Vôt a világon két ėtesvér, az ėgygyik nagyon zsugori embör vôt, szerette
vôna még a testvérijét is eltulajdonítani, a tesvérje pedig szögén embör
vôt, csak három láncz fődecskéje vôt; de nem vôt sėmmi jószága, a mivel
munkálja, elmönt a tesvérjihön: agygyon neki négy ökröt mög ėgy ekét, a
mivel mögszánti az ű fölgyit! Aszongya: „Én hétköznap nem athatok, mer
neköm is köl, hanem erigy ki vasárnap!“ De aszongya neki a tesvérje: „Ó!
hogy kévánhatod, hogy én vasárnap mönynyek ki, mikor a többi embör misén
van, én mög száncsak?“ Aszongya neki a bátytya: „Eregy ki
röggelhajnalon, osz gyere haza esthajnalon, akkor sönki sė látytya!“ Itt
a szögén embörnek nem vôt mit tönni, mer szögén vôt, így is tött. A hogy
kint szántogatott, a főd végin mögált ėgy _Öregkuldús_: itt az embör
mögröstelte, hogy ű maj fölüsmeri űtet, mögált a főd közepin, babrált az
ekéjin, hogy majd elhalad a főd végirül. Nem győszte a szögén embör
várni, hogy a Kuldús továb mönynyön, aval szántott továb. Mikor kiér a
főd végire, asz kérdöszte az Öregkuldús: „Hát tė máma jis szántasz, még
más a misén van?“ Akkor a szögén embör elsorolta, hogy ű mi végűl szánt,
szögén sorsba van, a bátytya máskor nem agygya oda az igát. Akkor asz
kérdöszte az Öregkuldús: „Mit akar? hogy a négy ökre mögdögöjjön, vagy a
bátytya két szöme kiugorjon?“ Aszonta: „Ėgygyiket sė!“ Aszonta az
Öregkuldús: „De muszaj az ėgygyiket elválalni, valamöliket!“ Igy
gondolta a szögén embör, hogy inkáb a négy ökröt veszícscse el a
bátytya, mint a két szöme világát.
Mikor a négy ökör mögdöglött, hazamönt és a bátytyának panaszkodott,
hogy járt! De itt a bátytya nem hitte, hanem aszt álította, hogy: „Tė
mögszakajtottad az ökrejimet, mer sijettél szántani, hogy ki lögyön;
hanem mos mind elvöszöm a három láncz földedet!“ Itt osztán a két tesvér
pörbe száltak. Mikor a szögén embört hívatik a bíróhon, az úton mönt ėgy
embör, vezetött ėl lovat, látta, hogy elesött a lova, segíteni akart
rajta; mögfokta a ló farkát, húszta föl, kiszakatt a ló farka; ez is
bepörölte, hogy mé szakajtotta ki a lovának a farkát? Itt osztán a
szögén embört bezárták a kösségházába. A szögén embör hogy nagyon éhös
vôt, a kösségházán kívül nagyonszép epörfák vôtak, átmönt a kerítésön
eprözni, mikor viszszagyütt, möglátta a portás felesége, hogy nagyonszép
epör van nála, kért tűle epröt. Aszongya: „Nem adok! hanem agygyon
kinyeret, adok epröt“. Az aszszon nem adott kinyeret, ű sė adott neki
epröt. Az aszszonnak êmönt a gyeröke és itt a portás is bepörőte a
szögén embört. Itt a szögén embör mögijett, lėugrott az emeletrű,
ráugrott a püspökre, – mert a püspök ott prédikált a népeknek, – a
püspök röttön möghalt. Ezök a népek, a kik halgatták a prédikácziót,
bepörölték a szögén embört.
Itt oszt a szögén embör az ítélőbíró elébe fogott mönni és ott
elsorolta, hogy járt a bátyával. Aszonta az ítélőbíró a szögén embör
bátytyának: „Itt vannak az istállóba nagyonszép ökrök, _válaszszá ki
négyet_, lögyön a tijed, vid haza! osztán _kiszúrom a szömödet_“. Asz
monta a szögén embörnek a bátytya: „Inkáb nem köl a négy ökör!“ Azután
gyütt az az embör, a kinek a lovának elszakatt a farka, annak asz monta
az ítélőbiró, hogy agygya oda aszt a lovat a szögén embörnek, még _ki
nem nyől a farka!_ „Én a lovat nem adom! köll, dôgozni akarok!“ „No, hát
akkor elmöhecz haza, nincs továb törvén! Segíteni akart a szögén embör,
nem a károdat akarta!“ Mos gyütt a portás. A portás aszongya: hogy ű
neki a feleséginek elmönt a gyeröke, mer nem adott epröt néki. „No, hát
ad oda a feleségödet a szögén embörnek oszt majd, ha az aszszon úgy
lösz, a hogy vôt, mikô el nem mönt még a gyeröke, viszszaagygya“.
Aszonta: _Ű a feleségit nem agygya_ sėnkinek oda! „Akkor tís elmöhecz
haza!“ Akkor azok gyüttek, a kiknek prédikált a püspök oszt bepörölték.
Azoknak mög aszonta az ítélőbíró: „A _szögén embör odaál_, a hun a
püspök möghalt, tė mög a szögén embörre _ugorjá rá_, hogy hajjon mög!“
„Hát ha a szögén embör elugrik onnét?“ Aszongya az ítélőbíró: „Mér nem
ugrott el a püspök is onnét?“ Igy mönekült mög a szögén embör a sok
pörtű.
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –