A’ bölcseség ébreszti bádgyadt elméjét a’ betegnek, megesmértetvén vele
a’ hamis, és valódi boldogságot, mellyet sem a’ fényes hivatalokban, sem
kincsekben, sem a’ testi gyönyörökben fel nem lelhetni: mivel a’ valódi
és igaz boldogság egy minden javak tekéletes birása. A’ gazdagság
szüntelen hijányzik, a’ fösvénység szükölködik, a’ fényes hivatal pedig
erkölcs nélkül útálatos, és ki azt birja, vég nélkül kínlódik. Az igaz
nemesség csak lelki lehet, melly az Istentől ered: az emberi, mivel nem
igaz itéletből származik, nem tartós. A’ gyönyör aggasztó, a’ földi
javak ezer bajjal vegyesek, és fogyatkozóvá teszik az embert; mert az
igazi teles jó, csak egy, és egyszerű; könyörg ebbe vezettetni a’
szerző, mert csak e’ maga boldogíthat; ezután kell tehát egyedül
vágyódnunk; mivel e’ kormányoz mindent, és csak az a’ boldogtalan, ki
ettől távozik.
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –