Itt most virágzanak az almafák;
Amíg lassan e betüket irom,
Napfényes, tiszta csöndbe hull alá
Özönével a selymes, lágy szirom.
Itt most virágzanak az almafák…
A lélek fájáról is így pereg
Libegve álom, érzés, gondolat…
Tünődve kérdem, hogy: hová, minek?…
Dobsina, 1918. május.