37. Azonban, folytatja ugyan ő, helyeslésed nyilvánitását illetőleg, azt
elvek szerint tenni ’s tekintve törekvésidet, azon ovatosságot kell
megtartani tanulnod, hogy azok föltételekhez kötve, közjóra irányozva,
’s a’ dolgok viszonylagos értékéhez legyenek alkalmazva. Az érzéki
vágyaktól pedig egészen tartózkodjál ’s ne vess meg semmit, mi tőled
magadtól nem függ.
38. A’ vita tehát, igy folytatja ő, nem mindennapi tárgyat illet, hanem
azon kérdést: ha valjon bódultak vagyunk e vagy nem?
39. Minő lelket óhajtatok, mond Socrates, az okosak vagy oktalanok
lelkét? Az okosakét! – Minő okosakét? az egészségesekét vagy betegekét?
Az egészségesekét! – Miért nem törekesztek utána? Mert már birjuk! –
Tehát mire való a’ vita és veszekedés?
Tizenkettedik könyv.
1. Mind azt, mit tekervényes utakon akarsz elérni, már most birhatod, ha
magadnak irigye nem vagy, az az, ha a’ multtal nem törődöl, a’ jövendőt
a’ gondviselésre bizod, és csak a’ jelent intézed el, a’ jámborság, és
igazság szabályaival megegyezőleg, – a’ jámborságnak, hogy reád osztott
sorsodat szeresd, – minthogy épen ezt rendelte neked a’ természet, ’s
téged nékie; – az igazságnak, hogy mindenkor szabadelmüleg ’s minden
tétovázás nélkül beszélj, és tetteidet törvény szerint ’s a’ tárgyak
viszonyos értékéhez képest határozd el. Ebben ne gátoljon másoknak sem
gonoszsága, sem balitélete, sem megszólása, sem pedig a’ téged környező
husnak érzéke. Legyen ez magának a’ szenvedő résznek dolga. Már majdnem
a’ kimenetelnél vagy. Ha tehát minden egyébnek elmellőztével, csak az
uralkodó észre és arra, mi benned isteni, fogsz figyelni, és nem annyira
attól félsz, hogy élni meg szünöl, mint attól, ha természetszerüleg élni
soha nem kezdenél – ugy olly ember lész, ki méltó az őt alkotó
természetre, – ’s megszünendel hazádban idegen lenni, nem bámulod azt mi
mindennap történik, ’s nem függesz szilárd vágygyal e vagy ama tárgyon.
2. Az istenség az emberek lelkét, teljes meztelenségében, minden testi
fedél, hüvel és salaktól elkülönitve, szemléli meg. Ő eszével egyedül
azon lényekhez hat keresztül, mellyek mint az ő kifolyásai ama
testrészekbe elszármoztak. Ha te hasonlókép cselekszel, sok
kellemetlenségtől mented meg magadat. Mert ki figyelmét nem az őt
környező testre irányozza, az annál kevésbé fogja ruha, lakás, becsület
’s minden hasonló ékesség és készület tekintetéből nyugtát föláldozni.
3. Három az miből állasz, test, lélek és ész. A’ két első csak addig
tiéd, mig rólok gondoskodnod kell, de a’ harmadik sajátlagosan tiéd. Ha
tehát énedtől, az az gondolkodó tehetségedtől mindent elkülönzesz, mit
mások tesznek és beszélnek, ’s mit te magad tettél, ’s szóltál, mindent,
mi téged már előre nyugtalanit, mindent, mi csak a’ téged környező
testecskét ’s a’ veled összekapcsolt lelket illeti, ’s igy
akaratszabadságodtól független, mindent, mit a’ külvilág árja hozzád
hord, úgy a’ gondolkodó tehetség, a’ sors befolyásától megmentve,
tisztán és korlátlanul önmagának él, cselekedvén mi helyes, akarván a’
mi történik, ’s mondván mi igaz. – Ha, mondom, elmédtől mind azt
eltávolitod, mi vele, a’ testi érzelmekbeni részvét által, összevegyül,
’s a’ multra vagy jövőre vonatkozik, olly lényt képzesz magadból, minő
a’ világ, mellyről Empedocles azt mondja:
„Gömbölü és teke az, ’s örvendve bejárja körutját.“ ’S ha csak élted
egész idejét, az az a’ jelent törekszel egészen leélni, – ugy képes
lész, halálodig hátralévő életidődet nyugodtan, nemesen ’s nemtőddel
megegyezőleg tölteni el.
4. Sokszor csodálkozom, hogy noha mindenki magát leginkább szereti, még
is saját véleményét magárol kevesebbre becsüli, mint másokét. Mert ha
egy isten vagy egy bölcs tanitó jönne valakihez, ’s parancsolná hogy
magában semmit se gondoljon vagy határozzon, mit egyszersmind fenszóval
is elő nem adna, úgy csak egy napig sem tartaná ki. Annyival félünk
inkább mások itéletétől mint a magunkétól.
5. Az istenek, kik mindent olly szépen ’s emberszeretőleg rendeltek el,
mint mulaszthatták el azt, hogy legalább néhányan, tudniillik a’
különösen jó emberek, kik az istenséggel mintegy szorosabb viszonyban
állnak, és feledhetlen ’s vallásos cselekvények által megbizottjai
lettek, miután meghaltak, nem jönnek többé életre, hanem mind kimulnak
örökre? – Föltévén azt, hogy ez úgy van légy meggyőződve, hogy ők ezt
megtették volna, ha csak különben szükséges vala. Mert ha igazságos
volna, ugy szükséges is, ’s ugy a’ természet mágával is hozta volna.
Onnét tehát, hogy nem igy van, (föl tévén tudni illik hogy nem igy van)
azon hitben légy, hogy nem kelle igy lennie. Mert hiszen magad látod,
hogy ezen visgálatnál az istenséggel perlekedel; pedig nem perlekednénk
az istenekkel, ha ők a’ legjobb és legigazságosb lények nem volnának. De
ha ez igy áll, ugy semmi igazságtalan és oktalan elmulasztást a’
világszerkezetében figyelmök el nem mellőzött.
6. Szokjál olly cselekvényekhez is, mellyek kivihetőségén kétségbe esel.
A’ bal kéz is, melly szokás hiányából más dolgokra ügyetlen, a’ gyeplőt
erősebben tartja, mint sem a’ jobb. Mert reá szokott.
7. Gondolj azon testi és lelki minőségre, mellyben téged a’ halál talál,
az élet gyorsaságára, az elő és utókor végtelenségére, ’s minden anyag
mulékonyságára.
Visgáld meg a’ dolgok működő erejét minden külsőségtől megfosztva, és a’
tettek czéljait: mi legyen kin, mi gyönyör, mi becsület, ki okozza maga
saját nyugtalanságát, mennyiben nem gátoltatik senki mások által, ’s
hogy minden a’ véleménytől függ.
9. Elveid alkalmaztánál légy a’ birkozóhoz hasonló, ’s ne a’ vívóhoz! Ez
utóbbi elejti kardját ’s meghal; az előbbi megtartja mindig kezét ’s
csak ezt kell ide ’s tova mozgatnia.
10. Visgáld a’ tárgyak minőségét, ’s különböztesd meg rajtok az anyagot,
az alakot és a’ czélt.
11. Mi áll hatalmában az embernek? Mit sem tenni, mit az istenség maga
nem helyeselne! ’s mindent örömmel fogadni mit az istenség reá mér.
12. Arra nézve, mi a’ természetnek következménye, sem az isteneket sem
az embereket nem szabad szidnod: mert azok sem készakarva, sem
önkénytelen nem hibáznak; ezek pedig csak önkénytelen. Tehát nem szabad
közülök egyiket sem szidnod.