Minden szerencse jó: hasznos lévén a’ jámborok jutalmára, vagy jóság
gyakorlatára; a’ gonoszoknak pedig javitására, vagy büntetésére.
Már csak ugyan láthattad mi következik ezekre. Vallyon mi? kérdem. Az,
hogy minden sors jó. Hogy történhetik ez? vigyázz, mondá, mivel minden
sors vagy vigalmas, vagy keserves; mert jutalmaz, vagy gyakorol
jámborokat, vagy pedig javít, vagy büntet gonoszokat, kitetszik, hogy
minden sors jó, a’ melly igaznak, vagy hasznosnak tudatik. Ez igen igaz
ok, és ha a gondviselést, és esetet tekéntem, mellyet előbb magyaráztál,
erős okokon alapult érzelmed. De ha tetszik, azt, a’ mint előbb szóltál,
a’ véletlenek közé számítsuk: mit? monda: mivel azt a’ köz beszéd
gyakran használja, hogy némellyek sorsa valóban rosz! akarod-e hát, hogy
egy kevéssé a’ pór nép szavaival éljünk, ne hogy látszassunk nagyon
messze távozni az emberiség szokásitól? A’ mint tetszik felelém. Nemde
jónak lenni véled a’ mi hasznos? Ugy van: a’ mi pedig gyakorol, vagy
javít, hasznos. Megvallom, mondám, tehát minden sors jó? Miért nem. De
ezek azoké, kik vagy az erkölcsben helyezvék, a’ rossz ellen hadat
viselnek, vagy a’ bűntől távozván az erkölcs útjára térnek. Nem tagadom.
Hát az örvendeteseket, mellyeket jutalomul nyernek a’ jámborok, talán a’
köznép rosznak itéli? Soha sem, sőt a’ mint van, úgy legjobbnak véli. A’
mi keserű, és méltó bűn díjjal a’ rosszakat zabolázza, talán a’ nép jó
szerencsének véli? Nem, sőtt inkább, mondám, kigondolhatóképp
legrosszabbnak.
Lássad már most, nehogy a’ nép véleményét követvén valami véletlent
következtessünk! mit? kérdém. Ezekből, mondá, mellyeket elfogadtunk,
következik, hogy azok sorsa, kik erkölcsösök, vagy annak haladásában,
vagy birtokában vannak, akár minő a’ sorsok, még is boldog: a’
gonoszságban lévőké pedig legrosszabb.
Ez igaz ugyan, mondám, ambár senki sem meri megvallani. Azért, szóla, a’
bölcs férfiú ugy ne szenvedje kelletlen valahányszor a’ szerencsével
küzd: mint nem illik a’ vitéz férfiúhoz haragudni, valahányszor meg
dördül a’ tábori zendülés. Mind a’ kettőnek anyaga maga a’ nehézség,
ennek dicsősége nevelésére, annak pedig a’ bölcseség megerősítésére.
Mert csak ebből neveztetik erőnynek, mivel tulajdon erejében nyugodván
lenem győzetik a’ szerencsétlenségtől. Ti sem kivántok gyönyörök által
szétoszlani, és bujasággal hervadni az erkölcsi haladásban; hanem minden
sorsal keményen csatáztok; ne hogy titeket vagy szomorral le győzzön,
vagy vigalommal elrontson. Hathatós erővel tartsátok meg a’ középet.
Mind az, a’ mi alatt vagyon, vagy tovább halad, megveti boldogságát, és
nincs jutalma munkájának. Kezetekben van, a’ minő sorsot akartok
magatoknak alakítani, mert minden sors, melly keserűnek látszik, vagy
gyakorol, vagy javít, vagy pedig büntet.
Kétszer öt évig vezeté hadát már
A’ Görög vitéz Agamemnon egykor (6.)
Troja bástyáin ki boszúlni Ángyát.
A’ midőn gátolva hajója széltül
Állna: vérrel kérleli a’ Diánát,
’S áldozá ő hah! szomorún leányát,
A’ nyakát metszvén Iphigeniának.
Könnyezé búsan ha legényeit rég
Hős Ulysses, mert azokat megette
Mély üregben vad Polyphemus, ezt hát (7.)
Majd Ulysses meg boszulá, kiszúrván
Egy szemit, most ő vigad a’ boszúlton.
Herculest is fáradozási hírlik: (8.)
Mert legyőzvén Centaurust erővel,
Majd oroszlányt fojt, ’s fel is ölti bőrit,
Nyillal ő Stymphál madarit ki irtá,
Leste bár sárkány az arany gyümölcsöt
Kertben, ő még is ki lopá csalárdul,
Cerberust is tartja igája lánczon.
A’ saját délczeg paripáji által
Vad Diomedest feletette büszkén,
Hydra mérgét tűzbe vetette, aztán
Megzavart Thetis fia csonka arczal (9.)
Part közé simulva leszen folyammá.
Föld fiát győzé Lybiaban, el hullt (10.)
Cacus, Evander vigad a’ halálán! (11.)
Vad kan ő által leve martalékká,
Bajnok azt vállán lehozá halomrul,
Mellyel aztán tarta eget, ’s be végzé
Tetteit: most munka jutalma ég lőn.
Rajta hát bátran magas, és erényes
Példa ösvényére siessetek! vagy
Mit hivalkodtok? megutálva e’ föld
Fel visz az égbe!
Jegyzések.
1) Neritius, mellék neve Ulyssesnek, mert Neritiosba született, ez egy
tengeri sziget Itaca mellett. Erről sokat lehet gyönyörrel olvasni
Dugonics iratiban.
2) Marmaricus Leo. Marmarica tartomány más néven Lybia, Syria, és
Aegyptus közt.
3) Bootes, északi két csillag, a’ Görögök Erymanthisnak, a’ Magyarok
pedig gönczöl szekerinek nevezik, a’ Latinok, Ursa majornak. Vagyon még
kis gönczöl csillagzat is, deákul Ursa minor, görögül Κυνοσȣρα
(cynosura): ezek vezérsége alatt hajóztak a’ Görögök, és Phoeniciabéliek
a’ közép tengeren, mint Ovid éneklé:
Esse duas Arctos, quarum Cynosura petatur
Sidoniis, Helicen graja Carina notet.
_Fast. Lib. III._