diák pensumának a tudományával van az megcsinálva, olyan magyar nyelven,
a melytől régen elszoktunk Budapesten, olyan magyar nyelven, a melyet a
magyar irodalom szép prózája már nem ismer, olyan mondatfüzéssel, olyan
lehetetlen szerkezettel (Helyeslés a baloldalon), a melynél a Daniel
Gábor féle javaslat is különb volt. Pedig én azt gondoltam, hogy az már
az ultimó, a mi magyar agyból és tollból kijöhet. És ide lökik ezt ki
közibünk. (Derültség.) Megpróbáltam 6-szor elolvasni, nem értettem sem
6-szor, sem egyszer. (Derültség.) Tegnap azután szerencsém volt a t.
belügyminiszter urral itt a folyosón érintkezni, akkor rávetettem a
fejemet, hogy nem lehetne-e ezt megérteni valahogy?
A következőt értettem meg egyelőre belőle: (Derültség.) Ez a dátum és
aláirásnélküli valami, a mit mi – egy egész nagy ország törvényhozása –
most itt tárgyalunk, a Ház elnökének akkora jogokat ad, a mekkora
Tibettől idáig semmiféle Dalai Lámának sincsen. (Élénk derültség.) Azt
mondja egyik pontja pl., hogy sürgősségi kérelmet 150 képviselő csak
akkor nyujthat be, ha ahhoz az elnök is hozzájárul. Mit jelent ez, hogy
150 képviselő is csak akkor kérhessen valamit, ha az elnök is
hozzájárul? Hát ha 150 jó magyar hazafi találkoznék még valaha valamikor
ebben a házban és a nemzet érdekében akarna valamit kivánni, az elnök
erre azt mondhatja, hogy nem járulok hozzá? (Ellenmondások.)
Méltóztassék csak az első sort megnézni. (Derültség.) Azt mondja: A ház
a sürgős tárgyalást és a tanácskozási idő meghosszabbitását csak az
elnök inditványára rendelheti el. Tehát az a 150 képviselő hiába kéri;
még akkor sem rendeli el, ha az egész ház akarja; csak akkor, ha az
elnök is inditványozza.
Ha az elnök megköti magát, hogy nem inditványozza, hiába lenne
akármilyen rettentő szüksége ennek a nemzetnek arra, hogy a sürgősség
rögtön keresztülmenjen: az el nem rendelhető, ha az elnök nem járul
hozzá. Pedig volt ám ilyen szükség. Emlékeztetem a t. belügyminiszter
urat 1848 nyarára, a mikor oláhok, szerbek ölték, pusztitották a
magyart; Horvátországban készitették Magyarország ellen a császári és
királyi orvtámadást, a mikor minden nap, a mely elmult volna, ezer meg
ezer magyar életét vette volna el: a sürgősséget akkor meg kellett adni.
Most azonban hiába kéri 150 képviselő is, ha az elnök nem járul hozzá,
nincs! (Ugy van! a szélső baloldalon. Felkiáltások balfelől: Ebből az
következnék, hogy szigoritani kell a házszabályokat! Zaj.)
Köszönöm ezt a logikát. Tehát se 150 képviselőnek, se az egész
országgyülésnek nincs joga, ha az elnök hozzá nem járul! Tessék csak
elolvasni. Különben az a szerencséje annak a javaslatnak, hogy nem
olvassa el senki, (Derültség) mert ha önök, a többség tagjai, elolvasták
volna, mint a hogy én megkisérlettem, (Derültség) nem pártolnák azt sem
most, sem később. (Zaj.) Ez egy olyan kesze-kuszaság, olyan
lehetetlenség, minden alkotmánynak, jognak, politikai tisztességnek
olyan összegázolása, a milyenről Daniel Gábor inditványából sem lehet
fogalmunk. (Derültség. Zaj.)
Ugyanezeket a jogokat biztositja az elnök részére a tanácskozási időnek
16 órára való kiterjesztése dolgában. Az is csak akkor rendelhető el, ha
az elnök hozzájárul. Ebben, azt mondhatnám, van még egy kis szerencse.
De várjuk meg a végét. Azt mondja: csupán az elnök engedheti meg a
napirend előtti felszólalást és a sürgős interpellácziót, de ugyanő meg
is tagadhatja; a Ház e kérdésben ezen javaslat szerint csak a napirend
leőrletése után dönthet. T. i. a napirend előtti felszólalás dolgában
csak a napirend kimeritése után dönthet. (Derültség.)
Nagy György: Gyönyörü észszerüség! (Zaj.)
Hát ez a javaslat akkor üt patkót a lóra, a mikor már megdöglött. (Zajos
derültség.) És a sürgős interpellácziót is csak a napirend befejezte és
a napirend feletti tanácskozásra szánt idő bevégzése után lehet
megtenni. (Zaj.) Nagyon kiváncsi lettem volna, ha a t. belügyminiszter
ur ennek az időnek a statisztikáját, – mert ebből áll ma, ugy látszik,
minden államférfiui tudomány, rovat-statisztika, iktató, kiadó stb.
(Derültség) – összeállitotta volna. Már most tegyük fel, hogy van 16
órás ülés. Elkezdi a t. elnök ur az ülést reggel 10 órakor, időközben 2
órai szünet van, az a 16 órába nem számitható be, (Felkiáltások: Nem!)
én legalább ugy értem, mert világosan nem értem (Zaj.) – tehát ha 10
órakor elkezdik az ülést, akkor az a 18 óra végződik hajnali 4 órakor.
Már most tessék hajnali 4 órakor napirend előtt felszólalni. (Zajos
derültség.)
Nagy György: Igazi koalicziós munka, jellemzi a koaliczió egész
munkáját!
Molnár Jenő: És képviselőnek ilyet be lehet adni! (Zaj.)
De hajnali 4 órakor kerül a sor az elnöki előterjesztésekre,
irományokra, a bizottságokra és egyéb dolgokra. A pénzügyi bizottság
nagy bölcsen majd határoz s azután vár az ember hajnali 4–5 óráig, csak
akkor terjesztheti elő a jelentést. Hát lehet képviselőket, bizottsági
tagokat, elnököket, jegyzőket, előadókat ilyen dologra kapni?
Tisztességes dolog az ilyen? Ugyan szálljanak magukba a t. többség
tagjai, hogy mi lesz akkor, ha itt dühösen tárgyalnak, mert ha 16 órás
lesz az ülés, akkor már itt jókedve kevés embernek lesz. És mikor az
emberek rosszkedvüek és fáradtak és éjszaka van, méltóztassék majd
megnézni, milyen ülések lesznek akkor. A t. belügyminiszter ur mondta
azt, hogy hova lesz a nemzet becsülete, ha igy megy. Én is kérdem: De
hova lesz a nemzet becsülete, ha igy megy; ne méltóztassék éjszakai
ülést tartani, hiszen látták már, hogy megy az.
Már most van egy más dolog. 150 embert össze lehet toborzani, hogy kérje
ezt a 16 órás ülést. Tegyük fel, hogy az elnök ur hozzájárul. Már most
azt kérdem, lesz-e garanczia arra, hogy az a 150 ember itt üljön és
innen ki ne mozduljon; nehogy az ellenzéket, a mely 70–80 tagból áll,
150 képviselőnek ledér tréfálkozási kedve arra kényszeritse, hogy 16
órán át legyen itt, ők maguk pedig az alatt menjenek a moziba, a
kabaréba. (Zajos derültség.) És lesz-e arról gondoskodva, hogy a mely
elnök hozzájárul ehhez a vad, bolond dologhoz, hogy az az elnök 16 órán
át ott üljön és le legyen lakatolva jobbról-balról, mert hogy az
ellenzék tagjait, a nemzet szószólóit ilyen butaságra kényszeritse, ő
maga pedig menjen a moziba és a kabaréba, ez talán még se járja. (Zajos
derültség. Igaz! Ugy van! balfelől.)
Nagy György: Öt ember sem fog itt lenni. Soha sem lesznek itt! (Zaj.
Halljuk! Halljuk!)
De azután más is van ebben az inditványban. Az elnöknek feltétlen jogot
ad a szavazást másnapra, vagy a legközelebbi ülésre rendelni; ez az
elnök feltétlen joga. A képviselőház akar ma szavazni, az elnök pedig
azt mondja: én a szavazást holnapra rendelem. Valami ok miatt, talán nem
tetszik neki a Ház arcza, elrendeli és holnapra halasztja a szavazást.
Nem akarják talán nekem elhinni? Olvassa el ezt valaki, ha tud arabul,
olvassa el, hogy mi van ebben? (Élénk derültség.)
Az elnöknek joga van, feltétlen joga eldönteni, hogy a szavazás előtt
felolvastassanak-e az inditványok, elleninditványok és módositványok.
Hiszen fontos javaslatoknál, a milyen lesz majd, remélem, a választási
törvényjavaslat is, igen fontos és sok inditvány, módositvány és
elleninditvány érkezik ide és ha a 16-ik órában kerül a szavazásra a
sor, elrendeli az elnök, hogy ne olvastassék fel semmi, de azért csak
tessék szavazni. Mi ez? Hát kölykek vagyunk mi, vagy azok leszünk,
(Derültség) hogy igy lehet velünk játszani?
Nagy György: A magyar nemzet alkotmányából ilyen játékot csinálnak!
Hogy lehet ilyen bután és bolondul játszani egy nemzet alkotmányával,
jogaival, egy parlament komolyságával? Mi akkor a parlament
tanácskozása, ha ez igy lesz? Pedig az elnöknek megint feltétlen joga
van a 215. §. _a), b)_ és _c)_ pontjai szerint, ha valaki megsértetik,
vagy szavai félremagyaráztatnak, megtagadni az engedelmet arra, hogy a
megsértett képviselő magának nyomban elégtételt szerezzen. Hát hol van
az az elnök a világon és melyik Isten ruházhatja fel az elnököt azzal a
joggal, hogy ha egy képviselőt durván megsértenek becsületében, nyomban
ne tiltakozzék ellene? És hogyan szabad az elnöknek olyan jogot adni, a
melylyel ezt megtagadhatja, vagy megtilthatja? (Igaz! Ugy van! a
baloldalon.) Irtózatos állapot ez! Még a gondolat is! Mivé akarják önök
sülyeszteni a képviselőket, az ő becsületüket, tekintélyüket,
jóhiszemüségüket?
És kik azok az elnökök? Nem a mostaniakról beszélek, hanem általában a
Ház elnökeiről. A magyar parlamentben nem azok ám az elnökök, a kik
régen voltak. A belügyminiszter ur erről a kérdésről sem szólt egy szót
sem. Általában a belügyminiszter urnak különös zseniálitása van abban, a
kérdés nehezebb oldaláról nem is beszélni, hanem elcsépelt tételeket
megvilágitani. Pedig képessége volna rá, a mit ugyan minden miniszterről
nem ismerek el. (Derültség.) De én az ő irodalmi müködését figyelemmel
kisértem és egyik nagy művéből, a mely nemzetünk világtörténeti nagy
kérdéseit vitatja, világitja meg, részletezi, bontogatja, azt látom,
hogy volna hozzá képessége, (Derültség) ha megvolna benne a jó
igyekezet, (Derültség) ennek a kérdésnek nehezebb oldalait is
megbirálni, vagy felderiteni.
1848-ig, mindenki tudja, a királyi személyes jelenlétnek a törvényszéken
való helytartója volt az elnök – personalis praesentiae regiae in
judiciis locumtenens stb. – szép czifra czime volt, csaknem olyan
czifra, mint a mostani udvari tanácsosoknak. (Derültség.) Ezek rendesen
valóságos belső titkos tanácsosok is voltak, feltétlen biztossággal
exczellencziás urak voltak, (Halljuk! Halljuk!) és az udvari
szolgaszemélyzethez tartoztak. (Derültség.) Hanem a gyengébbek kedvéért
elnevezték őket Magyarország zászlós urainak, főurainak, vagy minek,
szóval, a personális bizonyos tekintetben közjogi méltóság is volt. Az
országgyűlés ettől szabadulni akart. Már 1825-től kezdve hangzottak a
parlamentben, vagy akkor nem parlamentnek nevezték, mert ez rossz szó,
akkor a követek táblájának nevezték, alsó táblának, mert a parlament szó
magyarra forditva rossz szó volt, körülbelül hasonlitott a fecsegéshez.
(Derültség.) Legalább is közelálló volt hozzá.
Hát elődeink, a követek, igenis törekedtek arra, hogy megszabaduljanak a
király által kinevezett udvari szolgának beosztott, a nemzet bárói
méltóságára emelt czifra erőszakoskodótól, a mi volt akkor az alsó
táblának az elnöke. Igen erős, nehéz vita után, a mely folyt az
országgyülés vezetőférfiai közt és az udvar közt, 1848 márcziusban és
áprilisban, igen nehéz harczok után a nemzet kivivta magának azt, hogy
legalább a képviselőház maga választ magának elnököt. Választott is,
volt szerencsém ismerni, a mióta képviselőház van Magyarországon, minden
elnököt. De a mig Deák Ferencz élt, addig ő alatta a képviselőház elnöke
valóságos belső titkos tanácsossá nem lehetett, mert Deák Ferencz akként
gondolkodott, hogy ez az országnak, a nemzetnek egyetlen választott
tisztviselője…
Széll Kálmán: Somssich az lett!
… Ez udvari személyzetté nem lehet – Somssich akkor lett, a mikor már
nem volt elnök – ezt udvari személyzetté lealacsonyitani nem lehet.
(Élénk helyeslés a baloldalon. Zaj.)
A Tisza-rendszer kezdete óta pedig divatba jött a Ház elnökeit rögtön
valóságos belső titkos tanácsosokká kinevezni és ezzel az udvari… – még
majd rosszra megy a nyelvem – az udvari személyzet sorába besorozni a
magyar képviselőház elnökét is.
Már most én a mostani elnökökben bizom, meglehetősen no, pedig talán ők
is már valóságos belső titkos tanácsosok, vagy legalább azok lesznek.
(Felkiáltások: Már azok!) De mégis bizom bennök egy kicsit. Hanem
jöhetnek olyan elnökök és biztositom a belügyminiszter urat, hogy ha
ilyer politikát folytatunk még egy kis ideig, jönnek olyan elnökök majd,
a kiket önökre, miránk is, a Házra is valami külső körülmények
parancsolnak. Olyan elnökök, a kik ezen jogoknak a birtokában ugy bánnak
ezzel a parlamenttel, mint a cselédjükkel. Nem is lehet másként. Ilyen
jogokat egyes embernek adni egy nemzet képviseletének soha semmiféle
körülmények között nem lehet. (Élénk helyeslés a baloldalon.)
Nagy György: Zsarnokot tenni egy parlament nyakára –
rabszolga-gondolkodás.
Az a törvényhozó, t. képviselő urak, a ki saját kötelességének
teljesitésére szánt erejét, saját alkotmányos jogát ilyen elnöki hatalom
alá önként rendeli, az a törvényhozó ezzel önként valósággal elismerte,
hogy ő egészen hitvány ahhoz, hogy egy nemzetnek a törvényhozója legyen.
(Zaj.) Annyi jognak és annyi szabadságnak kell a nemzet törvényhozójában
lenni, hogy ilyen Dalai Lámát a nyaka közé, meg a feje felé ne ültessen.
(Zaj. Helyeslés a baloldal felső padjain.)
Nagy György: A magyar nemzet képviselete zsarnokot ültet saját fejére, a
mikor más helyen kiirtják a zsarnokot! (Zaj a jobb- és a baloldalon.)
Pénzen vásárolunk 12.000 forinttal majd zsarnokokat! (Zaj. Az elnök
csenget.) Szabad, független országnak ilyet tenni. (Folytontartó zaj a
jobb- és a baloldalon. Elnök csenget.) Keserü igazságok ezek! (Zaj.
Elnök csenget.)
Elnök: csendet kérek!
A t. belügyminiszter ur magáévá tette e javaslatot. Ebben az is benne
van, hogy a képviselőnek nincs joga a Háztól annak megengedését kérni,
hogy felszólalásában a tárgytól eltérhessen. Mikor szokták ezt kérni a
képviselők? Mikor szó van pl. ilyen házszabály-szigoritásról. De előttem
a t. belügyminiszter ur az angol parlament példáiról beszélt s a
képviselő, ha kérni akarja, hogy neki is engedjék meg, hogy az angol
parlamenti példákról beszéljen: ettől el van tiltva.
Azután itt van az, hogy névszerinti szavazást nem rendelhet el a Ház,
csak ha az elnök akarja, vagy ha 100 képviselő kéri. – De ha elrendelik
a névszerinti szavazást, vagy a rendes, egyszerü szavazást, a
szavazatokat megszámlálni csak ugy lehet, ha 100 képviselő kéri, vagy az
elnök a maga tetszéséből elrendeli.
Bocsánatot kérek, hiszen a szavazatokat vagy a szavazókat megszámlálni
minden képviselőnek, minden gyorsirónak, minden irodaszemélyzetbeli
embernek abszolut joga van, ha csak a két szemét ki nem verik először.
(Derültség.) Minden képviselőnek abszolut joga van erre; de nem is
teheti, hogy meg ne számlálja; és ha 5–6–10 képviselő azt mondja: nem
jól van a dolog, nem az a többség, tévedés van a jegyző urnak a
számitásában, hát nem szabad megszámlálni, hanem csak ha 100 képviselő
összeáll, szerződést köt, összeesküszik, kaucziót tesz le, azt
bekebelezteti birtokára (Derültség) s akkor előáll kérni és ha az elnök
hozzájárul, akkor meg lehet számlálni, hogy a szavazásnak mi az
eredménye.
Nos hát, ezekbe az ostobaságokba elég mélyen belementünk; – ne menjünk
még tovább. – De talán ne menjünk ennyire se. – Hiszen végre is a
parlament tekintélyét őrizzük.
De a t. belügyminiszter urat kérdem, hogy ha ő elképzeli magának, hogy a
mikor majd a nemzet elleni nagy merényletek csőstől-seregestől jönnek
ránk, a mikor a többség azért mégis meg lesz itt keményen szerkesztve,
de majd mégis lesz itt 50–60 magyar ember, a ki a nemzet jogait meg
akarja védelmezni, a mikor majd az indulatok magas lángokban csapkodnak
fel s a mikor az emberek nem ellenfél és ellenpárti gyanánt, hanem
ellenség gyanánt állanak szemközt; ha majd bekövetkezik, bekövetkezhetik
az a veszély, a mit a belügyminiszter ur is lát és emleget és a mit ezek
a fiatal barátaink, Nagy Emil, meg Tolnay itt örökké elcsépelt
igazságként hirdetnek, mint nemzetiségek, horvátok, szoczilisták, stb.,
akkor, a mikor majd az indulatok oly haragosan tombolnak itt közöttünk,
mi lesz ezzel az elnökkel? Hiszen szétszedik majd azt az elnököt. (Ugy
van! balfelől.) Az pedig majd a Habsburgoknak ad igazat mindenben, nem a
nemzetnek, mert az valóságos belső titkos tanácsos lesz.
Nagy György: Esküt tesz, mint titkos tanácsos! Hűségesküt tesz!
És nem a nemzet embere lesz. Hát mi lesz akkor, micsoda jelenetek
lesznek itt? Hiszen a görög parlament, meg a szerb, meg a bolgár mind
aludttejjel élő szelid ember ahhoz képest, a milyenek itt lesznek majd,
a mikor a nemzetet nagyobb veszélyek fenyegetik, vagy legalább durvább
módon, mint most, mert nagyobbak már nem fenyegethetik. (Igaz! Ugy van!
balfelől.)
Nagy György: Éppen, hogy szeges korbácsot nem adnak az elnök kezébe!
Azután kiváncsi voltam az okokra, a melyek vezérlik nem ugyan a többség
sok tagját, mert erre nem vagyok kiváncsi, hanem a t. belügyminiszter
urat, mert a belügyminiszter ur tud is gondolkodni, szeret is, noha nem
helyesen. (Élénk derültség.) Mik hát azok az okok, a melyek vezetik a
gyarló elméket ilyen kesze-kusza dolgokra? Felhoznak hármat. Először
azt, hogy a nemzeti akaratnak a többség által való megnyilvánulásának
akadálya ne legyen. (Zaj. Elnök csönget.) Felhozzák másodszor az
obstrukcziótól való félelmet és felhozta éppen a t. belügyminiszter ur a
nemzetiségi vagy nemzetközi, a horvát stb. bajokat.
T. belügyminiszter ur! Őszinte szeretek is lenni, tudok is és most
akarok is. Mind kis bajunk ez nekünk. A nagy baj a habsburgi politika.
(Igaz! Ugy van! balfelől.) A nemzetiségekkel 900 esztendőn keresztül
tisztességesen meg tudtunk lenni. (Ugy van! balfelől és a nemzetiségi
padokon.) Sem ők nem tettek minket szerbbé, ruténná, tóttá, románná, sem
mi nem tettük őket magyarrá. Megvoltunk békességben. Horvátországgal 800
év óta testvéri viszony állott fenn és a Dráva két partja között nem
lehetett különbséget tenni, (Zaj. Halljuk! Halljuk! Elnök csönget)
melyik a jobbpart, melyik a balpart, melyik a jobb magyar, melyik a
rosszabbik. Testvérül szerette egymást a magyar a horváttal. Hanem
belenyult a Habsburg-kéz és a horvátokat ellenségünkké tette.
Ellenségünkké tette a tengerpartot, a szerbeket, a románokat és a
ruténeket, bár ezeket sikertelenül, de némi sikerrel ellenségünkké tette
a tótokat is és most már Ausztriában szabadon tombol az a törekvés, a
mely a mi jó németjeinket a magyarság ellenségévé akarja tenni.
T. képviselőtársam, Széll Kálmán tanuságot tehetne arról, hogy a
vasvármegyei határszéli nép jóravaló magyar érzésü ember volt mindig –
pedig istentelen svábok voltak nyelvükben – de jóravaló magyar hazafiak
voltak. Majd meglátjuk, mit csinál azokkal a habsburgi kéz, vagy a
pángermán, illetőleg más néven most már alldeutsch és egyéb törekvés. Ez
ellen akar a t. belügyminiszter ur ilyen házszabálylyal védekezni? A
helyett, hogy a magyarságot emelné, erősitené, iskolában,
intézményeiben, vagyonában, jogaiban és alkotmányának biztositékaiban
(Igaz! Ugy van! balfelől), ezzel akar ez ellen védekezni?
Gr. Andrássy Gyula belügyminiszter: Ezzel is!
Nem »is«. A horvát nyelvnek az ősforrása az »is«. Ez itt nem segit,
semmit sem segit. Megmondom előre, hogy ha ez törvénynyé, illetőleg
házszabálylyá válik, nem a horvátok ellen lesz alkalmazva, sem a
románok, sem a nemzetiségiek ellen, hanem mi ellenünk, magyarok ellen.
(Ugy van! Helyeslés balfelől).
Mezőfi Vilmos: Az ellenzék ellen!
Nagy György: Az igaz függetlenségiek ellen! A labanczok fegyvere lesz a
kuruczok ellen! A bécsi fegyvertárban lesz egy ujabb fegyver!
Pedig, t. miniszter ur, nem sokáig lesz erre szükség; én ellenem
legalább nem fogják majd ezt alkalmazhatni, mert én, ha Istenem éltet és
józan eszemnél meghagy, ugyis itt hagyom ezt az országgyülést, mert én
ilyen nemzetgyilkos politikának tanuja lenni nem akarok. (Élénk
helyeslés balfelől.)
Nagy György: Nem engedjük, szükségünk van Eötvös Károlyra!
Ajánlom Lengyel Zoltán képviselőtársam határozati javaslatát
elfogadásra. (Hosszantartó, többször megujuló élénk éljenzés és taps a
baloldalon.)
TARTALOM.
Tájékoztató 1
(Könyvem tartalma. – Működésem általános ismertetése. – Milyen a
törvényhozási, kormányzási és közéleti irodalom nyelve s irásmódja? – A
mult példái. – Példa kell arra, milyennek kellene lenni az irodalom
nyelvének. – Az én munkáim valósággal életem és korom emlékiratai. –
Mindig ki kell tüntetni a magyar nemzet igazságait.)
A képviselők megvesztegetése 11
I. (A nemzeti követelések. – Minő pártközi helyzetet talált gróf
Khuen-Héderváry? – Kossuth és pártja leszerel. – Pap Zoltán
felszólalása. – Tizezer koronát letesz a ház asztalára. – A vesztegetési
kisérlet története. – A vesztegetés erkölcsi és politikai természete. –
Tóth János inditványa a vizsgálat tárgyában. – A kormányelnök
hozzájárul.)
II. (A vizsgálat. – Gróf Szápáry László beismerése. – Gróf
Khuen-Héderváry Károly tanuvallomása. – Az én tanuskodásom. – Miként
gondolkoznak a kaszinó némely köreiben. – Gróf Szápáry vétségének
természete.) 20
Magyarország külön állam.
I. A beszéd története 30
(Gróf Khuen-Héderváry kormányzása alatt nem volt nyugalom. – A chlopyi
hadiparancs. – E hadiparancs birálata. – Ő felsége magyarázata. –
Barabás közbeszólása. – Viharos támadások Barabás ellen.)
II. A beszéd 41
_A)_ (Ausztriában, sulyos támadásokat intéznek Magyarország önálló
állami léte ellen s a többség mégis a magyar nemzeti ellenzéket támadja
szenvedélyesen. – Mit mondott Deák 1861-ben a királyról? – Mi a Hadur? –
A kolozsvári Nessi-ügy a zavarok kezdete. – A kormány igéretei üres
hitegetések. – A többség nem teljesiti kötelességét.)
_B)_ (A nagy egész. – A kényszeritett birodalmi egység. – Deák nézete. –
A többség mulasztása a bajok főoka. – A hadseregnek németesitése és
osztrák császárositása 36 év óta erősebben folyik, mint azelőtt.) 53
A kilenczes bizottság 62
(A Széll és a gróf Khuen-Héderváry-kormányok alatt folyt hadügyi viták.
– A kilenczes bizottság tagjai. – Javaslata. – Gróf Tisza István
módositásai. – A javaslat sorsa.)
Ujoncz-ajánlási törvény 1904-re.
I. A beszéd története 72
(Felszólalásom indoka és czélja. – Gróf Tisza István felelete
beszédemre. – A 9-es bizottság programmja.)
II. A beszéd 75
(Az osztrákok paczkáznak velünk s a kormányelnök mégis a magyar
ellenzéket ócsárolja. – Miért nem fogadhatjuk el a külföldi példákat
tanulságul? – Politikai desperádók. – Én se bizom a kormány igéreteiben.
– A nemzeti követelések. – Óhajtom az ugynevezett obstrukczió
megszüntetését. – A kormányelnök nem egyenlő módon érintkezik az
ellenzék árnyalataival.)
III. Válasz gróf Tisza István feleletére 89
A királyi udvar költségei.
I. A beszéd története 91
(A törvényjavaslat főindokai. – Az ellenzéki határozati javaslatok. – Az
udvartartásra adott magyar pénzt egészen Ausztriában költik el. – Egyéb
okaim a beszéd tartására.)
II. A beszéd 98
(A kormányelnök gróf Tisza István politikai multja: minden kormánynak
mindenkori támogatása. – Irodalmi multja jelentéktelen, közgazdasági
multja szerencsétlen. – A személyeskedés semmi sikert nem biztosit. –
Gróf Tisza kormányprogrammja. – A régi kormányok nagyobb tiszteletben
részesitették az ellenzéket, noha az se nagyobb, se tekintélyesebb nem
volt, mint a mostani. – A ki a nemzet jövőjében nem bizik: annak nem
szabad a nemzet kormányzására vállalkozni. – Miért ellenzem az
udvartartási költséget?)
A házszabály kérdése.
I. A beszéd története 122
1. (A házszabály fontossága. – Miért nem kezdeményeztem a
házszabály-harczot előrelátásom daczára? – Gróf Tisza István inditványa
1904 márczius 5-én. – Az inditvány tartalma. – Gróf Tisza értekezleti
beszéde. – Thaly Kálmán békeajánlata. – Az 1904-ik évi törvényhozási
alkotások.)
2. (Az ugrai levél. – Minő gondolkozás birta erre gróf Tisza Istvánt! –
A levél egyik pontja. – Gróf Tisza november 3-iki értekezleti beszéde. –
A 21-es házszabály-bizottság. – Gróf Tisza november 14-iki értekezleti
beszéde. – Beszédem. – A Daniel-féle inditvány. – Ennek ismertetése.)
134
II. A beszéd 153
1. (Az obstrukczió története. – Az 1903-iki obstrukczió valódi okai. –
Gróf Tisza módszere. – Az 1889-iki és 1901-iki nagy viták. – Az 1898-iki
obstrukczió. – Gróf Tisza javaslatának birálata.)
2. (Kell-e az előkészitő bizottságban ellenzék? – Deák Ferencz nézete. –
Milyen lesz jövőre a tanácskozás? – Az ellenzék osztályozása. – A
kőbányai vacsora. – Mit akar a kormányelnök az uj házszabálylyal elérni?
– Sehogy se mondja meg.) 167
Szózat a nemzethez.
I. A szózat története 181
(Az ellenzék vacsorája 1904. évi november 18-án. – Találkozásom Polónyi
Gézával és Justh Gyulával. – Felköszöntöm Molnár Jánost. – A koaliczió
megalakulása. – A vezérlő bizottság tagjai. – A nemzethez Szózat
intézendő. – Engem kérnek föl készitésére.)
II. A „Szózat a nemzethez!“ 190