_Rodostó 22. aug. 1723._
Az én vétkem, az én vétkem, és az én nagy vétkem, hogy már egynehány
levelire nem feleltem kednek. Az utólsó leveliből látom kednek, hogy ked
jó prófétáné. De úgy tetszik, hogy nem kellene csúfolni a keserűségben
lévőket mondván: hogy más kézre kerűl a madár. Ha énnekem is annyi volna
a ládámban, mint másnak, talán a madár is megmaradott volna, de rend
szerént a szegény fogja meg a madarat, és a gazdag eszi meg. Elég a,
hogy a ked jövendőlése bé fog telni, és ha hatvanhoz közelítünk is, de a
bárányhúst csak szeretjük. Már a csaknem bizonyos mások előtt, de
énnálom a bizonyos; mivel a titkot meg kelleték tudnom, hogy Zsuzsi most
minden órán Bercsényiné leszen. Egy részént bizony nem bánom; mert jó
erkölcsiért megérdemli, és lehetetlen lett volna ebben az országban
jobbat választani nálánál: de itélje el ked, micsodások a leányok? Aztot
tudom, hogy a szívnek semmi része nem lesz ebben a házasságban, aztot
maga is tudja, hogy a testnek sem lészen, de hogy a grófné titulus
zengjen a fülünkben, alig várjuk, hogy elmondhassuk a segéljét.
Azt kedre hagyom, hogy ked mondja ki a sententiát, hogyha mind ilyenek-é
a leányok? Elég a, hogy a jövendőbéli vőlegényt, vagy is inkább vőembert
most a köszvény nem háborgatja, és Zsuzsiért gyakrabban megmosdik; mert
azt tudja ked, hogy a szegény asszony éltében egy hónapban sem
mosdottunk meg egyszer, de most egy keveset csinosabban tartjuk
magunkot. Micsoda szép dolog a szeretet! mint megifjítja az embert! hát
ha még vagy húsz esztendőt lerázhatnánk magunkról?
Látta-é ked az olyan öreg embernek a kalendáriumját, akinek ifjú
felesége vagyon, hogy miképpen tarthassa meg az egészségét, és hogy
micsoda időkben és napokban kell együtt hálni a feleségével, és mikor
kell különösön. Eleget nevettünk Zsuzsival; mert én egy kalendáriumot
csináltam neki. Azt mondja, hogy nem szereti az olyan kalendáriumot.
Lehetetlen, hogy le ne írjam kednek az öreg emberek kalendáriumját. A
nem más jeleket mutat, hanem csak arra oktatja, hogy miképpen
vígyázzanak életekre és egészségekre. Valamint más kalendáriumban fel
vannak téve a szerencsés és a szerencsétlen napok, itt is fel vannak
jegyezve az olyanok, amelyekben lehet a feleségekkel hálniok, és
amelyekben különösön. Példának okáért: A nagy bőjtben, és az innepek
előtt való bőjti napokon különösön. Pénteken, szombaton különösön. A
négy kántori napokon különösön. A három sátoros innepeket mindeniket
oktávával meg kell tartani, azért különösön. Az apostolok innepeken
különösön. Az evangyelisták napjain különösön. A magak pátronusok
napjain nyolczad napig különösön. Ezen kívűl télben, amidőn havaz,
különösön: hanem mikor tiszta az idő, akkor meglehet együtt. Tavasz
felé, ha náthások, vagy hurutolnak, különösön a májusnak végiig. Nyárban
az izzadtsággal is elég nedves humor megyen ki belőllök, azért
különösön. Őszszel meglehet együtt mindaddig, még a ködös idők nem
kezdődnek, mivel a ködös időkben különösön. Az esős időkben különösön.
Amidőn sok mennydörgések járnak, különösön. Ha a gyomor valamit jól meg
nem emésztett, nyolcz napig különösön. Ezen kívűl, mikor a napban
fogyatkozás vagyon, nyolczad napig különösön. Amikor a holdban vagyon
fogyatkozás, akkor tizenkét napig különösön. Ihon, édes néném, az öreg
emberek kalendáriumja. Nem tudom, mint találja ked: de Zsuzsi azt
mondja, hogy el kell égetni; mert gyakorta mondja, hogy: különösön. Én
pedig ködös mint esős időben szeretvén kedet maradok ked szolgácskája.
Az egészségre vigyázunk-é?