I.

A _Texas vezércsillaga_ czímű, politikai, társadalmi és szépirodalmi

napilapban, a tizenkilenczedik század utolsó évében, egy szép tavaszi

napon ez a hirdetés jelent meg:

»A texasi művelt közönség figyelmébe! Uj! Uj!! Uj!!! A mi még csakugyan

sohase volt a nap alatt! Öngyilkosság tiszteletdíjért! Öngyilkosság a

nagyközönség előtt! Öngyilkosság belépőjegyek mellett! Az eladott élet,

vagy: Tenbrink János búcsúja ez árnyékvilágtól az austini nagy nyári

czirkuszban! Szükségképpen csak egy előadás! A szörnyűségek, a véres

jelenetek, a kivégzések kedvelőinek szíves figyelmébe!

Én, alulírott Fairfax Keresztély, impresszárió, az austini nagy nyári

czirkusz bérlője, tisztelettel jelentem, hogy Tenbrink János művész

úrral egyetértésben folyó évi június hó elsején egy olyan, még soha

sehol nem látott, nem hallott, de eddigelé el se képzelt mutatványnyal

lesz szerencsém kedveskedni a nagyérdemű közönségnek, a mely páratlan

mutatványnak a színrehozatalával Texas állam megelőzi az egész művelt

világot. Egyszersmind már ez alkalommal is bátorkodom tisztelettel

megemlíteni, hogy a midőn, semmi költségtől és fáradságtól vissza nem

riadva, Tenbrink úr szíves közreműködését erre a maga nemében egyetlen

előadásra megnyerni igyekeztem, ezúttal is, valamint egész életemben,

egyesegyedűl az a törekvés vezetett, hogy semmit se mulaszszak el, a

mivel a nagyérdemü közönség megelégedését kiérdemelhetem.

Én, alulírott Tenbrink János, komikus, művészi néven: Szamárpofa,

tisztelettel jelentem, hogy folyó évi június hó elsején, délután négy

órakor, az austini nagy nyári czirkuszban, az én kedves közönségem

gyönyörűségére, a legnagyobb tisztelettel agyon fogom lőni magamat. A

midőn magamat ez alkalommal a nagyérdemü közönség pártfogásába ajánlom,

van szerencsém erre az utolsó és egyszermind egyetlen előadásomra

tisztelettel meghívni úgy Austin város, valamint a közeleső helyek és

egész Texas állam szeretve tisztelt közönségét.

Az érdeklődők bővebb tájékoztatása végett szükségesnek tartjuk a

nyilvánosság elé bocsátani azt a szerződést, mely a páratlan érdekességü

előadás czéljából egyfelől Fairfax vállalkozó, másfelől Tenbrink művész

között köttetett.

A szerződés főpontozatai így szólnak:

Én, Fairfax Keresztély, montereyi születésü, vegyesekben dolgozó

vállalkozó, és mindennemű szinházi iparczikknek nagyban és kicsinyben

szállítója, kötelezem magamat, hogy – kivéve azt a nem remélt esetet, ha

az előadásnak általános részvétlenségből el kellene maradnia – folyó évi

június elsején délután három órakor az előadás tiszteletdíjául

negyvenezer dollárt fogok lefizetni a Tenbrink úr által kijelölendő

bizalmi férfiak kezéhez, Tenbrink János kiskoru leánya, a három éves

Tenbrink Mária Szidónia részére.

Én, Tenbrink János, hollandiai származású, negyvenkilencz éves pojácza,

művészi néven: Szamárpofa, az Egyesült-Államok törvényesen honosított

polgára, kötelezem magamat, hogy a Fairfax Keresztély úr által fizetendő

negyvenezer dollár művészi tiszteletdíjért és ennek ellenértékéül, folyó

évi június elsején délután négy órakor, miután a tiszteletdijat a

bizalmi férfiak már kézhez vették, Fairfax Keresztély úr »egy, kettő,

három«-vezényszavára az austini nyári czirkusz porondján csókot fogok

inteni a nagyérdemü közönségnek, a mely mindig elhalmozott kegyével, és

ennek utána nyomban agyonlövöm magamat. Ha ezt a művészi feladatot oly

ügyetlenül végezném, hogy még ott, a helyszinén meg nem halnék, az egész

szerződés érvénytelen, Fairfax úr a negyvenezer dollárt a bizalmi

férfiaktól joggal visszaköveteli, s én semmiféle kártérítésre igényt nem

támaszthatok.

Tenbrink János kijelenti, hogy ő szabad akaratból adja el az életét;

senki őt erre rá nem beszélte, még csak nem is csábította; az eszme ő

tőle magától ered. Halála miatt tehát senki sem üldözhető, annál

kevésbbé, mert Fairfax úr az ügynek csak pénzügyi lebonyolítására, az

önkéntes művészi mutatvány dijának az érdeklődő közönségtől való

behajtására, vagyis csupán a becsületes közvetitésre vállalkozott.

Tenbrink úr kijelenti még, hogy nemcsak szabadakaratból, hanem

egyszersmind jogosan adja el az életét. Kijelenti, hogy ez az élet

kizárólag őt illeti meg, nemcsak veleszületett jogánál fogva, hanem,

mert ezt a jogot sohase idegenítette el, idegen vevőnek el nem

árúsította, tehát szabadon rendelkezhetik vele, joggal sorsolja ki vagy

bocsátja árúba.

Tenbrink úr kijelenti továbbá, hogy ő nem valamely teljesen elhasznált,

már tökéletesen értéktelenné vált életet ad el a nagyközönségnek, hanem

egy ép és még évekig használható életet. Kijelenti, hogy tudtával nem

szenved semmiféle gyógyíthatatlan betegségben, s idült iszákosságát

kivéve, semmiféle testi bajáról nem tud. Kijelenti végül, hogy a mikor

életéről a tiszteletdíj fejében lemond, erre semmiféle anyagi vagy

erkölcsi kényszer nem űzi; se a nyomoruság, se testi fájdalom, se a

mástól (például a boszúállástól) való félelem, se valamely erkölcsi

kötelezettség nem kényszeríti a halálra; amerikai párbajban nem

veszítette el az élethez való jogát.

A szerződés idézett főpontjainak ismertetése után Tenbrink úr

szerencséjének tartja, ha elhatározásának inditó okairól némelyes

magyarázattal szolgálhat a kegyesen érdeklődő nagyközönségnek.

Tenbrink János négy évvel ezelőtt azt a menthetetlen őrültséget követte

el, hogy noha már negyvenötödik évében járt és kenyerét csak

pojáczasággal tudta megkeresni, feleségül vett egy szegény leányt. Ebből

a házasságból egy kis leánya származott, a kinek a születése az anya

életébe került. Tenbrink Jánost az a körülmény, hogy bármely perczben

bekövetkezhető halála esetén ezt a kis leányt minden vagyon és minden

gyámol nélkül hagyná, aggódóvá tette, annyival inkább, mert bár ez idő

szerint a pojáczaság művészetével elég szépen keres, keresetének még oly

csekély részét is képtelen félretenni, minthogy megrögzött rossz

szokásból jövedelmének ezt a legkisebb, nélkülözhető részét

időről-időre, többnyire még a hónap első napján elissza. És mig

egyrészt, javithatatlan iszákos lévén, csak gondoknak nézhet elébe,

másrészt az életben, melynek szépségét különben élénkén méltatja, nem

sok gyönyörüséget talál, mert jelentékeny elfoglaltságában nem lel

élvezetet, és ez az elfoglaltság minden más örömtől, még gyermekének a

látásától is elvonja. Azért, különös figyelemmel arra, hogy az életben

úgy is csak ama, nagyon kivételes pillanatok idején talál örömöt, a

mikor már nagyon sok gint ivott, szívesen lemond az élet jogainak

további gyakorlásáról, és mindent jól megfontolva, arra az elhatározásra

jutott, hogy életét egy olyan összegért, melynek a kamatai Tenbrink

Mária Szidóniának tisztes életjáradékot biztosíthatnak, felajánlja a

nagyközönségnek és különösen a kivégzések tisztelt barátjainak.

Az előadottakhoz Fairfax vállalkozó még csak azt fűzi hozzá, hogy bár az

austini nagy nyári czirkusz mindössze tízezer nézőt fogadhat be, és bár

joggal hivatkozhatnék a látnivalónak minden bika- vagy kakasviadalt,

birkózást, gladiátor-küzdelmet, csatajelenetet, vagy fenevad-küzdelmet

meghaladó páratlan érdekességére, a helyek árát erre a maga nemében

egyetlen alkalomra csak mértékletesen emelte fel. Egy páholy ára: ötven

dollár. Első hely: húsz, második hely: tíz, harmadik hely: öt, karzat:

két dollár.

Előjegyzéseket elfogad az austini nagy nyári czirkusz nappali pénztára

minden délelőtt.

_Fairfax_, vállalkozó. _Tenbrink_, komikus.

Tömeges látogatásért esedezik:

_a jutalmazandó_.«

Furcsa emberek: Elbeszélések · 第 44 / 157 题