Vôt két, büszke vőféj, odajártak hívogatni, hát a mönetközben a temetőn
köllött nekik körösztülmönni, ott tanátak ėgy halottnak a
_fejekoponyáját_ az árokba, az ėgygyik kényösségbű mögrukta, asz monta
neki: „Gyere el hozzánk hônap a lakodalomba!“ _A fejkoponya
viszszaszólt:_ „No, – aszongya – maj elmögyök hônap tizėnkét órakor,
várhattok, maj ott löszök!“ Itt a két vőfény nagyon mögijett, elig
tuttak hazamönni. Azután pedig mikor hazaértek, röttön êmesélték, hogy
jártak. Asz monták az üdősseb embörök: „Itt nincs mit tönni, el köl
hínni a papot, hogy mongya rájuk az áldást!“ Mikor a pap ráatta a két
legénre, asz hatta a két legénnek: „Ha talán elgyün az a bizonyos, úgy
fogagygyátok, mind a legelső vendégöt, tányért, kanált készíjetök neki,
bort és ėgy boros poharat és ėgy külömös asztalhon ültessétök és
valahányszor isztok, mindég asz mongyátok: igyuk mög _Szenjános
poharát!_“ És csakugyan is másnap, mikor ált a lakodalom, délbe tizėnkét
órakor mögjelönt a bizonyos fejkoponya és csakugyan is úgy fogatták, a
hogy a pap hatta. Mikor osztán odaérközött, szépen beköszöntötték, mind
az első vendégöt, mihánt inni akartak, a _Szenjános poharát köszöntötték
rá_. Itt oszt a többi vendégök nem látták aszt a bizonyost, csak aszt
látták, hogy a _pohárbul_ a _bor fogy_ és a _tányérbul a leves_. Mikor a
lakodalom elmúlt elköszönt tüllük az a bizonyos fejkoponya, asz monta
nekik: „Én mögjelöntem a tė hívástokra, hanem _tik is ott lögyetök
énnálam vendégségbe!_“
A két legén ezön mögén nagyon mögijett, mögén elmöntek a paphon. Aszonta
a pap: „Hônap mönynyetök a vendégségbe, mer űs elgyütt ėgy hívásra!“ Asz
monták a legényök: félnek a vendékségbe mönni. Asz hatta nekik a pap:
„Nincs mit tönni, el köl mönni, maj én is kimék prosekczijóval veletök!“
Itt oszt másnap kimöntek écczaka a két legén és a pap prosekczijóval.
Mikor kimöntek a temetőbe, itt is mingyá a Szenjános poharát itták mög.
Mikor bemöntek a temetőbe, akkor látik, hogy ottvan két sír mögásva
készen. Akkor így szólott ki ėgy valaki, de csak a két legén látta, a
pap nem látta, csak a hangot halotta: „Szöröncsések vattok, hogy
prosekczijóvâ gyüttetök ki mög a _Szenjános áldását_ köszöntöttétök rám
a lakodalomba jis legelsőb mög a temetőbe jis. Mos mán elmöhettök haza,
csakhogy máskor nė bojgassátok a halottat fekvőhejibe!“
Az ėgygyik legén mökhalt harmanapra, a másik ėgy hétre.
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –