(Kandallóban zörej támad.)
Mariska. Laj! Mama! Dün a petete mumus?
Szép özvegy. No csak légy jó. A fekete mumus a jó kis leányokat nem
bántja, csak a rosz leányokat viszi el.
Kéményseprő. (Leszáll a kürtőből s a kandallón keresztül kilép.)
Csókolom kezeit, jó reggelt kivánok, nagysád.
Mariska. Laj! A petete mumus.
Pamina. Avau, babau.
Kéményseprő. Nem tért vissza nagysádnak a torokfájása a tegnapi bál
után?
Szép özvegy. (Karikára nyitott szemekkel.) De hát mi dolga van önnek az
én torokfájásommal?
Kéményseprő. Mert hogy tegnap méltóztatott az iránti aggodalmának
kifejezést adni, hogy a baj visszatérhet.
Szép özvegy. Hogyan? ön volna az?
Kéményseprő. Hát hiszen mondtam, hogy itt áll a szobrom a többi
celebritások között. (Rámutat a kandalló párkányán a kéményseprő
krampusz alakra.)
Szép özvegy. És így az a költemény, a miből ön nekem tisztelet-példányt
küldött…
Kéményseprő. Az az «új évi üdvözlet» volt.