Mi a’ történet? csudálatos-e az Isteni gondviselés sérelme nélkül?
Elmondá, és beszédét némely más dolgok előhozására, és fejtésére
fordítá, akkor én: helyes, és a’ Te méltóságodhoz illendő javaslás; de
mit Te régen mondottál, hogy a’ gondviselésről való kérdés több másokkal
legyen egybe füződve, azt valósággal is tapasztalom: mert azt kérdem:
tartasz-e valamit a’ történet felől, és minek tartod? akkor ő: lekötött
igéretemre sietek, úgymond: és az utat, mellyen hazádba vissza vitessél,
megnyitom. Ezek ha bár tudomásra hasznosak is; még is feltett czélunk
útjától egy kevéssé távoznak, és félő, hogy a’ tévedéstől fáradva, az
igaz úton való haladásra elégtelen ne légy. Mit se félj attól, mondám;
mert kész nyugalomra válik nékem azokat érteni, mellyekben nagyon
gyönyörködöm, ha vetekedésednek minden részeit ingatlan bebizonyítod, a’
többiről már nem lesz kétségem.
Erre ő: engedek neked ugymond, és egyszersmind imigy kezdé: ha valaki a’
vakmerő mozgalomból, és az okok semmi egybe függésitől sem okozott
történtet esetnek nevezi, én meg bizonyítom, hogy az eset éppen semmi,
’s azon kivül a’ mit a’ jenlentett dolog teszen, telességgel üres szónak
állítom. És ugyan lehet-e helye az esetnek, midőn az Isten mindeneket
rendre szorít? mert hogy semmiből semmi sem létezhet, igaz érzemény,
mellynek a’ régiek közül még senkisem mondott ellene, ámbár azok ezt nem
a’ mivelő okról, hanem az anyagról, az az: minden okok természetiről,
mint talp követ állították: de ha semmi okbúl szármoznék valami, az
semmiből eredettnek fogna láttatni; ha pedig ez lehetetlen, az sem
lehető, hogy ollyan legyen, a’ millyennek határoztuk. Micsoda? mondék,
nincs tehát semmi, a’ mit vagy esetnek, vagy szerencsétlenségnek
lehessen méltán nevezni? vagyon-e valami, ha bár a’ köz nép előtt titok
is, a’ mivel ezen nevezetek meg egyeznek? Az én Aristotelesem azt a’
természet visgálásában rövid, és közelítő okkal meghatározta. Minő
módon? szólék: Valahányszor, úgymond, valami a’ szer kedvéért
miveltetik, és talán némelly okokból, más történik, mint sem szándék
volt, Esetnek neveztetik: ugymint: ha valaki szántó földét mivelő okból
felszántaná, és elrejtett drága kincset találna: ez ugyan történet
szerént esett dolognak tartatik, de nincs semmiből; mert tulajdon okai
vagynak, mellyeknek előre nem látott, és véletlen egybe jövése szerzé az
esetet; mert ha földmives a’ földet nem szántaná, ha csak a’ pénzt azon
a’ helyen birtokosa nem rejti, ott soha fel nem találtatott volna az
arany; ezek tehát okai a’ rövid történetnek, hogy az öszve akadt, és
egybe gyűlt okokból, nem a’ szántónak szándékából eredett; mert az sem
ügyekezett a’ ki az aranyat elrejtette, az sem, ki földét szántotta,
hogy a’ kincs megtaláltassék; hanem a’ mint mondám, a’ mit amaz
elrejtett, hogy ez szántott, öszve akadt a’ rejtekkel. Könnyü tehát
meghatározni az Esetet, hogy az, egy véletlen történet öszve jött
okokból, azokban, a’ mellyekért valami miveltetik. Öszve jönni pedig, és
együvé jönni az okoknak, teszi az elkerülhetetlen rend menetele, melly
a’ gondviselés forrásiból eredvén, mindeneket az ő helyekre, és üdejekre
feloszt.
A’ magas, és meredek kő orma Acháji hegyeknek
Elválván, ismét szikla darabra rohan.
Euphrates forrása közös Tigrissel, egy érből,
Majd távoznak, ’s két részre oszol vizek is.
Öszve ha folynak azok de megint, csak egy ágyra szorítva,
Kettőnek viziből már leszen egy folyam ott.
Jöjjenek öszve hajók, ’s partról viz mosta fa szálok
Öszve zavart vizek is szüljenek évi csudát.
Még is mind ezeket lejtője halomnak okozta,
A’ viz rendje szerént csak lefele folyamik.
A’ sors is bár fék, és jó rend nélküli látszik
Lenni, de ő kiszabott pálya szerént meneget.