Két lávahegyen túl egyszerre kinyílik a láthatár. Első percben ködös,
szürke sziklatömegnek látszik az egész, – aztán egyenként válnak külön a
részletek. Annyit azonnal látni, hogy két részből áll a Régi Város, – az
egyik, sűrűn beültetett ház-öböl, laposan, símán terül el, mint egy
tányér, egy mély barázda választja el a másik résztől, mely dombos és
hegyes, – a dombokon itt-ott mereven és szikáran állnak még a régi
épületek. Az egész fölött derengő világosság, – igen, a tiszta
tengervizen át idáig világol le a nap.