Az állhatlan szerencse hasznos, mivel tőlünk elválasztja színlett
barátinkat.
Ne véljed azt, hogy én kérlelhetlen hadat viselek a’ szerencsével, mivel
vannak érdemei, midőn csalván embereket, ön magát nyilatkoztatja, ’s
levonván arczáról fátyolát, szokásait megvallja. Talán még most sem
érted beszédemet? csudát kivánok mondani, ’s véleményem alig tudom
kijelenteni. Valóban úgy gondolom, hogy a’ sors hasznosabb, ellenkezvén
emberekkel, mint kedveskedvén.
Mert kedveskedvén boldogság szine alatt nyájassággal hazudik; ellenkezve
pedig igazat mond, mutatván állhatlanságát: hizelgve csal, ellenkezve
tanít, ugy elmét hazug javak szinével bilincsel, igy mulandó
szerencsétől fel oldoz. Azért tehát kedveskedve lássad őt, mint szelest,
repkét, mulandót, ön magát nem esmérőt; ellenkezve pedig józant, készet,
és viszonyokkal lett okosat. Utoljára boldogítva igaz javaktól
hizelgéssel húz el: ellenkezve többnyire az igazi javakhoz horoggal húz.
Talán csekélységnek véled, hogy hív barátid érzetét a’ kemény, és
rettentő sors felfödözte? lám ez tünteti barátid igaz, és csalfa
arczait, távozván magáéval, tieidet meghagyá; mennyiért vásároltad volna
meg boldognak vélvén magadat előbbi üdőben? szűnjél tehát vesztett
javaidat keseregni, mert mi leg drágább kincs, jó barátidat feltaláltad!
Minden szüntelen a’ világ
Széles nagy köriben forog,
’S híven változik. A’ szerek
Ámbár ellenek, ők frigyet
Még is tartanak. A’ nap is
Keltén rózsa sugárt lövel
Hozzánk; éjjeli csillagok
Közt hogy fényljen utánna hold.
Mindig váltva napot követ,
Éj! Hogy tengeri nagy habok
Parton túl ne rohanjanak,
’S kártékony dagadással a’
Föld térit ki ne öntse ár.
E’ rendet füzi öszve, a’
Földön, tengeren, égben is
Kormányzó szeretet heve!
Szűnjék tartani rendet ez:
Egymást czélra mi rendelé,
Majd az, háborog, és zajong
A’ melly szerte világot ők
Most szép rendre vezettek, azt
Már kész rontani mindenik.
E’ szent béke frigyes határ
Népeknél, egyed őrködik.
E’ fűz tiszta személyeket
Áldott házas örömre is.
E’ hív biztosa emberek
Minden társasi éltinek.
=Boldog lelkek azok, kiket=
=Hív, ’s forró szeretet tüze,=
=Melly kormányoz eget, hevít!=
Jegyzések.
1) Euripus hires tengeri örvény Görög Ország, és Negropont közt, hol sok
hajók szerencsétlenűl elsülledtek.
2) Születéstől fogva az egész ember betegség, midőn neveltetik,
haszontalan, más segedelmiért könyörgő; fölnőlt, gonosz, és esztelen,
oktatásra szorul, emberkorban vakmerő, fonnyadó vén korban nyomorult,
sajnálkozásra méltó; hogy munkáit, mint a’ földet, a’ józan észt
követve, kinem müvelte. Illyen szármozott ő Anyja méhéből.
_Hyppocrates_.
3) Perseus utólsó királya volt Macedoniának, kit Paulus Aemilius Romai
Vezér legyőzött, elfogott, és Romába vitetett.