Miss Senior alaposan el volt ájulva. De ha egy fiatal hölgy ötvennégy
óra óta úton van s ez idő alatt nem látott más férfilelket, csak a
vonatvezetőt, egy harmincz-harminczöt éves, csinos, fekete bajuszu
gentlemannek a megjelenése mindig van annyi hatással az ájulás ellen,
mint egy kis kölni viz vagy valami sóval telt üveg.
Miss Sarah tehát magához tért s arra ébredt, hogy egy kifogástalan
külsejü gentleman élénken tanácskozik a pongyolában lévő Miss
Dumbletonnel. Miss Senior jónak is látta azonnal elpirulni, úgy a maga,
mint a Miss Dumbleton nevében.
– Én Mr. Henry Blossom vagyok, a híres emberrabló – mutatta be magát a
váratlan vendég. – Önök, a többi utasokkal és a vasúti alkalmazottakkal
együtt foglyaim. Nem szükséges részletekbe bocsátkoznom, hisz önök
olvasnak hírlapokat!… Egészen Athanáziosz, a híres görög emberrabló
rendszere szerint járok el. Tökéletesen az nálam az eljárás, a mely
régebben Cserkeszkőjben volt divatos… ha olvasták Athanáziosz
élettörténetét, tudják, hogy nemes elődöm a szép nők közül kereste ki a
túszokat. Képzelhetik, hogy én csak önöket választhattam túszokul. Öt
perczet adok rá, hogy ideiglenesen toalettet csináljanak; aztán szívesek
lesznek követni, a hegyek közé. Kérem, ne kiséreljenek meg semmit
ellenem; rajtam nem fog se szép szemek nyila, se semmiféle lövés. Mert
én és társaim még sohasem érintettünk asszonyt.
– Látszik! – szólt Miss Dumbleton megvetőleg.
Miss Senior fölemelte könnyben úszó szemét s szemrehányó tekintetet
vetett az emberrablóra. Mr. Henry Blossom udvariasan meghajolt és
eltünt.
Miss Sarahnak csak úgy patakzottak a könnyei. A míg öltözködött, egyre
sóhajtozott, nyögdicsélt és imádkozott. Miss Dumbleton ellenben, a ki a
klasszikusok munkáin nevelődött és ezekből nem közönséges
életbölcseséget szerzett, nyugodtan idézte Virgiliusból, hogy:
– Ó… Alios jam ego vidi ventos.
Miss Dumbletont nem riasztotta meg az emberrabló; látott ő már
becsületrablókat is.
A becsület pedig több, mint az emberi élet. Sőt úgy volt meggyőződve,
hogy a férfiak mindannyian rablók; csak más-más úton-módon gyakorolják a
mesterségüket.