Berkovics. Ne sírj, nem esznek meg. Ez a razzia.
Kapitány. Fogja csak egy kicsit. _Berkovics szorosan Juli mellé áll._
Micsoda maga?
Liliom. Mutatványos.
Berkovics. Nagyságos kapitány úr, ez a Liliom. Már volt benn egy párszor
a kerületben.
Kapitány. Ja, te vagy az? Kinél vagy most?
Liliom. Özvegy Muskát körhinta.
Kapitány. Mért nem mégy haza?
Liliom. Hát… mer csak itt… ülünk evvel a lánnyal.
Kapitány. A szeretőd?
Liliom. Nem.
Kapitány. Hát te kicsoda vagy?
Juli. Zeller Julia.
Kapitány. Cseléd?
Juli. Mindenes lány, kérem. Nagyságos Kolics hivatalnoknál, államvasuti
hivatalnok, Damjanics-utca húsz.
Kapitány. Nézze meg a kezit.
Berkovics _megnézi Juli tenyerét_. Cseléd.
Kapitány. Mit ülsz itt evvel a jasszal? Mér nem mégy haza?
Juli. Kimenőm van, nagyságos úr.
Kapitány. Jobban tennéd, ha nem ülnél itt evvel a csirkefogóval.
Berkovics. Majd a bokorban lesznek mindjárt, nagyságos uram.
Kapitány. Elveszi a pénzedet. Mi már ismerjük ezt az urat. Az ilyen buta
cselédekre utazik, mint te, elveszi a pénzedet és aztán majd jösz holnap
a kerületbe, de kiruglak.
Juli. Nekem nincs egy krajcárom se, kérem.
Kapitány. Hallod, Liliom?
Liliom. Nem azér ülök vele.
Berkovics. Fogd be a szád, ne feleselj. Meglöki.
Kapitány. Felvilágosítlak, lányom, hogy kivel vagy. Ez egy
cselédcsábító, a hintánál is azért tartják. Szegény cselédeknek
házasságot igér és elszedi a pénzt, meg a gyűrűt.
Juli. Gyűrűm sincs.
Berkovics. Ne feleselj.
Kapitány. Semmi közöm hozzád, örülj, hogy megmondtam. Apád nem vagyok,
hála istennek. Cselédcsábító, csirkefogó. Majd jösz aztán. Nem kell
félni tőle, eljöhetsz velünk. A titkos rendőr hazakisér.
Juli. Muszáj menni?
Kapitány. Nem muszáj.
Juli. Hát akkor itt maradok, nagyságos kapitány úr.
Kapitány. _Én figyelmeztettelek_.
Juli. Köszönöm a jóságát, nagyságos kapitány úr.
Kapitány. Jöjjön Berkovics. _Mind elmennek. Juli és Liliom lassan
visszaülnek a padra. Kis szünet._
Juli. Na és aztán?
Liliom _elgondolkozva_. Mi?
Juli. Kezdett valamit mesélni.
Liliom. Én kezdtem?
Juli. Volt egy szeretője. Azt mondta: Egyszer este, mikor eloltották a
lámpát a hintán. Eddig mondta.
Liliom. Igen. Hát mikor eloltottuk a lámpát a hintán… jött egy izé… egy
lány, egy nagy kendőbe… és… hát odajött… és… mondd, hát… azér nem… hát,
hogy nem… nem félsz itt velem… hát, hogy mondta a kapitány… hogy miféle
vagyok… a pénzedet elveszem…
Juli. Nem kell azt… tőlem… elvenni… Mostan nincs, de ha lesz… én…
odadom. Mind.
Liliom. Nekem?