1. «Zarathustrát tiszteljük, az egész anyagi világ urát és mesterét, a
legkiválóbb hívő lelket, a legbölcsebb, legdicsőbb királyi lényt, a
legméltóbbat arra, hogy megbecsüljük és segítségül hívjuk; magasztaljuk
a vágyak emberét!…»[151] Így tiszteli a nemeslelkű iráni nép hazája
bölcsét, a nemzet szentjét, «az iráni Mózest», aki Izrael nagy
prófétájával majdnem egy időben élt és hozzá hasonló nagy lélek. Népét
megszabadítja a babonaságtól és erkölcsi romlástól. Világnézetében
visszaállítja az ősi monoteizmust a maga régi tündöklő tisztaságában és
csak mohamedán rágalmak következtében terjedt el róla az a vélemény,
hogy dualisztikus vallást alapít. Ő csak a régi vallást állítja helyre,
maga inkább bölcselő, rendszeralkotó és egész életfelfogását bölcseleti
elvekre alapítja. A zsidóknál fennmaradt ősi kinyilatkoztatás mellett
megalkotja a legrégibb, legtisztább és legegészségesebb erkölcstant,
mely a földkerekségén található.
2. A régi tanok és jóerkölcsök diadalát azonban elősegítette _az iráni
néplélek konzervatív gondolkodása és tekintélytisztelete, optimizmusa és
igazságszeretete_.
Az indiai árják őshazája valószínűleg Déloroszországban terült el.[152]
Innen hatoltak Ázsiába, hol sokszáz esztendőt töltöttek aránylag békében
és nyugalomban. De az északi népek támadása és a természetes szaporodás
következtében mindig nehezebb lett a megélhetés, világnézeti téren is
megoszlottak a vélemények. A hevesebbek, tüzesebb vérűek nagyobb
szabadságra, nagyobb területre, harcias életre áhítoztak. Átlépték tehát
a magas hegyeket és elfoglalták maguknak Indiát. A konzervatív elem
továbbra is ragaszkodott az északi Baktriához és a régi Persis
területéhez. Békésebb természetük az oka nemcsak az ősi hagyományok
megőrzésének, hanem elvesztésének is, mert nem tudnak ellenállni a görög
szellem hódításának és az Izlam fegyverének. Zarathustra a maga nagy
lelkével sem tudta megacélozni népét.
Jellemző továbbá az iráni néplélekre a _tekintélytisztelet_, ami főleg a
szülők iránti szeretetben és a nagy egyéniségek kultuszában
megnyilvánul. Míg a hindu égen csakhamar kialakul az istenek tarka-barka
serege, melyben egyszer egyik, másszor másik kerekedik felül, náluk
mindig tisztán ragyog a régi, Ahura’, az indus, Varuna’, a felséges nagy
Úr tisztelete. Még a gonosz birodalmában is szinte vasvillával,
kényúrként uralkodik az őskaján, a főgonosz: Angra-maniu (Ármány). A sok
szavaló és magát istenítő brahmin helyett itt az egy Istennek egy
prófétája él: Zarathustra. Egyéni életükben a pillanat nyüzsgő vágyai
felett uralkodik a nagy életcél: a világosság győzelme a sötétségen.
Társadalmi életükben sokáig megőrzik az egynejűséget és az ind
királyocskákkal szemben náluk a hatalmas Achemänidák dinasztiája
uralkodik. Az iráni népnek ezt a két nagy jellemvonását régi feliratok
hirdetik mindenfelé kősziklába vésve, nagy könyvtárak számára agyagba
égetve és ércbe öntve a várak tornyain. Mutatóba álljon itt nagy Dárius
királynak egyik ékírásos kiáltványa: «Egyetlen nagy Isten Aura-Mazda,
aki ezt a földet teremtette, aki azt az eget teremtette, aki az embert
teremtette, az ember számára a boldogságot rendelte, aki Dáriust
királlyá tette… egyetlen uralkodóvá számos alattvaló felett.»[153]
Szép vonása még az iráni népnek minden komolysága mellett a bizakodó
optimizmus. Küzdve küzd a mostoha viszonyokkal, de bízva bízik a jóság,
az igazság győzelmében.
Herodotos szerint legnagyobb gyalázatnak tekintették a hazugságot és
első kötelességnek az igazmondást.[154] Míg a hindu szavában nem lehet
hinni és minden adata megbízhatatlan, addig a parszi megtartja szavát és
az egyszer megkötött szerződést állja mindvégig. Fejlett jogérzékük
hatása megérzik az annyira magasztalt babiloni jogrendszeren is, és még
a ravasz görög nép sem tudja egészen kivonni magát hatása alól. Ez az a
nép, mely hivatott lett volna arra, hogy tisztult erkölcsi felfogással
ajándékozza meg az ókori világot.