_Márczius 8_.
Nem, tanár úr, én nem gyógyulok!
A Bibi, a Bibi!… Sírva fakadok, ha rá gondolok!
Tegnap egész nap nem láttam. Reggeltől estig lázasan írtam a naplómat.
Mire leírtam az utolsó strófát, és kocsim elvitt a kabaréba, a Bibi már
eltünt!
És mégis hálával gondolok önre, tisztelt tanár úr, atyai pártfogóm!
Kiderült, hogy igenis, képes vagyok valami férfias erőfeszítésre is, és
ezt önnek köszönhetem! Igazán, soha se hittem volna.
Büszke vagyok a munkámra, akármilyen keveset ér. Megtalálom benne
magamat.
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –