Tekintetes esküdt úr!… Tekintetes… hahaha! ti kutyák! Hahaha! Ti vagytok
azok… ti beteg daganatok! Mit ültök itt kövéren? Előttem játsztok?
Hiszen te vagy az… ismerlek… mit ülsz itt? Leköttetted a kezem… hogy ne
fojthassalak meg… mert éhes vagy a véremre, ezer év óta vársz rá, hogy
felhabzsold… hogy kiontsad… mint ahogy én kiontottam a tiédet!… Nesze
hát… nesze hát… itt ömlik… itt ömlik már… nesze, a tiéd… nekem nem kell…
nekem nem kell a piszkos, a forró, a lucskos és lüktető… amitől annyit
szenvedtem… idd fel, mint ahogy a por felissza, látod?… és most béke
lesz… végre, végre… szelíd… tiszta béke… a halott szikláké és a szelíd
szél békéje… ó, föld betegsége, élet!