Hát… igen… Hogy is van csak? Porból vagyunk, így mondta? Porból vagyunk
és porrá leszünk. Ez a feladat, úgy-e ezen kell gondolkodnom. Ezt még
végiggondolhatom, még van tíz perc – és ha végiggondoltam, akkor már nem
lesz semmi, úgy-e, akkor nem fáj, úgy-e, nem fognak fojtogatni,
tisztelendő úr, nem ütnek, úgy-e, ha jó és engedelmes leszek? Majd
megkérem őt, hogy ne szorítson, nem szükséges, majd magam szorítom oda a
fejemet, nem is kell hozzám nyúlni… Magam bedugom a fejem, a nyílásba…
van hely elég, nem kell erővel…