Linzmann. Azt is tudom, fiam. No hát nem tudom? Hogy hány óra. Ja. Öt
perc mulva fél hét.
Ficsur. Hagyjon minket, méltóságos úr. Nem bántottuk.
Linzmann. Először is, fiam, nem vagyok méltóságos úr. Másodszor ezért a
pénzért már kegyelmes urat is mondhattál volna. És harmadszor,
behízelegni most igazán nem fogod magad nálam.
Liliom. De én csak nem csináltam semmit, kérem.
Linzmann. Nézz csak hátra egy kicsit, fiam. Csak bátran. Nézz hátra, de
ne hogy próbálj elszaladni, mert akkor lelőlek. _Liliom lassan
hátrafordítja a fejét._ Kik jönnek ott olyan gyorsan?
Liliom _Linzmann felé néz_. A rendőrök.
Linzmann _Ficsurhoz_. Ne mozgasd a kezed, mert… _Liliomhoz negédesen_.
Hányan vannak azok a rendőrök?
Liliom _a földre sütve szemét_. Ketten.
Linzmann. És min ülnek a rendőrök?
Liliom. Lovakon.
Linzmann. És mi tud jobban szaladni, egy ló, vagy egy ember?
Liliom. Egy ló.
Linzmann. Hát akkor most már hiába is szaladnál el. _Nevet_. Még én
ilyen pehhes két rablógyilkost nem láttam. Becsületszavamra mondom,
ennél nagyobb pehhet nem is lehet elképzelni. Direkt nálam volt a
Browning és ha nincs nálam a Browning? Jöhettek volna négyen is Linzmann
bácsi ellen. És ha még ez volna az egész! Nem is néztétek, marhák, hogy
honnan jöttem. Hát honnan jöttem? Már visszajöttem a gyárból. Mikor
odamentem, tizenhatezernégyszáz korona volt nálam. Most nincs nálam egy
vas sem. _Balfelé kikiált._ Hé’, rendőrök. Jöjjenek már, mert ez itt
nagyon mozog. _Ficsur hatalmas rántással kiszabadítja magát és elrohan,
mint a villám. Erre az első pillanatban Linzmann feléje fordul a
revolverrel, de ezalatt a pillanat alatt Liliom felrohan a töltésre,
mire Linzmann, látva, hogy_ _ez mégis csak közelebb van hozzá, hirtelen
feléje fordítja a revolverét._
Linzmann _ordít_. Meg ne mozdulj, mert keresztül lőlek. _Balfelé kikiált
a rendőröknek._ Szálljon le a lóról. _Revolverét Liliomra szegezve
tartja, aki arccal a közönség felé fordulva, áll a töltésen. A töltés
bal szélén megjelenik egy hatalmas rendőr, szintén revolverrel a
kezében._