_Rodostó, 3. octob. 1728._
Kedves néném, hogy e világon lévő szarándokságunkot el ne felejtsük, az
elmúlt holnapnak 9-dik napján táborozni mentünk volt csak három
mélyföldnire egy kis török falu mellé. Nincsen e világon semmi
szomorúabb, mint amely várost vagy falut csak török lakja; mert olyan
helytt sem embert, sem asszonyt nem láthatni az útczákon, még
gyermekeket sem. Azt tudná az ember, hogy mind kiholtak a faluból; mert
itt kiki csak a maga házánál ül, kivált az asszonyok, nem úgy mint
nálunk. Elég a, hogy ott úgy töltöttük az időt, amint lehetett. De az
urunknak a lábai hogy dagadozni kezdének, tegnap visszájövénk az
édeskeserű laktunk helyére. Azt tudom, nem fog ked panaszolkodni a
hosszú levélre. Édes néném az egészségedre vígyázz.
* * * * * *
Transcriber's note:
Javítások.
Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk.
A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája: