A nagy, kiépített rendszerek mellett az idők folyamán egész sereg
vélemény hullámzott Indiában. A dzsai-nák 363 filozófiai rendszert, a
baudhák 62-t emlegetnek. Ezek közül a következő hatot ismerik el
orthodox rendszernek. Az eddig ismertetett vedanta, szánkja, jóga
mellett még a purva-mimanzát, a vajsesika- és a njája-rendszert. A
védákkal ellenkező tanok közül legnevezetesebb a buddhizmus és a
materializmus.
Az indiai világnézet teljesebb ismertetésére még a kisebb rendszerekről
is megemlékezünk néhány szóval.
1. _A purva-mimanza-rendszer._ Ez a brahmanok legsajátosabb tudománya.
Az orthodox rendszerek között a vedanta kiegészítőjének és
ellenlábasának szokás tekinteni, amennyiben a véda rituális részével, a
brahmanák fejtegetésével foglalkozik. Innen származik már neve is;
purva-mimanza annyi, mint első kutatás, első fejtegetés. Másik neve
karma-mimanza, az érdemszerző cselekedetek taglalása, vele ellentétben a
vedanta-rendszer az uttara-mimanza, második fejtegetés, vagy
brahma-mimanza, a világlélek tárgyalása. A purva-mimanza tankönyvét, a
mimanza-szutrákat a vedanta-szutrákkal egyidőben Dzsajmini
szerkesztette, valamivel Krisztus születése előtt.
Inkább rituális kazuisztika ez, nem pedig tulajdonképpeni filozófiai
rendszer; nincsen sem önálló metafizikája, sem etikája. A ritusok
könyvéből elhagyja a terjengős magyarázatokat, szemléltető történeteket
és pontosan meghatározza, hogy az áldozatok bemutatásánál mi a pap, mi a
hívő teendője. Pl. a tűzisten, Agni áldozatánál használt kavicsokat nem
szézám-olajjal kell megkenni, hanem vajjal. Pontosan felsorolja az
áldozatok fajait, mindegyiknél szükséges papok számát és ezek teendőit,
az áldozati állatokat és földolgozásuk módját. Megállapítja minden
cselekedet jutalmát és büntetését s ebben teljesen a hasznossági elv
alapján áll. Minden cselekedet meghozza a maga gyümölcsét (karma), vagy
ebben az életben egészséggel, vagyonnal és hosszú élettel, vagy a másik
életben, mely addig lesz szerencsés, míg a tetteinkért járó érdemeket
fel nem éljük.
Valószínűleg szabatosan felépített logikai formájának köszöni, hogy
bölcseleti tanok híján is a többi orthodox rendszerrel egyenlőrangúnak
ismerik el. Minden kérdést a következő schéma szerint tárgyal: 1. kitűzi
a tételt; 2. módszeres kételyt támaszt, ellenvetéseket hoz fel; 3.
megindokolja az ellenvetéseket; 4. cáfolja az ellenfél érveit és vele
szemben felállítja a helyes bizonyítékokat; 5. összefoglalja az
eredményt. Ezekben az érvelésekben elvétve filozófiai kérdések is
kerülnek szőnyegre. Legértékesebb közöttük az a vélemény, hogy a szó és
jelentménye között az összefüggés nem az emberek tetszésétől függ, hanem
a dolog természetéből származik. Ezzel akarja bizonyítani, hogy a Véda
nem emberi alkotás, nem is sugalmazott könyv, hanem maga az örökkévaló
érvényesség. Egyszerű szótagja olyan szilárd, olyan egyetemes, mint a
nap és mint a tenger, a szó azonban megjelenik a betűkben, mint a nap a
sugaraiban, a tenger hullámaiban.
Ez a rendszer olyan emberek szemében állhat meg, akik csak egyetlen
nyelvet ismernek és nem tudják megítélni, hogy egy fogalomnak hányféle
kifejezés felelhet meg. A sok körmönfont előírás és kicsinyes szabály
nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a gondolkodó embereket elidegenítette az
istentisztelettől és a védáktól és sokan az ellentétes végletbe csaptak
át, az indiai materializmusba.
2. _Az indiai materializmus._ A bráhminok műveltségéhez hozzátartozik az
is, hogy ismerjék a védákat támadó materializmust. Ezt a könnyű fajsúlyú
rendszert az ékesen szóló Csárváka, «az istentagadók fejének koszorúja»
dolgozta ki. Ő azonban arra hivatkozik, hogy az emberszerető Brhaspati
istentől tanulta, ki a Véda-pantheon vezető teológusa és az upanisadok
szerint jókedvében a gonosz szellemeket megtanította arra, hogyan lehet
okossággal a jót rosszá, a rosszat jóvá átalakítani.
A rendszer a kicsinyes ritusok ellenhatásaképpen igen korán
keletkezhetett. A legrégibb buddhista iratok már teljesen kiforrott
alakban ismertetik, jeléül annak, hogy a buddhizmusnál jóval régebbi
keletű.
Jelszavuk: csak azt tartjuk igaznak, amit látunk, hallunk és ízlelünk.
Minden magasabb tudásról szóló tan népámítás és szófia beszéd. A
brahmánok csalók és csufondáros tréfagyártók; a védák nem egyebek, mint
üres koholmányok, csak abban az egyben van igazuk, hogy nincsen
semmiféle élet a megváltás után. Ilyen megváltás azonban minden halál.
Az ember megismerő lelke az elemekből keletkezik és ezekkel pusztul el.
Négy elem keveredéséből származik a test és a testet mindig nyomon
kíséri a lélek, mint az italok keverésével együtt jár a mámorba ringató
erő. Az emberi élet egyetlen célja a gyönyörűség: eszem-iszom és
szeretkezés. De amint a halevéshez érteni kell, ügyesen kiválogatni az
ízletes húsból a szálkát és porcokat, hasonlóképpen csak az a bölcs
ember, ki a szenvedésekből kiválogatja az örömet, élvezi az életet, sok
pénzt kér kölcsön és nem a brahmánoknak hagyja, hanem maga issza meg a
jó vajas italt. Értékelésére kár volna szót vesztegetni, ez nem
filozófia, inkább olcsó szellemeskedés.
3. _A vaisésika- és a njája-rendszer._ A vaisésika-rendszer alapítója
Kanada a njája alapítójának, Gótamának kortársa. Egészséges realizmust
hirdet mind a két rendszer. Szerintük ha kellően használjuk
megismerőképességeinket, elérjük az igazságot. Akik azt állítják, semmi
sem létezik, minden csak látszat, bizonyítsák be az állításukat; az ő
bizonyítékuk sem létezik, ez is csak látszat, amint alapelvükből
következik.
Oldenberg szerint Kanada rendszerét még csak kezdetlegesen ismerjük.
Annyit tudunk, hogy _bízik a valóság megismerhetésében és legfőbb
törzsfogalmakat, kategóriákat keres,_ melyek segítségével áttekinteni
kívánja a mindenséget. Hat kategóriát állít fel: szubsztancia, minőség,
mozgás, egyetemesség, inherencia és egyéniség. Emlékeztetnek ezek
Aristoteles kategóriáira és világképére, amint ez már a szánkjánál, a
másik realisztikus rendszernél látható volt. De ezek a kategóriák a
védák törvényt tartalmazó részén alapulnak, nem pedig a panteisztikus
upanisadokon. A mindenség négy elemből áll elő: földből, vízből, fényből
és levegőből. Ezek végtelen kicsiny, szemmel nem látható finom részeket
tartalmaznak és ez a végtelen apró rész a paranam, az atóm, mely minden
további elemzést kizár és egyenlő a napsugárban lebegő porszem
hatodrészével. A négy anyag eredetileg harmóniában nyugszik, míg
valamely önző szellem vágya mozgásba nem hozza, és így alkotja a szellem
számára a testet, melyet mint valami bilincset, az igazság törvényét,
tetteinek következményét kell hordoznia. A négyféle atóm nemcsak
négyféle elemet alkot, hanem a nekik megfelelő érzékszerveket is. A szem
ilyen módon nem egyéb, mint látószervvé kristályosodott fénysugár, mely
a saját alkotóelemére irányul. A fül hallószervvé alakult levegő, az
ízlés a víz szerve és végül a szaglás földszerű. _Hasonlót tehát
hasonlóval ismerünk meg, amint Platon is tanítja._ A tanok végére
ismételten odabiggyeszti, hogy ezek ismerete hozza meg az üdvösséget. De
már érezzük, hogy ez az összefüggés a védák törvényeivel erőltetett
külsőség, mellyel a közvélemény miatt nem akar szakítani, de tulajdonkép
minden misztikus szemlélettől eltérő világképet keres. Kiindulópontja
lehetett volna a természettudományos kutatásnak, de a néplélekben nem
talált visszhangra.
_A njája-tannak főcélja szintén az egyéni tudás megszűnése_ és
megszabadulás e siralmas világból, de ez már nem Kanadának realisztikus
kategóriáival, hanem ezek teljes elfogadása mellett főképpen dialektikus
ismeretekkel szerezhető meg. Leginkább a deduktív következtetéssel
foglalkozik, az ítéletet csak érinti, a fogalom meghatározását pedig
teljesen mellőzi. A rendszer büszkesége a bonyolult öttagú
következtetés, a szillogizmus elmélete. Rendes szemléltető példája
Oldenberg szerint a következő: