E mesegyüjtemény a Magyar Népköltési Gyüjtemény uj sorozatának immár
tizedik kötetete, igazolva, hogy népi költésünk bányájának gazdag ere,
melynek feltárásában nemzedékek munkája váltja egymást, még mindig nem
merült ki.
Távolról sem állítom, hogy a mit egy-egy uj kötetünk nyujt, az mind
merőben uj. Sok darab csak változata az ismert réginek. Kivált a
népmeséknél találkozunk lépten-nyomon ismerős inditékokkal, jól ismert
helyzetekkel. Ezen nincs mit csodálkozni. Maga a világ mesekincse
aránylag kevés motivum kombinácziójából áll; de azért a meseszövés, uj
fordulatok teremtése, uj szinek, uj vonások felrakása elég teret ád az
eredetiségnek, s hiba volna a tárgy hasonlósága vagy rokonsága miatt
mellőzni a különben értékes s eredeti vonásokkal is biró változatokat.
Magáról e gyüjteményről fölösleges volna szólnom, a szakavatott gyüjtő a
könyvhöz irt bevezetésében eléggé tájékoztatja az olvasót. Tájékoztatja
nemcsak a mesékről, hanem a csángók történetéről s néprajzi
sajátságairól is.
E kötet, mint gyüjteményünk megelőző kötete, szintén kizárólag népmesék
közlésére szorítkozik. A bevezetésben ennek az eljárásnak az igazolását
is megtalálja az olvasó. Ha a csángók népköltészete kötött formában csak
szegényesen s minden eredetiség nélkül nyilatkozik meg, valóban
helyesebb volt mellőzni a csekély értékü anyagot.
_Vargha Gyula._