Liliom. Eljöttem, hát eljöttem. Minek menjek vissza?
Fogalmazó _beírja_. Nem él a jogával.
Liliom _a lóca felé megy_.
Fogalmazó. Maradjon itt. Feleljen a kérdéseimre. Tisztában van azzal,
hogy lenn hagyta a feleségét támasz, kenyér nélkül?
Liliom. Tisztában vagyok vele.
Fogalmazó. Megbánta ezt?
Liliom. Nem.
Fogalmazó. Tudja-e, hogy a felesége várandós és hat hónap mulva
gyermeket fog szülni?
Liliom. Tudom.
Fogalmazó. Az is támasz és kenyér nélkül marad. Ezt se bánja?
Liliom. Eljöttem, hát eljöttem.
Fogalmazó. Itt nem kell makacskodni, mert én keresztül látok magán, mint
egy darab üvegen.
Liliom. Akkor mért kérdeznek? Mért nem hagynak pihenni?
Fogalmazó. Itten tisztulni és javulni kell. Az emléket, amit lenn
hagyott, széppé kell tenni.
Liliom. Hagyjanak aludni.
Fogalmazó. Itt hiába makacskodik, mert itt már végtelen a türelem. Mi
ráérünk.
Liliom. Egyet kérdeznék. Tessék nekem megmondani… nagyságos uram… a kis
gyerek… hogy az… fiú lesz, vagy lány?
Fogalmazó. Meg fogja látni.
Liliom. Látni fogom a kis gyereket?
Fogalmazó. Akkor már nagy gyerek lesz. De tartsunk szépen rendet.
Liliom. Látni fogom a gyereket?
Fogalmazó. Ismétlem a kérdést. Megbánta-e, hogy hűtlenül elhagyta őket,
hogy rossz férj és rossz apa volt?
Liliom. Én rossz férj voltam?
Fogalmazó. Az.
Liliom. És rossz apa?
Fogalmazó. Az.
Liliom. Mert én nem tudtam dolgozni… én nem tudtam nézni, hogy a Juli
mindig… mindig…
Fogalmazó. Mit szégyenli kimondani? _Hangosan_. Mindig sírt. Mit fél
ettől a szótól? Mért szégyelli, hogy szereti?
Liliom _vállat von_. Nem… szégyellem… mindig… nem tudtam azt nézni… és
én azért rossz voltam, mert utáltam a ringlihöz visszamenni?… mert
hagytam magamat a Ficsurtól rábeszélni?… és jött egyszerre minden… a
rendőrség… a zsidó a revolverrel… pedig én ott ártatlanul álltam… már a
pénzt el is kártyáztam… és mégis bezártak volna… _Támadólag_. Rossz
voltam, mert nem mentem lopni? Lopni kellett volna menni a Juliért?
Fogalmazó _erősen_. Bizony, öcsém.
_Szünet_.
Liliom _miután nagyot bámult_. Hát ezt nem tudtam.
Fogalmazó. Megütötted a szegény kis cselédet. Szegény, árva kis cselédet
ütötted, mert szeretett téged. Mért ütötted?
Liliom. Mert úgy összegyöttünk… ő is mondott valamit, aztán én is
mondtam… és neki igaza volt… és én nem tudtam rá mit felelni… és akkor…
_a torkát mutatja…_ itt úgy fölment nekem… és megütöttem.
Fogalmazó. Megbántad?
Liliom. Mikor arra a kis vékony nyakára ráütöttem… akkor, tetszik tudni…
hát hogy ahogy mondunk… _ránéz a fogalmazóra_.
Fogalmazó _tollal a kezében írásra készen_. Megbántad?
Liliom _mereven nézi_. Nem is bántam meg.
Fogalmazó. Te rajtad nehéz segíteni.
Liliom. De legalább nem is köll.
Fogalmazó. Az Aradi-utcában házmesteri állást kínáltak… _Az iratokba
néz._ Hol van ez?
Öreg rendőr. Az iktatókönyvben, nagyságos uram.
Fogalmazó _kikeresi egy nagy könyvből_. Egy szoba, konyha, negyedpénzek,
tyúkot is szabad volt tartani. Mért nem fogadtad el?
Liliom. Én nem vagyok házmester. A házmester… ahhoz házmesternek köll
lenni.
Fogalmazó. Ha azt mondanám: Liliom, menj vissza az ágyadba, reggelre
meggyógyultan ébredsz fel benne, elmennél házmesternek?
Liliom. Nem.
Fogalmazó. Mért nem?
Liliom. Mert… mert ezért haltam meg.
Fogalmazó. Nem igaz, fiam. Te azért haltál meg, mert szeretted a kis
cselédet és a gyerekedet.
Liliom. Nem.
Fogalmazó. Nézz a szemembe.
Liliom _bátran a szemébe néz_. Nem.
Fogalmazó _szigorúan_. Ülj vissza a helyedre, azonnal. Haszontalan
fráter, ez még az én türelmemet is próbára teszi. 16474.