de élt jó apja s éltek testvérei. Osztozásról szó sem lehetett. Én rám
se nézett nagy örökség s nekem is éltek szülőim és testvéreim. De nem is
osztozkodtam volna velük. Hiszen én már tisztviselő voltam a
vármegyénél. Micsoda szégyen lett volna a szülői vagyon vagy segitség
után ásitoznom.
Hatvan forint volt havi fizetésem. Lassankint fölemelkedett hetvenöt
forintra. Kis fizetés, nagy fizetés: e fölött nem tünődtünk. Nekünk elég
volt. Ebből éltünk, adósságot nem csináltunk.
Harminczhét esztendeig éltünk boldog egyetértésben és egészségben.
Szerezgettünk is.
Kisfaludy Sándor, a nagy költő, azt irja egyik töredékes végrendeletében
Szegedy Rózáról:
– Csekély szerzeményeimet iparkodásom mellett leginkább az ő hiv
szeretetének, segedelmének, maga megvonásának és okos gazdasszonyságának
köszönhetem!
Ime Szegedy Róza!
Ilyen volt az én szerény feleségem is. Jobb asszony és jobb gazdasszony
nem volt a földön. Egyébként nem akarom ama dicső emlékü nőhöz
hasonlitani.
Harminczhét évi boldog házasság után jobb mellében az ugynevezett
rák-betegség támadt.
Iszonyu betegség. Se okát, se orvosságát nem ismeri a tudomány. Bizunk,
remélünk a jövőben, de eddig még nem ismeri.
Szegény szenvedő jó asszony! Talán későn szánta el magát a műtétre. A
Vörös Kereszt-kórházban kezelték és ápolták. Tudós orvosok, szives
ápolók. Némi könnyebbülés, talán némi halasztás volt az eredmény, semmi
gyógyulás.
Szilárd volt akarata, nagy életereje, meg nem törhető gondossága. Az
1904-ik évet még gazdaságunk s háztartásunk vezetésével töltötte.
Utóbb ágynak esett. Kórházba nem ment, engem elhagyni nem akart, a
házvezetés gondjaitól utolsó leheletig meg akart kimélni. Még idegen
ápolót se akart a házba ereszteni.
Megépitette sirboltját a veszprémi temetőben. Még ezt se akarta velem
tudatni. Nem akart vele fájdalmat okozni. Mikor még tehette, megjelölte
a sirbolt helyét s alkalmas épitőmesterekkel, kőfaragókkal elkészittette
örökös nyugvó helyét. Hogy nekem ne legyen erre is gondom és költségem,
ha majdan oda költözik. Csak halála napján tudtam meg.
Az utolsó két hónapig magam ápoltam. Ágyunk egymás mellett. Nappal a
munka, éjjel az ápolás gondja. De én szives nyugodtsággal viseltem ezt a
gondot.
Végre talán észrevette bágyadtságomat, rendes ápolót kért s engem más
szobába rendelt. Szomoru jelenet volt, a mikor arra kért, bocsássak meg
neki, a miért egész életünkön át gyakori betegségével nekem annyi
bánatot okozott.
Isteni lélek – én bocsássak meg ő neki!
A Lorántffy Zsuzsánna-egylet adott ápolónőt. Róza testvért adta, a kinek
a hivatalos neve »kedves testvér«. Piros pozsgás, mosolygó arczu fiatal
hajadon. Isten áldása volt ő rajtunk. Szegény haldokló nőm határtalanul
megszerette. Nehéz tisztét ez a kedves testvér fáradhatatlan
buzgósággal, szives készséggel teljesitette. Állandó segitségére voltak
rokonnők s leánykori barátnők s idegenek is, de az ápolást csak akkor
engedte át másnak, a mikor lerogyott a kimerültség miatt.
Megkisérlettük a Röntgen-sugarakat. Tudós férfiak ajánlották, jó lesz
megkisérteni. Megszereztem a gépeket, odaállitottuk az ágy mellé. A
kisérteties fény engem is megijesztett. De ez se használt. Csak ujabb
rettenetes fájdalmakat okozott. Talán el is késtünk, talán ugy se tud
használni.
Az utolsó napok és éjszakák sok fájdalmat okoztak mindenkinek.
Esténkint elbucsuzott orvosától, nem hitte, hogy megéri a reggelt.
Megköszönte fáradozásait s megkérte, bocsásson meg, hogy ennyi gondot
okozott neki.
Volt egy kedves rokona, asszonyöcscse; – magához kérette, minden
fölösleges ruhanemüjét vele eladatta, pénzbeli végső rendelkezéseit maga
teljesitette. Uj csipkés, fekete selyemruhát félretétetett.
– Ebben temessetek el!
Az ápoló kedves testvérnek meghagyta, hogy temetésén ott legyen,
koporsóját Veszprémbe kisérje s két szemével nézze, a mikor őt a sirbolt
mélyében elhelyezik s a sirbolt fedő kövét ismét helyreteszik.
Az utolsó éjszaka szentirásbeli jelenet volt. Sohase tudtam elmondani
senkinek: mellem elszorult, hangom elfuladt, ha el akartam mondani. Egy
év mulva most már le tudom irni.
Éjfélig nem aludt, fájdalmai voltak.
Egy óra tájon, mintha fény vette volna körül arczát. Az ég felé nézett s
e szavakat mondá:
– Mamám, édes jó mamám, csókolj meg!
Édesanyja negyven év előtt halt meg, csak arczképét őrizte azóta.
De a nagybetegnek lelke az élet és halál révén járt már s
visszarévedezett leánykori multjába s benézett az örök jövendőbe.
Végtelenül szerette édesanyját.
Anyai csók!
Ki irhatná le: mi az? A haldokló bizonyára szentül hitte, hogy őt csak
az anyai csók tudja meggyógyitani. Az menti meg csak kinjaitól, talán az
emeli föl édesanyjához, a mennyei szentek seregébe!
Három és négy óra közt odafordult a kedves testvérhez:
– Micsoda nap van ma?
– Ma szent karácsony napja van.
– Mi történik e napon?
– Ma született meg a kis Jézus, a mi üdvözitőnk. Ma jött el értünk, hogy
megváltsa a bünös emberiséget.
A haldokló arcza nyugodt lett. Mintha kissé gondolkozott volna, azután
igy szólt:
– Talán én értem is eljött a mi üdvözitőnk! Kedves testvér, imádkozzunk,
váltson meg engem is, vegyen magához.
A kedves testvér imára rakta össze a haldokló kezecskéit s imára
kulcsolta a maga kezét is. S könyörögtek Istenhez s egyszülött fiához,
Jézus Krisztushoz, hogy váltsa meg a haldoklót.
Többen voltak a szobában kettőjükön kivül. Ott volt a másik ápolónő, a
szobalány, a házmester. Én a szomszéd szobában félig öltözötten. Nem
birtam e jelenetet. A függő villanylámpára fátyol volt téve, ne legyen
vakitó fény a szobában. Mindenki sirt, alig tudta elfojtani zokogását.
Pedig nem volt szabad. De észrevette a beteg mégis.
– Ne sirjatok, most aluszom!
Elaludt.
Alvása közben csoda történt.
Arczáról elmult a fájdalomnak, a szenvedéseknek, az előrehaladt
életkornak minden különös jele. Lesoványodott arcza olyan lett, mint
menyasszony korában, épp oly szelid, ifju, mosolygó és szende, mint
harminczkilencz év előtt.
Nem mozdult többet. Nyugodtan, édesen aludt reggeli nyolcz óráig. Az
édesanya csókja s a Megváltóhoz intézett imádság akkor lett foganatossá.
Akkor jelentette az orvos:
– Meghalt!
De édes mosolygó menyasszonyi arcza megmaradt változatlanul. A mikor a
ravatalon feküdt a koporsóban, diszes fekete, csipkés selyemruhájában,
rózsák és virágok köröskörül, viaszfáklyák szomoru ragyogása a fekete
falak között, oly sokan felsóhajtottak:
– Nem halott ez!
… Ez volt az én tavalyi karácsonyom.
TARTALOMJEGYZÉK.
Szegedy Róza halála.
I. (Betegeskedése, szobái, áhitatos lelke, szent képecskéi. – Kik
látogatták halálos betegségében? – Utolsó szavai. – Szegedy Róza
kertecskéje. – Mit bizonyit a halotti anyakönyv?) 1
II. (A temetés. – Az öltöztetők. – Kik voltak a temetésen? – Utolsó
rendelkezése? – Hol feküdt első sirja? – Látogatásaim sirjánál. – Most
már férje mellett pihennek hamvai.) 14
A sümegi kékfestő.
I. (Mi a gazdaság? – Magyar irók, magyar költők hogy vannak a
gazdasággal. – Mire oktatnak a tanitók? – Eötvös József báró és Wodiáner
bankár. – Bugyli kutyánk és takarékpénztára. – Ki a gazdag, ki az ur? –
Salamon Ferencz aranypénz-buvárlata.) 25
II. (A sümegi kékfestő és fia. – A gyolcsos tót. – A nadrágszij
természetrajza. – Janó, a tót legény. – A kékfestő fia vándorutra megy.
– Mit talált a gyolcsos tótnál? – Beállott hozzá takácslegénynek. –
Versenyre száll gróf Révayval a szép tót leány kezéért. – Miként győzi
le a grófot?) 37
III. (Nőtlen ember nem takarit. – Házassági szerződés a tót leánynyal. –
A régi pénzek számitása. – A dögbőr története. – A széna zab szállitása.
– A meggazdagodás törvényei. – A kékfestő elveszit harminczezer
forintot. – Öngyilkos akar lenni. – Összejön Inkey Kázmérral s elutazik
idegen országokba. – Mit tapasztal Londonban? – Az indigo. – A Charwood
és Owen-ház. – Szóba se áll a kékfestővel.) 58
IV. (A kékfestő megkezdi a borüzletet is. – A somlyói szőlő története. –
Szűz Mária csodatevő képe száll a kis-czelli templomba. – A hagyományok.
– Saáry Ferencz uram pajkossága és pöre. – Oda lesz a badacsonyi szőlő.
– Miként szerzi ezt meg a kékfestő.) 79
V. (Gréger Miksa története. – Jön az angol Badacsonyba. – A lipcsei
kaland. – A kékfestő elhozza Metternich herczeg rajnai pinczemesterét
Sümegre. – Fejedelmi adományokban részesiti Sümeg városát.) 92
A Darnay-gyüjtemény.
I. (Szent-Mártoni Darnay Kálmán. – Nagy elődei Magyarországban. – A
hédervári gyüjtemény. – Kubinyi Ferencz losonczi kincsei. – A
Fejérváry-muzeum. – A Jankovich-féle gyüjtemény mérhetetlen gazdagsága.
– A Horgosi Kárász, – a Ráth György – és a gróf Kreith-féle gyüjtések. –
Miként törekedtem báró Bánffy miniszterelnök óralánczára csecsebecsét
keresni?) 104
II. (Szent Imre herczeg boglára. – Az én véletlen gyüjteményem. – Miből
áll Darnay muzeumának gazdagsága? – A muzeum épülete és látogatói. –
Miként oltja Darnay a nép lelkébe a magasabb miveltséget? – Sikerei. –
Ne találja meg régi sarkantyujának felemását.) 115
Hazádnak rendületlenül…
I. (Mi a jurátus? – Mi volt 1844-ben a jurátus? – Hollinger uram
pozsonyi kávéháza. – Ismerjük-e igazán saját hazánkat? – A szegény
kálvinista diák. – A hét jurátus szövetsége. – Ung-, Borsod-, Zemplén-,
Torna-, Gömör-, Zólyom vármegyék jurátusai. – Uti rend. – Mi a különbség
a gyorsvonaton utazás és a gyalog utazás közt?) 123
II. (A győri Napoleon-emlék. – Pannonhalmának szentséges hagyománya. – A
désmaispán. – Pater Prior Félix. – Pater Maurus Czinár. – Pater Nikolaus
Sárkány. – A Szózat a szent falak közt. – A suúri német barát. – Miként
oktatta meg az igazságra Veszprémvármegye a német barátot? – Csesznek
vára. – A zirczi vendéglátás. – A régi Balaton-Füred. – Hová lett a régi
nemzeti szinház. – A tihanyi visszhang.) 136
III. (A vérkúti fürdő. – Sietős Gábor uram. – A köppöly. – A vérkúti
csárdás. – Somogyi Benjámin tiszteletes ur. – A monoszlói szép napok. –
Vörösmarty Szózatának története, szövege és zenéje. – A bajor szőlőnek a
világon nincsen párja. – A monoszlói visszhang.) 156
IV. (A bácsi hegy hágóján. – Csobáncz várának hagyománya. – A szigligeti
szúnyogveszedelem. – Keszthely és Kehida. – Föl Tátika várába. – Rezy
Sándornak és szerelmesének bús története. – A tátikai márvány-emlék. – A
messzelátó. – Kegyetlen záporeső. – Bőrig áznak.) 173
V. (Látogatás a nagy költőnél, Kisfaludy Sándornál. – A társalgás. – A
nagy ember mindent tud. – Hol szerezte tudását? – Somlyó hegye. – Mit
dalol róla Vörösmarty lantja? – Kik küldtek bort a Szózat költőjének? –
Somlyó szépségeinek nincsen másuk. – Mily gondolat születik a puszta
várban?) 189
VI. (A hét magyar ifju gondolata. – Pápa, Szili-Sárkány, Czenk,
Kis-Marton. – A börtönügyi tanulságok Fraknó várában. – Hazatérés. – Az
ifjak története egyénenként.) 205
Ki ád többet érte?
(Kisfaludy Sándornak se gyermekei, se végrendelete nem volt. – A leltári
összeirás. – Nemzetsége. – Könyvtára. – Ruházata. – A kótya-vetye.) 215
Nagy Miklósról.
(Mikor ismerkedtem meg vele? – Alakja és jelleme. – Miként gondolkodott
a sajtóról? – Gondossága a szerkesztésben. – Miként lettem iróvá az ő
buzditására.) 223
Hazafelé.
I. (Ki ér nekünk többet: Goethe-e vagy Kisfaludy Sándor? – Hol búcsuzott
el Berzsenyi Kemenesaljától? – A követválasztási falragasz. – A Héviz
története. – A két nagy pap. – Az akadémikus Nagy János. – Miért nem
választott akadémiai tagot soha?) 232
II. (Az iszap. – Az iszapfürdő világcsalás. – Mi az iszap? – Nagy
hátrányai. – Szendrey hagyománya Szegedy Rózáról. – Balatonra magyar!)
245
A két temető.
I. (Balaton Udvari és vidéke. – Melyik temető tetszik nekem legjobban? –
A szivalaku sirkő története. – Kiket találtam a sirok alatt? – Miként
kerültek oda?) 256
II. (A paplak. – A vén pap és felesége. – A szoba berendezése. – Mit
csináltak a pápai diákok 1848-ban? – A világosi fegyverlerakás. –
Szentirmay József urrá teszi a kálvinista papot. – A legszomorúbb
temető.) 264
A Balaton hátán.
(Baksay Sándor levele. – Bogdán-Szabó Lajos, a kinek életét gróf Károlyi
Gábor megmentette, a mikor született. – Szőke Gábor esete. – Dőry János
a Balaton hátán. – Mire lenne jó? – Veres Sándor bujdosó és a várnai
basa tanácskozása.) 272
A lovasi hegyen.
(A Balaton tájképi szépségei. – A Lesencze völgye a balaton-györöki
fordulóról. – A bácsi hegy hágójáról. – Az akarattyai szilfa mellől. –
Lovas falu. – A Mike-palota. – Hol siratta eltünt lovagját Szegedy Róza.
– Mórocza Kálmán és élete története. – Tökéletes biró. – Vitám Szilágyi
Dezsővel miatta. – A Balaton szépsége az ő hajlékából. – Itt irtam sok
munkámat.) 280
A vén koldus titkai.
(A keszthelyi vén koldus. – Eredete, nevelődése. – Szerelmes Csúzy
Máriába. – A leány hűtlen lesz, nagy urhoz megy feleségül. – Kalandos
hirek róla. – A rezneki kastélyba megy lakni. – Régi imádója orvul
meggyilkolja.) 291
Felső-Eörs ligeteiben.
(Szegedy János felső-eörsi prépost. – Nem akarja Szegedy Róza házasságát
Kisfaludy Sándorral. – Az árva lányt elviszi magához Felső-Eörsre. – A
lány merengései. – A Mike-palota omladékain.) 300
Az én tavalyi karácsonyom.
(Elvesztettem életem társát. – Jobb asszony még soha nem volt. –
Gazdaságom ő vezette. – Halálos betegségbe esik. – Kedves testvér ápolja
a Lorántffy Zsuzsánna-egyletből. – Sóhajtása édesanyjához, imája az
Üdvözitőhöz. – Boldogságos halála.) 307
[Transcriber's Note:
Javítások.
Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk.
A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája:
90 |nyáron ís |nyáron is
113 |ítt a helye |itt a helye
114 |alatt vő sziklák |alatt fekvő sziklák
119 |maga lyesen |maga személyesen
119 |népvándoriás |népvándorlás
119 |tartott me szállva |tartott megszállva
157 |Alkonyat felá |Alkonyat felé
269 |legszegényebbb |legszegényebb
291 |negvenhat év |negyvenhat év]