Tartalom:
44. A beszélő koponya 151
19. A bocskordi kiráj kitutta a ludamėnt kirájt 115
58. A bocskordi kiráj kiverte a ludamenti kirájt 183
29. A czigán ügyvígy 135
7. A férfi Vasorrúbába 48
35. A gyakorlat töszi a mestörségöt 141
34. A hamis vak 140
48. A háládatlan gyermek és a béka 154
22. A 7 bölcs 125
8. A kanalastót 55
18. A két ėtesvér 113
39 A ki másnak ási az árkot, maga szakad bele 146
70. A ki másnak vermet ás 204
41. A kit az apja rosszra tanított 148
74. A kő közé rakott apjának anyja lett 207
43. A lélek kis, fehér egér alakban 150
36. A mánglis pincze és az imádság 142
17. A napkeleti királfijú és a napnyugoti királléján 109
3. A pingált szobák 23
64. A póruljárt anyós 195
47. A rázanérus 154
52. A rozsdás aczél és a három fekete ember 162
37 A sok puska 143
32. A szögény embör hogy atta el az emelgetős tehenet 300 forinté? 138
42. A vájú 149
46. A visszafelé sült puska 153
73. Az apját szoptatja 206
23. Az árva aszszon 129
5. Az elátkozott 12 gyermök 40
71. Az elletlen ló 205
38. Az ėcczöri 2 koma 145
57. Az én uram meséje 179
67. Az ész megjövése 202
63. Az okos fiú 191
59. Az okos leány és a katonák 184
10. Az orrfülről 70
12. Az öreg katona 79
50. Állatok átmenetele a vízen 155
4. Állatsógorok 31
53. Átilla és Bendegúz kardja 163
=Bevezető= VI–VIII
21. Bohó Misi 121
61. Bolond Károly 190
72 Daru elletlen lovon 205
66. Eltűnő czigányasszony átka 201
49. Emberek átmenetele a vízen 155
15. Erzsék aszszony és a 2 lánya 98
60. Féleszű Pista 186
31. Ha tė ütöd az én gazdámat 137
69. Ha té ütöd az én zsidómat, én is ütöm a tė zsidódat 203
65. Hatház eredete 199
=Hiedelmek= 150–155
33. Hogy lopta el a juhásztul két embör a szamarát? 139
13. Hogy tanáta mög a szögén embör a vásárba az aranyat? 83
26 Hogy vígasztalta mög Mátyás királ az öregöket és hogy szomorította mög a fijatalokat? 133
40. Isten verése 147
14. Jankovics 83
=Javító= 209
=Jegyzetek= 159–207
62. József császár és a fiatal bíró 202
1. Jufijankó 1
54. Kolondzijás kiráj 164
=Kópéságok= 134–140
30. Kôbászeső 137
45. Kriptályrabllás 152
25. Mátyás király és a czigánybéres 132
24. Mátyás király és a fiatal bíró 131
27. Mátyás király vöröshagymán kapáltat 133
=Mesék és rokonneműek= 1–125
Boszorkányfélék 48–74
Furfangosok 101–120
Haramiák és Óriások 40–48
Ostobák 121–124
Sárkányokról 1–39
Segítő felsőbbek 75–101
55. Miből lettek az országnak a híres fiai? 169
6. Mióta van a czigányoknak házuk? 46
2. Miklós és Örzse 12
=Mondák és rokonneműek= 125–133
Mátyás királyról 131–133
62. Okosbolond aszszon 191
=Oktató példák= 141–150
56. Palkó 171
11. Pétör halász 75
51. Rabszabadító 156
=Találgatós mesék= 155–156
16. Tréfa 101
20. Tillinkó 116
9. Vérojtó, Kalapfojtó 68
28. Világimirmió 134
Bevezető.
Nyelvhagyományainkat gyüjtögetve, 1913. év január hó végén Egyházaskéren
oly mesemondóra találtam, ki képes volt egész héten keresztül újabb és
újabb használható adatokat mondani. A hét végén, mielőtt a falut
elhagytam volna – mert elhalaszthatatlan dologra hívták emberemet – azt
kérdeztem tőle: hogy ha máskor, mikor már elvégezte a sürgős dolgát,
eljövök, tud-e még újakat mesélni? a kívánt feleletet kaptam: hogy még
sok mesét tud. Ekkor már húsznál több hagyományt lejegyeztem tőle.
Tudva, hogy kevesebb számú s terjedelmű mesék is vannak külön könyvben
kiadva, megvillant agyamban, hogy _Borbély Mihály meséit_ – így hívják a
mesemondót – külön kötetben lesz érdemes kiadni. Azóta sokszor
foglalkoztam az eszmével, meghánytam-vetettem a dolgot s a végső
eredmény – mint látjuk – az lett, hogy a tőle lejegyzett hagyományok
külön kötetben láttak napvilágot.
Más alkalommal, mikor folytattam a gyüjtést, már több oly mese került a
felszínre, melyet sikamlósságánál, vagy drasztikusságánál fogva
semmiképpen sem lehetett leírni, de azért bő szüretje volt a használható
mesének. Így jött létre e gyüjtemény, mintegy két hét alatt, mely, ha a
jegyzetekben közlött változatokat kihagyom is – mert ezek, mint első
pillanatra látható, nem Borbély Mihály meséi – rendes kötetkönyvet
töltenek meg.
Hogy valamelyik gyüjtőtársam, ha mindjárt ily mesemondóra nem bukkan, el
ne kedvetlenedjék s ne gondolja, hogy csak úgy vaktában találtam Borbély
Mihályra, idejegyzem, hogy éveken keresztül vártam reá, míg czélt értem,
mert – mint szegény embernek – jóideig másfelé akadt dolga és míg
Borbély Mihályon beteljesedett, a mit róla mondtak: hogy sok mesét tud;
addig sok ilyennek híreszteltben csalódtam.
Soraimban _Borbély Mihály meséi_ jelzést használom, pár szót szentelek
erre a kifejezésre is. Ma már – mikor azt látjuk, hogy a mesék az
emberiség közös kincsei – senki sem fog magyar és idegen mesékről, annál
kevésbbé, mint egy ember találmányaiéról mesélgetni, ma már csak arról
lehet szó, hogy a hagyományok mily magyar sajátságokat foglalnak
magokban? mennyire voltunk képesek hiedelmeinkhez, szokásainkhoz s egyéb
kincseinkhez alakítani? Ha azt mondom: Borbély Mihály meséi, egészen más
értendő alatta!
Meséket jegyezgettem más alkalommal s oly meséről került fel a szó,
melyet le akartam írni, emberem szabadkozott, pedig el is mondta
nagyjából. Kezdtem faggatni s arra a kérdésemre: talán nem jól tudja?
Válasza az volt, hogy tudni, tudja, de _nem az ő meséje_. Erre már
kiváncsi lettem, hogy érti ezt: nem az ő meséje? Mikor mesélgetni
szoktunk, nem én szoktam mesélni – felelte – hanem egyik társam. A
magyarnak tehát nemcsak _nótája_, hanem _meséje is van!_ Az a mese,
melyet _ő szokott mesélgetni a hallgatóknak, az az ő meséje_. Temesközön
pedig, kivált a multban, mikor még sokan ültettek dohányt,
dohánycsomózáskor nagyon kapós volt a jómesemondó, keresve-keresték:
mert a dolgozó, de a mesére is hallgató közönséget mulattatta; a hol ily
ember volt, oda szívesen mentek dolgozni. Ily alkalmakkor azután a
mesemondónak ki kellett rukkolni: mentül szebb meséket kellett mondani;
a mesélgetni szokta mesék az ő meséi voltak; így értendő a Borbély
Mihály meséi megjelelés.
Borbély Mihály még nem régen a legjobb mesemondók közé tartozott; ma már
a napi gondok foglalkoztatják elméjét, nem a mesék. Róla sem fog ártani
néhány sort ide jegyezni. Iskolába járt ugyan egy kis ideig, akkor is
szavai szerint tanítója a jószágok körül foglalkoztatta s így olvasni
sem tanult meg, pedig nem rossz feje van, mint szoktuk mondani.
Született 1882. évben Beodrán, Temesközön s a szomszéd Kisbikács-,
Nagybikács-, Aladár-, Kerektó-majorokban nevelkedett. Mikor már arravaló
volt, kiskanász, juhászbojtár foglalkozása volt. Meséi jó részét
_Kerektón Horgosról_ került öreg juhásztól tanulta, mi beszédjén meg is
látszik; mert mikor a mesélésbe belemelegszik, a bácskai nyelvjárás
nyomai fel feltünedeznek. Mikor erre figyelmeztettem, azt vetette okul,
hogy Kerektón több volt a bácskai (kik – tudjuk – a közép e-t _ė_-nek
ejtik) mint az _ö_-vel beszélő környékbeli s ha a nyelvjárásuk szerint
beszéltek, t. i. _ö_-vel, akkor a bácskaiak türelmetlenkedtek, a
beszédjökért csúfolták őket.
Nem ide tartozik, de ha már szóba került, a két nyelvjárásról ide
jegyzem észleleteimet. Ha idegen ajkú tanul magyarul, mint a tót, a
czigány, akár az ė-ző, akár az ö-ző nyelvjárást beszélők közt történik
ez, kezdetben palóczosan _é_ helyett _í_-t mond; _szíp, níz_ stb., mit
jó lesz másoknak is megfigyelni; továbbá könnyebben beszéli az idegen a
palócz nyelvjárást, mint a szegedit, nem megy rá a szája, ebből is sokat
lehet következtetni.
A nagyobb helyek közül Beodrán, Temesköz Lőrinczfalváján, az ezektől nem
messze eső Topolyán töltötte az idejét és 4 év óta Egyházaskér lakosa.
Az eddig felsorolt helyek közül, Kerektót kivéve, mindenütt _ö_-vel
beszélnek.
Volt katona is, kérdésemre, hogy ekkor milyen meséket tanult? az volt a
felelet, hogy nem ő tanult meséket, hanem tőle tanultak, mint jól
mesélni tudónak, neki kellett legtöbbször mesélni Bécsben = Wienben.
Az aracsi pusztán: Simonyban tartozkodása alatt megházasodott, ma mint
napszámos él Egyházaskéren, hol kevés földet is – a mennyivel könnyen
bír – árendálgat s keveset vett is már örökáron.
Nyelvére vonatkozólag ide kell jegyeznem, hogy habár olvasni nem tud,
mégis rontó hatással van reá a rossz nyelven szerkesztett, úgynevezett
krajczáros újság. Többen összejönnek, egy olvassa, a többi hallgatja,
így tanulnak azután rosszul beszélni magyarul. Egyebekre nézve az I.
kötet _bevezetőjét_ lásd, hol a többi közt a kivételesen nagybetűkkel
szedett és a jelzőjével összeírt szavakról is szó van.
Mesék és rokonneműek.
(Sárkányokról.)