Ficsur _kissé türelmetlenül_. Mi van még?
Liliom. A másik világon… mikor az úristen elébe megyünk, hát annak mit
mondok?
Ficsur. Mink nem kerülünk elejibe.
Liliom. Miért?
Ficsur. Hát kerültél te már a főkapitány elejibe?
Liliom. Nem.
Ficsur. Ellenőrig megyünk… legföjebb kapitányig, ha megyünk.
Liliom. A másik világon is úgy van?
Ficsur. Csak úgy. Az is rendőri hivatal, csak másik kerület.
Liliom. Hivatal?
Ficsur. Úrnak menyország. Ilyen rongyosoknak rendőrség. Pénzes embernek
finom muzsika.
Liliom. Nekünk nem muzsika?
Ficsur _Nem, fiam_. Nekünk igazság. Mer a másik világon csupa igazság
van. Ahol pedig igazság van, ott csak köll kapitánynak lenni.
Liliom. Jó estét kívánok, kérem szépen, hány óra? _A szívére teszi a
kezét._
Ficsur. Minek teszed oda a kezedet?
Liliom. Dobog a szívem a kés alatt.
Ficsur. Gyugd a másik oldalra. _Fölnéz az égre._ Lassan, szépen
elindulunk.
Liliom. Korán van még.
Ficsur. Gyere. _Épen indulnak, mikor Juli kívülről bejön és útjukat
állja._
Juli. Hova méc?
Liliom. Hiszen azt mondtad, hogy két hétig nem beszélsz hozzám. Minek
beszélsz hozzám?
Juli. Hová méc Ficsurral?
Liliom. Hova megyek a Ficsurral.
Juli. Maradj itthon.
Liliom. Nem maradok.
Juli. Maradj itthon, mer eső lesz és megázol.
Ficsur. Nem lesz eső.
Juli. Honnan tudja azt maga?
Ficsur. Nekem mindig szólnak előbb.
Juli. Maradj itthon, este gyön az esztergályos és már én megkértem,
adjon neked munkát.
Liliom. Nem tudok én… esztergálni.
Juli _egyre növekvő ijedtséggel, amelyet azonban nagyon eltitkol_.
Maradj itthon, jön a Marika a vőlegényével a fényképészhöz, elhozza
megmutatni.
Liliom. Láttam én már vőlegényt.
Juli. Maradj idehaza, pénzt hoz a Marika, neked adom az egészet.
Liliom _kifelé indul_. Sétálni… megyünk… a Ficsurral. Aztán
visszagyövünk.
Juli _sírni szeretne, de nevető arcot erőltet magára_. Maradj idehaza,
sört hozok neked, bort hozok neked.
Ficsur. Gyösz, vagy nem gyösz?
Juli. Nem is haragszok már rád, mer megütöttél.
Liliom _durván, mely durvaság alatt az rejtőzik, hogy nem bírja nézni a
szenvedő asszonyt_. Eridj, mer… _fölemeli a kezét_. Hagyj békén elmenni…
Juli _reszketve_. Mi van a kabátodba?
Liliom _kivesz a zsebéből egy pakli piszkos kártyát_. Kártya.
Juli _mint fenn, de egészen halkan_. Mi van a kabátodba?
Liliom _határozottan_. Eridj az útból!
Juli _elébe áll, hadarva, izgatottan, remélve, hogy ezzel még
visszatartja_. A Marika vőlegényétől kérdeztek gyermektelen házaspárt az
Aradi-utcába házfelügyelőnek… szoba, konyha, tyúkot is szabad tartani.
Liliom. Eridj az útból!
_Juli kiáll az útból, Liliom kimegy, Ficsur utána. Juli egyedül marad,
nekitámaszkodik az ajtófélfának és elgondolkozik._
Hollunderné _jön a házból_. Nem találom sehol a kést. Maga tette el?
Juli _rémülten_. Nem.
Hollunderné. Az előbb még ott volt az asztalon. Nem járt benn más, csak
a Liliom.
Juli. Az nem vette el.
Hollunderné. Más nem volt benn.
Juli. Minek vette vóna el?
Hollunderné. Eladják. Megisszák.
Juli _vidáman_. Véletlenül… látja néni… gyanusítja, pedig én épen most
kerestem ki minden zsebit, hogy van-e nála pénz… és csak egy pakli
kártya volt nála, más semmi.
Hollunderné _dörmögve megy vissza a házba_. Kártya van nála, kártya van
nála, most mennek a méltóságos urak a kaszinóba kártyázni. El.
Juli _tanácstalanul néz utána_. _Szünet után megjelenik a hátulsó
ajtóban derült és boldogságtól ragyogó arccal előbb Mari, aztán Hugó._
Mari. Kukuk!
_Bejönnek, vigyorogva, szégyenlősen megállanak Juli előtt, aki hirtelen
arra fordul a hangra._
Mari. Szerbusz.
Juli. Szerbusz.
Mari _Hát elgyöttünk_.
Juli. Igen.
Mari. Hát ez itt a Hugó.