Pál. – De hisz azok az emberek nagyon tisztességesen voltak öltözve, és
mondhatom, jobban voltak öltözve, mint a grófnék az udvari bálon, a kik,
ha le volnának fényképezve egy nagy könyvben, akkor a pap bácsi ezt a
könyvet elzárná előlem, mint a multkor az illusztrált mythologiát.
Azonkívül nemcsak tisztességesen voltak öltözve, hanem jól is viselték
magukat, mert nagy csendben voltak, nem lármáztak és semmit se
csináltak, még csak rám se néztek, mint a grófnék, a kik az udvari
ebéden folyton-folyvást kancsalítanak rám.
A püspök. – Mondom, fővétkök az volt, hogy egyáltalán nem lett volna
szabad ott megjelenniök. Kiki maradjon a maga helyén.
Pál. – Értem. Féreg van a ruhájokban meg a hajukban, és másnap az
előkelők vakarózhatnak.
A püspök. – Ha az nem is, de jelenlétök terhére van az előkelőknek, a
kik a pénzökért maguk közt szeretnek uzsonnázni. Még súlyosabbá tette a
dolgot az, hogy éppen akkor tolakodtak be a vendéglőbe, a mikor
véletlenül Fenséged is jelen volt.
Pál. – De ha ők is uzsonnázni akartak a pénzükért!
A püspök. – Éppen azért kellett őket beereszteni, a mi nagy kár volt a
szegény vendéglősnek, mert azután, hogy Fenséged elhagyta a vendéglőt,
az előkelők is felháborodva távoztak.
Pál. – Ahá, értem! Ők a tulajdon szentsége ellen vétettek, mert ha a
szegény vendéglősnek két annyi haszna lett volna, ez a haszon a szegény
vendéglősnek már a tulajdona volna.
A püspök. – Igen. Kétféle tulajdon van: az a tulajdon, a mely már
megvan, és a jogosan várható tulajdon.
Pál. – És a jog is kétféle, ugy-e? Azoknak a joga, a kiknek tulajdonuk
van, és azoknak a joga, a kiknek nincs, csak jogosan várható tulajdonuk?
A püspök (Rövid elgondolkozás után). – Valóban úgy van.
Pál. – Ahá, most már egészen értem a szegény vendéglős felháborodását. A
szegények kárt okoznak, az előkelők pedig hasznot hajtanak neki. Ő tehát
velünk érez és lelkében ő is előkelő.
A püspök. – Szóról-szóra úgy van. És azért a sonnenbrunni kis esetből is
meríthetünk némi tanulságot. Ez a tanulság pedig az, hogy a legjobbak
uralmának két támasza, talpköve van: egyik a tiszta erkölcs, s másik: a
sok szálú érdek, mely a legjobbak vagyonához fűződik.