrel.]
[Footnote 7: «Halál ellen nincs orvosság». Meg ne lepje az ujabbkori és
az idegen olvasót, hogy nálunk a delnők is tudtak latinul; ez régibb
időben nem volt ritkaság. Ezt a jegyzést ajánlhatom azon lipcsei lap
figyelmébe, mely olvasói mulattatására előszedi a «böhmische Kolatschen»
tisztes vénségre jutott adomáit, s azokat magyarokra travesztálja,
mindazon balgaságokat, a mik a csehekre vannak költve, mi ránk aggatva,
igy a többek között azt is, hogy a beteg, orvosa azon kérdésére, vajjon
appetitussal evett-e? azt felelé, hogy nem azzal, hanem fokhagymával. –
Magyar ember mindig ismerte a jó appetitust, kivált a régibb időkben.]
[Footnote 8: Ez iratott a krimi hadjárat idején.