XLIX.

_Rodostó 22. aug. 1723._

Az én vétkem, az én vétkem, és az én nagy vétkem, hogy már egynehány

levelire nem feleltem kednek. Az utólsó leveliből látom kednek, hogy ked

jó prófétáné. De úgy tetszik, hogy nem kellene csúfolni a keserűségben

lévőket mondván: hogy más kézre kerűl a madár. Ha énnekem is annyi volna

a ládámban, mint másnak, talán a madár is megmaradott volna, de rend

szerént a szegény fogja meg a madarat, és a gazdag eszi meg. Elég a,

hogy a ked jövendőlése bé fog telni, és ha hatvanhoz közelítünk is, de a

bárányhúst csak szeretjük. Már a csaknem bizonyos mások előtt, de

énnálom a bizonyos; mivel a titkot meg kelleték tudnom, hogy Zsuzsi most

minden órán Bercsényiné leszen. Egy részént bizony nem bánom; mert jó

erkölcsiért megérdemli, és lehetetlen lett volna ebben az országban

jobbat választani nálánál: de itélje el ked, micsodások a leányok? Aztot

tudom, hogy a szívnek semmi része nem lesz ebben a házasságban, aztot

maga is tudja, hogy a testnek sem lészen, de hogy a grófné titulus

zengjen a fülünkben, alig várjuk, hogy elmondhassuk a segéljét.

Azt kedre hagyom, hogy ked mondja ki a sententiát, hogyha mind ilyenek-é

a leányok? Elég a, hogy a jövendőbéli vőlegényt, vagy is inkább vőembert

most a köszvény nem háborgatja, és Zsuzsiért gyakrabban megmosdik; mert

azt tudja ked, hogy a szegény asszony éltében egy hónapban sem

mosdottunk meg egyszer, de most egy keveset csinosabban tartjuk

magunkot. Micsoda szép dolog a szeretet! mint megifjítja az embert! hát

ha még vagy húsz esztendőt lerázhatnánk magunkról?

Látta-é ked az olyan öreg embernek a kalendáriumját, akinek ifjú

felesége vagyon, hogy miképpen tarthassa meg az egészségét, és hogy

micsoda időkben és napokban kell együtt hálni a feleségével, és mikor

kell különösön. Eleget nevettünk Zsuzsival; mert én egy kalendáriumot

csináltam neki. Azt mondja, hogy nem szereti az olyan kalendáriumot.

Lehetetlen, hogy le ne írjam kednek az öreg emberek kalendáriumját. A

nem más jeleket mutat, hanem csak arra oktatja, hogy miképpen

vígyázzanak életekre és egészségekre. Valamint más kalendáriumban fel

vannak téve a szerencsés és a szerencsétlen napok, itt is fel vannak

jegyezve az olyanok, amelyekben lehet a feleségekkel hálniok, és

amelyekben különösön. Példának okáért: A nagy bőjtben, és az innepek

előtt való bőjti napokon különösön. Pénteken, szombaton különösön. A

négy kántori napokon különösön. A három sátoros innepeket mindeniket

oktávával meg kell tartani, azért különösön. Az apostolok innepeken

különösön. Az evangyelisták napjain különösön. A magak pátronusok

napjain nyolczad napig különösön. Ezen kívűl télben, amidőn havaz,

különösön: hanem mikor tiszta az idő, akkor meglehet együtt. Tavasz

felé, ha náthások, vagy hurutolnak, különösön a májusnak végiig. Nyárban

az izzadtsággal is elég nedves humor megyen ki belőllök, azért

különösön. Őszszel meglehet együtt mindaddig, még a ködös idők nem

kezdődnek, mivel a ködös időkben különösön. Az esős időkben különösön.

Amidőn sok mennydörgések járnak, különösön. Ha a gyomor valamit jól meg

nem emésztett, nyolcz napig különösön. Ezen kívűl, mikor a napban

fogyatkozás vagyon, nyolczad napig különösön. Amikor a holdban vagyon

fogyatkozás, akkor tizenkét napig különösön. Ihon, édes néném, az öreg

emberek kalendáriumja. Nem tudom, mint találja ked: de Zsuzsi azt

mondja, hogy el kell égetni; mert gyakorta mondja, hogy: különösön. Én

pedig ködös mint esős időben szeretvén kedet maradok ked szolgácskája.

Az egészségre vigyázunk-é?

Zágoni Mikes Kelemen törökországi levelei (1. kötet) · 第 57 / 119 题