A _Texas vezércsillaga_ czímű, politikai, társadalmi és szépirodalmi
napilapban, a tizenkilenczedik század utolsó évében, egy szép tavaszi
napon ez a hirdetés jelent meg:
»A texasi művelt közönség figyelmébe! Uj! Uj!! Uj!!! A mi még csakugyan
sohase volt a nap alatt! Öngyilkosság tiszteletdíjért! Öngyilkosság a
nagyközönség előtt! Öngyilkosság belépőjegyek mellett! Az eladott élet,
vagy: Tenbrink János búcsúja ez árnyékvilágtól az austini nagy nyári
czirkuszban! Szükségképpen csak egy előadás! A szörnyűségek, a véres
jelenetek, a kivégzések kedvelőinek szíves figyelmébe!
Én, alulírott Fairfax Keresztély, impresszárió, az austini nagy nyári
czirkusz bérlője, tisztelettel jelentem, hogy Tenbrink János művész
úrral egyetértésben folyó évi június hó elsején egy olyan, még soha
sehol nem látott, nem hallott, de eddigelé el se képzelt mutatványnyal
lesz szerencsém kedveskedni a nagyérdemű közönségnek, a mely páratlan
mutatványnak a színrehozatalával Texas állam megelőzi az egész művelt
világot. Egyszersmind már ez alkalommal is bátorkodom tisztelettel
megemlíteni, hogy a midőn, semmi költségtől és fáradságtól vissza nem
riadva, Tenbrink úr szíves közreműködését erre a maga nemében egyetlen
előadásra megnyerni igyekeztem, ezúttal is, valamint egész életemben,
egyesegyedűl az a törekvés vezetett, hogy semmit se mulaszszak el, a
mivel a nagyérdemü közönség megelégedését kiérdemelhetem.
Én, alulírott Tenbrink János, komikus, művészi néven: Szamárpofa,
tisztelettel jelentem, hogy folyó évi június hó elsején, délután négy
órakor, az austini nagy nyári czirkuszban, az én kedves közönségem
gyönyörűségére, a legnagyobb tisztelettel agyon fogom lőni magamat. A
midőn magamat ez alkalommal a nagyérdemü közönség pártfogásába ajánlom,
van szerencsém erre az utolsó és egyszermind egyetlen előadásomra
tisztelettel meghívni úgy Austin város, valamint a közeleső helyek és
egész Texas állam szeretve tisztelt közönségét.
Az érdeklődők bővebb tájékoztatása végett szükségesnek tartjuk a
nyilvánosság elé bocsátani azt a szerződést, mely a páratlan érdekességü
előadás czéljából egyfelől Fairfax vállalkozó, másfelől Tenbrink művész
között köttetett.
A szerződés főpontozatai így szólnak:
Én, Fairfax Keresztély, montereyi születésü, vegyesekben dolgozó
vállalkozó, és mindennemű szinházi iparczikknek nagyban és kicsinyben
szállítója, kötelezem magamat, hogy – kivéve azt a nem remélt esetet, ha
az előadásnak általános részvétlenségből el kellene maradnia – folyó évi
június elsején délután három órakor az előadás tiszteletdíjául
negyvenezer dollárt fogok lefizetni a Tenbrink úr által kijelölendő
bizalmi férfiak kezéhez, Tenbrink János kiskoru leánya, a három éves
Tenbrink Mária Szidónia részére.
Én, Tenbrink János, hollandiai származású, negyvenkilencz éves pojácza,
művészi néven: Szamárpofa, az Egyesült-Államok törvényesen honosított
polgára, kötelezem magamat, hogy a Fairfax Keresztély úr által fizetendő
negyvenezer dollár művészi tiszteletdíjért és ennek ellenértékéül, folyó
évi június elsején délután négy órakor, miután a tiszteletdijat a
bizalmi férfiak már kézhez vették, Fairfax Keresztély úr »egy, kettő,
három«-vezényszavára az austini nyári czirkusz porondján csókot fogok
inteni a nagyérdemü közönségnek, a mely mindig elhalmozott kegyével, és
ennek utána nyomban agyonlövöm magamat. Ha ezt a művészi feladatot oly
ügyetlenül végezném, hogy még ott, a helyszinén meg nem halnék, az egész
szerződés érvénytelen, Fairfax úr a negyvenezer dollárt a bizalmi
férfiaktól joggal visszaköveteli, s én semmiféle kártérítésre igényt nem
támaszthatok.
Tenbrink János kijelenti, hogy ő szabad akaratból adja el az életét;
senki őt erre rá nem beszélte, még csak nem is csábította; az eszme ő
tőle magától ered. Halála miatt tehát senki sem üldözhető, annál
kevésbbé, mert Fairfax úr az ügynek csak pénzügyi lebonyolítására, az
önkéntes művészi mutatvány dijának az érdeklődő közönségtől való
behajtására, vagyis csupán a becsületes közvetitésre vállalkozott.
Tenbrink úr kijelenti még, hogy nemcsak szabadakaratból, hanem
egyszersmind jogosan adja el az életét. Kijelenti, hogy ez az élet
kizárólag őt illeti meg, nemcsak veleszületett jogánál fogva, hanem,
mert ezt a jogot sohase idegenítette el, idegen vevőnek el nem
árúsította, tehát szabadon rendelkezhetik vele, joggal sorsolja ki vagy
bocsátja árúba.
Tenbrink úr kijelenti továbbá, hogy ő nem valamely teljesen elhasznált,
már tökéletesen értéktelenné vált életet ad el a nagyközönségnek, hanem
egy ép és még évekig használható életet. Kijelenti, hogy tudtával nem
szenved semmiféle gyógyíthatatlan betegségben, s idült iszákosságát
kivéve, semmiféle testi bajáról nem tud. Kijelenti végül, hogy a mikor
életéről a tiszteletdíj fejében lemond, erre semmiféle anyagi vagy
erkölcsi kényszer nem űzi; se a nyomoruság, se testi fájdalom, se a
mástól (például a boszúállástól) való félelem, se valamely erkölcsi
kötelezettség nem kényszeríti a halálra; amerikai párbajban nem
veszítette el az élethez való jogát.
A szerződés idézett főpontjainak ismertetése után Tenbrink úr
szerencséjének tartja, ha elhatározásának inditó okairól némelyes
magyarázattal szolgálhat a kegyesen érdeklődő nagyközönségnek.
Tenbrink János négy évvel ezelőtt azt a menthetetlen őrültséget követte
el, hogy noha már negyvenötödik évében járt és kenyerét csak
pojáczasággal tudta megkeresni, feleségül vett egy szegény leányt. Ebből
a házasságból egy kis leánya származott, a kinek a születése az anya
életébe került. Tenbrink Jánost az a körülmény, hogy bármely perczben
bekövetkezhető halála esetén ezt a kis leányt minden vagyon és minden
gyámol nélkül hagyná, aggódóvá tette, annyival inkább, mert bár ez idő
szerint a pojáczaság művészetével elég szépen keres, keresetének még oly
csekély részét is képtelen félretenni, minthogy megrögzött rossz
szokásból jövedelmének ezt a legkisebb, nélkülözhető részét
időről-időre, többnyire még a hónap első napján elissza. És mig
egyrészt, javithatatlan iszákos lévén, csak gondoknak nézhet elébe,
másrészt az életben, melynek szépségét különben élénkén méltatja, nem
sok gyönyörüséget talál, mert jelentékeny elfoglaltságában nem lel
élvezetet, és ez az elfoglaltság minden más örömtől, még gyermekének a
látásától is elvonja. Azért, különös figyelemmel arra, hogy az életben
úgy is csak ama, nagyon kivételes pillanatok idején talál örömöt, a
mikor már nagyon sok gint ivott, szívesen lemond az élet jogainak
további gyakorlásáról, és mindent jól megfontolva, arra az elhatározásra
jutott, hogy életét egy olyan összegért, melynek a kamatai Tenbrink
Mária Szidóniának tisztes életjáradékot biztosíthatnak, felajánlja a
nagyközönségnek és különösen a kivégzések tisztelt barátjainak.
Az előadottakhoz Fairfax vállalkozó még csak azt fűzi hozzá, hogy bár az
austini nagy nyári czirkusz mindössze tízezer nézőt fogadhat be, és bár
joggal hivatkozhatnék a látnivalónak minden bika- vagy kakasviadalt,
birkózást, gladiátor-küzdelmet, csatajelenetet, vagy fenevad-küzdelmet
meghaladó páratlan érdekességére, a helyek árát erre a maga nemében
egyetlen alkalomra csak mértékletesen emelte fel. Egy páholy ára: ötven
dollár. Első hely: húsz, második hely: tíz, harmadik hely: öt, karzat:
két dollár.
Előjegyzéseket elfogad az austini nagy nyári czirkusz nappali pénztára
minden délelőtt.
_Fairfax_, vállalkozó. _Tenbrink_, komikus.
Tömeges látogatásért esedezik:
_a jutalmazandó_.«