Ficsur _kiválaszt a pakliból egy kártyát és odaadja neki_. Nesze itt van
a piros ász, Duplázhatod.
Liliom _mohón_. Jó. Még. _Még egy kártyát kap._ Reszto.
Ficsur _felmutatja a maga kártyáját_. Tizenkilenc.
Liliom. Nyert. _Szinte könyörögve._ Még csak egyszer adj egy ászt. A
zöld ászt add ide. _Megkapja_. Dupla vagy semmi.
Ficsur _hidegen_. Az nem lehet.
Liliom. Miért?
Ficsur. Mert ha elveszted, azt már nem tudod kifizetni. Az már összesen
kilencezerhatszáz és neked csak nyolcezer koronád van.
Liliom _nagyon izgatottan_. Hát akkor… tudod ez disznóság.
Ficsur. Csak háromezerkétszázat tehetsz.
Liliom _mohón_. Hát háromezerkétszáz. _Kártyát kap._ Reszto.
Ficsur. Én is ászra megyek. De ezt már kigusztálom. _Liliom is
hozzáhajol és_ _együtt gusztálnak._ Huszonegy. _Hirtelen zsebre vágja a
paklit. Szünet._
Liliom. Hát mostan… tudod, most mindent elvesztettem, most megmondom… te
egy utolsó… te egy utolsó…
_E pillanatban belép jobbról Linzmann, 40–42 éves, hatalmas,
tagbaszakadt, vörös szakállú zsidó, oldalán bőrtáska. Ficsur köhögéssel
ad jelt, aztán elmegy Linzmann és a töltés közt jobb felé, Linzmann háta
mögött előre jön és követi őt. Liliom meredten áll, a talpfarakástól
balra 2–3 lépéssel, ahova hátrált, mikor Ficsur eltette a kártyát.
Pontosan szemben találja magát Linzmannal._
Liliom _egész testében reszketve_. Jó… jó estét kívánok. Kérem szépen,
hány óra? _Ficsur némán Linzmann felé ugrik, jobb kezében a kis késsel,
de Linzmann bal kezével megkapja Ficsur jobb kezét a csuklónál és így
hirtelen leszorítja Ficsurt a földre, ahova az kényszerűségből letérdel.
Jobb kezével hirtelen jobb kabátzsebéhez kap, onnan lassú mozdulattal
Browning-revolvert húz elő és azt lassan, nyugodtan fölemelve a
levegőbe,_ _Liliom mellének szegzi, Liliom a revolvertől két lépésnyire
áll. Nagy szünet._
Linzmann a lehető legtermészetesebb nyugodt hangon. Öt perc mulva fél
hét. Szünet.
Linzmann _gúnyosan néz Ficsurra_. Ép a bicskás kezedet fogom. Még jó,
hogy nem a másik kezedbe vetted. Szünet.
Linzmann _egyikről a másikra nézeget_. Szép két madár. _Ficsurhoz_. Úgy
éljek, neked valamivel kisebb szerencséd van, mint Rótsildnak.
_Liliomhoz_. Te meg, ha csak szemeddel pislogsz, körösztül vagy lőve
kétszer egymás után. Nézheted a csövet, fiam. Van benne mag, van.
Ficsur. Eresszen el, nem csináltam semmit.
Linzmann _gúnyosan megrázza Ficsurnak a kezét, amelyben még mindig benne
van a bicska_. Hát ez mi? Ja úgy, tudom már, Te tudod, hogy nekem van a
zsebemben egy alma. Azt meg akartad hámozni. Most már tudom. Bocsánatot
kérek a tévedésért. Pardon.