Tisztelt uram!
A mostoha sors úgy akarta, hogy ide kerüljek a györöki menedékházba, s
nem tudom kinek az a pokoli gondolata támadt, hogy engem kellene
megbízni ennek a darázsfészeknek az adminisztrálásával.
Kérem a tisztelt szerkesztő urat, tegye szóvá illetékes helyen, hogy
vegyék el tőlem ezt a keserü poharat.
Keserveim előadásával nem untatom önt. Röviden csak annyit, hogy már a
bolondok házába vágyódom!
A mi pedig azt a Kadarkuthy grófot illeti, a ki ezt a menedékházat
megalapította: de mortuis nil nisi bene, hanem azért szerencse, hogy
meghalt, mert agyon kellene verni.
Tisztelője _Dunahegyi Péter_.