Vôt ėgy fijú, az apja mög az anynya – mikor a gyermök kicsi vôt –
rabságba esött. Mikor a gyermök főnyőtt, akkor szerette vôna, hogy az
apja mög az anynya szabad lött vôna vele ėgygyütt. Elmönt ű az urakhon,
hogy az apját, anynyát ereszszék szabadra! Asz monták az urak, hogy
szabagyára eresztik, ha ojan példát mond, hogy űk ki nem birik tanáni.
Akkor a gyerök elmönt haza és gondoskodott, hogy mit tugygyon föladni,
hogy kiszabadujjon az apja mög az anynya? Akkor a gyerök először
möglátott ėgy nagyon hasas tehenet, a ki pár nap mulva mögellik.
Kihasitotta a hasát, kivötte belüle a bornyút oszt a bornyút lėvákta,
mögfőszte paprikásnak és fölmönt a fára, a fának a tetejibe, ott ötte
mög a bornyúpaprikást. A feje fölé fődet rakott, telerakta a kalapját
főddel, a zsebibe pészt tött, mer valami kevés pészt is köllött fizetni,
úgy ötte mög a paprikást. A gyerök ėgy idő várt viszszamönt, akkor atta
föl az uraknak:
„Öttem főtet,
Nem világralöttet,
Főd alatt, fa tetejibe.
Apám, anyám zsebömbe,
Mögyök lelköt váltani“.
Ezön az urak soká töprénköttek, nem tutták mögfejteni, így osztán
mögszabadult a gyeröknek az édösapja mög az édösanynya, akkor oszt a
gyerök mögfejtötte az uraknak, (vagyis elmondta: mint bánt a hasas
tehénnel, hogyan ette meg a paprikást és hogy a szülei megváltására
szükséges pénz a zsebében van).
A jegyzetekben idézett művek jelelése.
A többször idézett műveket a szerző, vagy a gyüjtő, illetőleg a
szerkesztőt-megbízó társaság, a folyóiratoknál pedig a folyóirat nevének
_dült betűkkel_ szedett részével idézem; ha a gyüjtő vagy a szerző
különféle nevű műveit kell felemlítenem, akkor a neve mellett a később
kiadású művei elnevezésének kezdőbetűit is _dült betűkkel_ jelelem.
_Aarne_ Antti jeleléssel a F. F. Communications No. 5-ben Hamina 1911.
megjelent _Finnische Märchenvarianten Verzeichnis_ művét idézem.
_Abafi_ L.: _Figyelője_. Irodalomtörténeti közlöny, Budapest 1876–
_Dähnhardt_ Oskar: Natursagen 1907– Leipzig und Berlin.
_Dähnhardt_ O.: _Schwänke_ aus aller Welt 1908. Leipzig und Berlin.
_Erdélyi_ J.: Népdalok és mondák, Pesten 1846–
_Ethnographia_, Budapest 1889–
_1001 éj_. Die Erzählungen aus den Tausendeinnachten, Felix Paul Greve
erschienen im Insel-Verlag zu Leipzig MDCCCCVII.
_F. F. C_ommunications Helsinski 1911. Hamina 1911–
_Gaal_ Gy.: Magyar népmese-gyüjteménye, Pesten 1857–
_Gonzenbach_ L.: Sicilianische Märchen, Leipzig 1870.
_Grimm_: Kinder und Hausmärchen, Berlin 1822.
_Hahn_: Grichische und albanische Märchen, Leipzig 1864.
_Ipolyi kézirat_-ban levő gyüjteménye.
_Istvánffy_ Gy.: Palóczmesék a fonóból, Liptó-Szt.-Miklós 1890.
_Jahn_ U.: Volksmärchen aus Pommern und Rügen, 1891. Norden und Leipzig.
_Jókai_ M.: A magyar nép élcze, népszerű kiadás, 72–73. szám, Budapest
1911.
_Katona_ L.: Irodalmi tanulmányai, Budapest 1912.
_Kálmány_ L.: _K_oszorúk az Alföld vadvirágaiból, Aradon 1877–
_Kálmány_ L.: _Sz_eged népe, Aradon 1881–
_Kálmány_ L.: _Világunk_ alakulásai, Szegeden 1893.
_Kisfaludy_-Társaság: Magyar népköltési gyüjtemény, Pest 1872 –
_Köhler_ R.: Kleinere Schriften, Weimar 1898.
_Majláth_ J. gr.: Magyar regék, mondák és népmesék, Pest 1864.
_Merényi_ L.: _E_redeti népmesék, Pest 1861.
_Merényi_ L.: _S_ajóvölgyi eredeti népmesék, Pest 1862.
_Merényi_ L.: _D_unamelléki eredeti népmesék, Pest MDCCCLXIII.
_Munkácsi_ B.: _Vogul_ népköltési gyüjtemény, Budapest 1892 –
_Papp_ Gy.: Palócz népköltemények, Sárospatak 1865.
_Róna–Sklarek:_ Ungarische Volksmärchen, Leipzig 1909.
_Sklarek_ E.: Ungarische Volksmärchen, Leipzig 1901.
_Strausz_ A.: Bolgár néphit, Budapest 1897.
_Tóth_ B.: A magyar anekdotakincs, Budapest 1901.
Ha a gyüjtemény nincsen megnevezve, csak a kötet száma van idézve, akkor
a _Hagyományok_-gyüjtemény értendő alatta. A római számjegyek a kötetek
számát jelelik, a füzetek arabszámmal vannak idézve. Rövidítve említem
még:
f. = füzet,
– = folytatólag,
j. = jegyzet,
k. = kötet,
l. = lap,
m. = mese,
sz. = szám,
U. O. = ugyanott.
A zárójel közé tett sor: vagy a meséből van kifelejtve vagy a
drasztikus, olykor sikamlós kifejezés szebb alakban való elmondása, mely
ha nem a nyelvjárás nyelvén van, az enyém.
Jegyzetek.
=1. Jufijankó.= Változatairól _Kisfaludy_ XIII. k. 1. számú jegyzetében
van szó. A finn _Aarne_-nál látjuk először nyomtatványban a
megkülönböztetést a később sárkányokkal viaskodó hőshöz
_útitársul-szegődő_ erősekről szóló és az ezeket nélkülöző
kisasszonyokat-szabadító mesék közt, megjelelve: 301 _B_ és 301 _A_-val.
Katona I. k. 230. l. erre igyet nem vetett, pedig a magyar mesékben
nemcsak hogy az útitársul-szegődő erősek szerepelnek gyakran, de ha
meséinkben előforduló hős kalandozásait tekintjük, azt látjuk, hogy úgy
az _állatfiak_, – minő mesénk hőse is, – mint egyéb mesénkben előjövő
_királyfiak_ legtöbbje – noha csak világpróbálásról van szó, mégis –
vitézkedni, illetőleg az utóbb említettek vitézséget tanulni mennek s
így már ebből a szempontból tekintve is kiemelhetők. A vitézkedés,
hősieskedés, hogy csak a mondáink viadalra-menő hőseit említsem, eléggé
ismeretes a magyar hagyományokban: virtus. Az útitársakkal-rendelkező
hős előbb hősködött: csapkodta a földhöz a későbben hozzászegődött
erőseket, fa közé ékelte a hosszú szakállú szakállát és a kisasszonyok
szabadítása rendesen csak ezután jön. Az e nemű mesék legtöbbjében csak
mikor a sárkány lakásához ér a hős, és előbb, mikor már a sárkányok
atyját: a hosszú szakállút legyőzte, csak azután hall az elrablott
nőkről és ekkor válik némileg szabadítóvá, mert valójában itt is
hősködő: a sárkányokat itt is vagdossa le a földbe s legyőzi, mint a
fentebb említett erőseket. Szóval az e nemű mesék hőseit, mint
vitézkedőt, győztest látjuk az egész mesén keresztül, ilyen a lenthagyó,
ármánykodó, hozzászegődött erősekkel is szemben. Ezért mondjuk, hogy meg
kellett volna Katonának is különböztetni, legalább is csillaggal jelelni
az e féle meséket. A mi _Istvánffy_ Babszem Jankó-ját (11. lap) illeti,
hogy elüt a mondottaktól, nem jöhet tekintetbe, mert más mesével
összeszőtt keverék: _Kálmány_ (Sz. II. k. 115. l.) Tehén fijú, szép,
vitéz Jankója igaz, hogy csak egyet szabadít meg: leányt, de szinte
végig győztes és hősködő: hősködni megy, nem Tündér Ilonát
megszabadítani.
A _sorsváltozást jelző mutatót_ a _Gyűrű és keszkenő_ román balladában
találtuk meg: _Abafi_: Figyelő 1876. év. 30. l.; a magyar _Kádár Kata_
balladában: _Kisfaludy_ XII. k. 417. l. 1–2. jegyzetben elősoroltakban
csak az egyik fél ad, – mint alább a 3. sz. mesében is, – de ott sem
mindegyik lejegyzésben a férfinak sorsváltozást jelző kendőt.
_A fentszálló szárnyasok lábán-forgó kastélyról_ és a _bűvös veszszőről_
lásd I. köt. 1. sz. jegyzetét, alább a 3., 7., 14. sz. mesét.
A hőst az _alvilágból felhozó állatokról Kisfaludy_ XIII. k. 7. sz.
jegyzetében szólottunk.
=2. Miklós és Örzse.= _Kifaludy_ X. k. 48. l. _A herczegfiú és a medvék,
farkasok, rókák királya_ a telyjes magyar változata. U. O. a IX. k. 101.
lapjának a _Vörös vitéz_-ében már hiányzik _Hahn_ m. tipusának _a)_
pontja, melynek a most közlött 2. sz. mesénk telyjesebb alakjának
látszik. Feltünő találkozója van mesénknek az _osztják: Hűtlen
nővérrel_, _Munkácsi: Vogul_ II. k. 2. f. 0254. l. megérdemli az
egybevetést. Hasonló _Ipolyi kéziratos_ gyüjteményének ugyanezen tipusú
467. sz. meséje is, melyben szinte _csontot_ tesz az ágyba a húga; mi
megvan a más mesetipusú 491. számú _kéziratos_ gyüjteményében is
Ipolyinak, hol kis lánnyá változott csúf Vénasszony teszi az ágyba
mielőtt kértére a mesehős beleugrik. Külföldi változatait lásd _Köhler_
I. k. 304. l. _Aarne_ 315. jegyzetében.
A _Sárkányölő hős_ változatai _Kisfaludy_ XIII. k. 8. sz. jegyzetében
vannak felemlítve, hol a 2., 7., 56. sz. mesénkben előforduló, a _hős
bolyongásai_ közepén szerzett 3 kutyáról is szó van.
Ugyancsak a _Kisfaludy_ XIII. k. van szó _Donát_ meséje jegyzetében az
_elpusztítani akaró küldözgetésről_ és a _szánó ajándékokról_.
A _testvérek együttélését_ nem veszi mesénk vérfertőzésnek, nem kell
nekik vezekelni, erről máshol fogunk szólani.
A _hétszer megesküdtetés_ a gyermekeknél van ma Szegeden szokásban. Ha
valami titkosat mond el a gyermek barátjának, a titok tartására 7-szer
megesküdteti, ki azután hallgat is róla, míg másik pajtásával nem
találkozik.
A _kardról_ I. kötetünk 1. sz. m. jegyzetében van szó és alább a 4. sz.
mese jegyzetében.
Mesénkben különös vonás, hogy a hűtlen testvért a mesehős első
alkalomkor, mikor a basával egyetértve életére tör, nem földeli el, így
tesz a változataiban is, melyekhez hozzáadhatjuk _Ipolyi kéziratos_
gyüjteményének ugyanilyen tipusú 366. sz. meséjét, melyben az állatok –
miután testvére nem engedné meg, hogy szétszaggassák, mint az állatok
mondják – másképpen járnak a hűtlen testvér élete végére a mesehős tudta
nélkül. Ezt a nagylelkű megbocsájtást, ha közleni fogjuk az idevágó
meséket, lesz alkalmunk megjegyezni, csak azt akarjuk itt felemlíteni,
hogy találunk ellentétes vonású meséket is mesegyüjteményeinkben; így
_Katona_: I. k. 249. l. – az Igazság – melyről már Katona is
megjegyezte: hogy Musäus-féle stílű – írígy bátyjait kutyákkal falatja
fel a 30. sz. változatban; nem kegyelmez a 33. mesében sem, nem különb a
_Kisfaludy_: IX. k. 64. sz. meséje sem, még kínozza is, de ennek
lelőhelyéről az Előszó XVIII. lapján felemlíti Berze, a mesegyüjtő, hogy
oda első Lipót tótokat hozatott. Az itt említettekről kötetünk 22. sz.
meséje jegyzetében a hollóról szólva, látjuk, hogy ezek a holló
szempontjából is _kifogásosak_.
=3. Pingált szobák.= Mesénkben a művészet egyik ágával kell versenyre
kelni. A _Sárkánytölő_ mesékhez tartozik, de a hős, hogy elátkozottakat
szabadított meg vitézségével, csak hőstette végeztével tudja meg. A
_nem-emberré átkozottakról_ _Kisfaludy_: XIII. k. 39. sz. jegyzetében
szólottunk; lásd kötetünk 3., 4., 5. sz. meséit s változatait.
_Gonzenbach_ a 74. sz. j. közöl egy sváb mesét, melyben szinte _Öreg_
szerzi meg a hősnek a királyleány kezét.
A _hozzáférhetetlen kört_ megtaláljuk _Kálmány_: Sz. I. 136., Sz. II. k.
102. l. 4. sz., alább a 7. sz. mesében, l. kötetünk 12. sz. m., de már a
_Luczaszéke_-féle körről felteszi a hiedelem, hogy behatolhat rajta a
boszorkány, _Kálmány_: Sz. II. k. 221. lap. _Aarne_ a 810, 812. sz.
jegyzetében sorolja fel a finn adatokat. _Sorsváltozást_ jelző mutatót
csak az egyik fél ad, mint Kádár Kata balladánkban, lásd az 1. sz.
jegyzetet. Érdekes, hogy a mesében az elmondó gyermekkorában már
észrevették a fák némulását és muzsikálását. _Muzsikálófáról_ tud 14.
sz. mesénk és változata is; _Gonzenbach_: 207. l.; _Köhler_: I. k. 59.
lapján emlékezik meg róla.
=4. Állatsógorok.= Gyüjteményeink eddig a _Kisfaludy_: IX. k. 127. l. A
Szélördög, 274. l. Királyfi Jankó, a X. k. 333. l. A holló, medve és hal
sógora változatait mutatták be, külföldi változatairól _Róna–Sklarek_
emlékezett meg a 293. l. –, _Aarne_ az 552. sz. jegyzetében. A mienk
_Hahn_ 22. m. tipusának magyar alakja, melyben – miként Hahn II. k. 224.
lapján a _görög_ változatokról megjegyzi – a mesetípus _d) pontja_ nincs
meg; ugyanezt elmondhatjuk az alább közlött 54. sz. változatról; nem így
kell azonban szólanunk a ponyván megjelent (Rózsa K. kiadásában 1888) Az
atya sírjá-ról és a Gólya kalifá-ról (1898.), mindkét fordításban
teljesítve van Hahn említett d) pontja, de hogy honnan _szerezték_,
nincs megemlítve, magyar hagyománynak mutatja be, a mi nem az. Mesénkben
a _csiholás_, vagy mint a mesében van: _csihölés_ fordul elő. A
csiholásra a tűzből kiugró ősz ember a mese hősének segítségére van;
lásd erre nézve _Kálmány_: Vil. 25. lapját. Figyelmet érdemel, hogy a
rokon _mordvinok_-nál a demiurg _Ange–Pa’täi_ csiholja a teremtményeket
– _oltalmazó_ özaiszokat. Ange–Pa’täi csiholással szaporítja az
özaiszokat, ugyanúgy tesz a magyarkanizsaiak szerint a mi demiurg
ördögünk, mikor az emberiséget szaporítja: csihol. V. ö I. kötetünk 7.
sz. m. jegyzetével. _Andersen_-nél _A tűzszerszám_ mesében a csiholásra
_kutyák_ jönnek elő, ezek is oltalmazók. _Andersen_ imént említett
meséjét minden _figyelembevehető átalakítás nélkül_ mesélik a csángók,
_Kisfaludy_: X. k. 394. l. _Aczél, kova, fitil_ néven. _Csiholás_ van
_Ipolyi_ kéziratban levő 46. számmal jelelt mesetöredékben is, melyet
nevezzünk: