_Mitchell és t._
_Seward doktor naplója._
_Okt. 2._
Egy embert állitottam a mult éjjel a folyosóra és meghagytam neki, hogy
figyeljen minden neszre, a melyet Renfield szobájából hallana és hogy
azonnal hivjon engem, ha valami szokatlanságot tapasztalna. Estebéd
után, mikor mind együtt voltunk a könytárszoba kandallója körül –
Harkernét kivéve, a kit aludni küldtünk – a napi eseményeket és
fölfedezéseket vitattuk meg. Harker volt az egyetlen, a ki valamely
eredményt tudott fölmutatni és mi telve vagyunk reménynyel, hogy a nyom,
a melyre akadtunk, célhoz visz bennünket.
Mielőtt lefeküdtem volna, még egyszer lementem Renfield szobájához és
benéztem hozzá a megfigyelésre szánt nyiláson keresztül.
Mélyen aludt és a melle rendesen emelkedett és esett a lélegzetével.
Ma reggel kirendelt emberem hirül hozta, hogy éjfél után a beteg
nyugtalankodni kezdett és folyton hangosan imádkozott. Én kérdeztem
tőle, hogy ez volt-e minden és ő azt felelte, hogy ez volt minden, a mit
hallott. A modorában annyira gyanusnak tetszett valami, hogy egyenesen
megkérdeztem tőle, hogy nem aludt-e el. Ő tagadta, hogy aludt volna, de
annyit bevallott, hogy szunyókált. Igazán rettenetes, hogy még a férfiak
is ilyen megbizhatatlanok.
Ma Harker ismét a fölfedezett nyomot követi. Artur és Morris pedig lovak
után járnak. Artur gondolata volt, hogy jó lesz lovakat készen tartani,
mert ha megkapjuk a keresett információt, nem lesz vesztegetni való
időnk. Sterilizálnunk kell a nap nyugta és kelte közt a gróf által
inportált földet mind, hogy ne maradjon neki buvó és pihenő helye. Van
Helsing a Britisch muzeumba ment, a régi doktorok könyveit kutatni. A
régiek, azt mondja, számon tartottak olyan dolgokat, a melyeket követőik
nem fogadtak el és a professzor demonok és boszorkányok ellen való
szerek után kutat náluk, a melyeknek, talán később, magunk is hasznát
vehetjük.
Néha bizony azt gondolom, hogy valamennyien meg vagyunk bolondulva és
hogy egyszer csak kényszer zubbonyban fogunk az eszünkre térni.
_Később._ – Ismét találkoztunk. Végre mintha csakugyan a helyes nyomon
volnánk és holnapi munkánk, talán már a végnek a kezdete leszen.
Szeretném tudni, hogy Renfieldnek a nyugalma összefügg-e
valamiféleképpen ezzel. Hangulatai oly pontosan követték a gróf
cselekedeteit, hogy tán valamely szubtilis módon megérzi a szörnyeteg
bekövetkező pusztulását. Most legalább látszólag tökéletesen nyugodtnak
mutatkozik… Vajjon csakugyan az-e? – Ez a vad sikoltás mintha az ő
szobájából jött volna…
Az ápoló rohanva tört a szobámba és azt mondta, hogy Renfieldet valamely
baleset érte. Sikoltani hallotta és mikor bement hozzá, a földön fekve
találta, arcával a padlónak fordulva nagy vértócsában. Megyek le…