merre út se vezet. A hol ősztől késő tavaszig élőt nem látni. A hol a
sivatag talajon kertészkedni nem lehet, a hol makk se terem, gyökér se
terem, még fü se terem. A hol még a kökényfa, a galagonya, a mogyorófa
se tenyészik; a hol a gözü se tudna télre valót gyüjteni, a hol még róka
se üt tanyát.
És a hova szabadon bejár az északi szél. A mily enyhe a Balaton nyáron:
olyan zordon télen. Iszonyu hidegje, rettenetesek viharai. Nincs az a
remete, a ki azokat elszenvedje.
A középkor tüneménye a remete. Mit keresne az ma már a vasutas és
kerékpáros világban?
Istent dicsérni?
A remete arra vállalkozott, hogy dicsérje az istent. Ebben élt, ebben
halt meg. Ebben lett élete szentté, emléke imádottá.
Örült sovány ételének, meztelen testének, éjjeli-nappali sanyaruságának.
Durva fakereszt földbe ütve, ott térdelt előtte s egyebet nem csinált,
dicsérte az istent.
Hagyjátok ki kegyes lelkek isten imádásából isten dicséretét.
Jó és kegyes és szent és igazságos, dicső és örökkévaló, mindentudó és
mindenható az igaz isten. Egyáltalán nem kivánja, mert semmi szüksége
sincs rá, hogy őt az emberek dicsérgessék. Szép asszonyt, hatalmas
főispánt, zsarnok fejedelmet, ostoba gazdagot kell dicsérgetni, nem a jó
istent.
Sokszor elgondolkoztam a régi vallásalkotó népeken: miként alkottak ők
maguknak istent, milyen alaknak képzelték ők istenüket.
Hatalmasnak.
Honnan vették a hozzá való képet, fogalmat, eszmét?
Fejedelmük alakjából és életéből.
A fejedelem zsarnok. Maga szab törvényt magának is, népének is. Öl,
gyilkol, dobzódik, száz feleséget tart, szüzeket rakásra emészt. Háborut
visel, palotákat épit, urrá teszi kedves emberét, de a kit, ha nagy urrá
mer lenni, eltetet láb alól. Ha valami nem tetszik neki: mindjárt
haragszik. Ha megvénül: mindig haragszik: S ha haragszik: nem ismer
törvényt s keresztülgázol minden jogon, minden emberségen.
Ilyen a fejedelem az ő ősi alakjában. Egyetlen egy mód van féken
tartani, megszelidíteni. Ha dicsérik. Ha körülrajozzák, ha térden állnak
és hasra feküsznek előtte s örökké dicsérik. Ereje oroszlán, élete örök,
dicsősége a nap, hold és csillagok, hatalma végtelen; reszketnek előtte,
félnek tőle a többi királyok és fejedelmek: napnak testvére, uraknak ura
s napkelettől napnyugatig csak érte élnek, neki szolgálnak a népek s
minden nemzetségek.
Ilyen beszédre megszelidül a mord fejedelem, megsimogatja saját hasát,
gyönyörködik hosszu szakálában s papucsa orrában s jó kedve kerekedik s
jó kedvében néha még arról is lemond, hogy alattvalóit és foglyait
rakásra ölesse.
Őskori népek, hajdankori nemzetek: ilyennek képzeltétek ti istenteket. S
azért tettétek szent törvénynyé, hogy istent dicsérni kell s mindig csak
dicsérni kell. Pedig dicsérni csak a rosszat, a gyöngét, a hiút és a
halottat szabad s nem a jóságos, igaz és erős istent.
Szegény jámbor remeték: elmultatok. Vagy a zárdák falai közé vonultatok.
A jó istennek nincs szüksége rátok, nekünk pedig rossz istenünk nincs.
Csak rossz embereink vannak, azok ellen pedig ugy se értek semmit. A
szegénység, sanyaruság, mezitelenség se buzdit ma már jóra senkit.
Lenézne, kinevetne ma már benneteket mindenki. Ma már egész nap dolgozni
kell nem pedig egész nap imádkozni,
Nem is hiszem én, hogy a tihanyi remetebarlangban remete lakott valaha.
(Vége az első kötetnek.)
TARTALOM.
Készülünk az utazásra 1
(Kik azok, a kik utaznak? – Miért késett ez az utleirás? – Napkelet
felől napnyugat felé. – A Balaton költői. – Mindenütt szép, de legszebb
a Balatonnál.)
János püspök 13
(János püspök urasága. – János püspök szegényei. – Kis városi nagy ebéd.
– A nemesség eredete. – A szarvasbika. – A reggeli a rengetegben. –
János püspök az én falumban. – A római szent zsinat. – A római pápa és a
somlyai bor.)
Salamon Ferencz 35
(Az indulás. – Béla király Névtelenje. – Miként kell megírni a nemzet
történetét. – Mikor Salamon Ferencz követjelölt volt. – A bujdosó
Salamon. – Mikor szép a bölényborju? – A siketnéma beszél. – Meglátjuk a
Balatont.)
A magyarok fája 50
(A csárda. – A fogas király. – Az öreg szilfa. – Melyik rosszabb: a
török-e vagy a német? – Kinek hány őse van? – Van-e még magyar, van-e
még zsidó? – Papi birtok, zsidó birtok.)
Balaton-Füred 65
(Miért német a magyar fürdő? – Hogy menekült meg Kecskemét a német
szótól. – Nyári orvos, téli orvos, csavargó orvos. – Nemes fiu, nemes
leány. – A mamák visszaemlékezése. – A régi Balaton-Füred.)
Magyar fürdő, magyar orvos 79
(Magyar orvosok pusztitják a magyar fürdőket. – Országos fürdőbiztos.)
Emlékezések 87
(Az 1825-iki országgyülés Balaton-Füreden. – Bihari és a khórusnémet. –
Balaton-Füred nagyjai. – Az első szobor. – Az első nemzeti szinház. – Az
első gőzhajó. – Széchenyi és a gépek csősze. – Somogy és Zala. – Vas
uram. – Az almádi csárda. – A kigyók tanyája.)
Az első magyar nemzeti szinház 109
(Számüzött a magyar szinjáték Magyarországon. – A költő társasága
Balaton-Füreden. – Hol lakik a magyar szinész? – Kis-jókai Szabó István.
– Az adakozás. – A füredi uraságok. – A papság adakozása. – A vármegye
gyülése. – A taps. – A tihanyi apátúr föltételei. – A költő és
Vasvármegye. – A kis-czelli gyülés. – A kanczamente. – A kormány tilalma
semmit se ér. – Miért nyitották meg kétszer a szinházat? – A népnek
szent ünnepe. – A költő diadala. – Szegedy Róza rózsája.)
Hogy utaztak régen? 142
(A nemes ember utazása. – A gyorskocsi. – Az öreg Pitli és ifju
felesége. – A szép asszony története megkezdődik. – Csányi László.)
A mit nem tud a történetirás 153
(Brachfeld. – A lovak tanyája. – A sáfárok és a kupeczek. – A czeczei
öreg Braun. – Hogy született a Kossuth-huszár? – A zsidó. – Haynau és a
hadisarcz.)
A szép asszony története 165
(Hol fizetik ki a lovak árát? – Brachfeld Debreczenbe megy. – A
bankócsináló gép. – A barkhend ujjas. – A szép asszony ereje. – Az
enyéngi követválasztás. – Az abauj-szántói zsidó orvos. – Az orosz
nagyherczeg nem lesz magyar király. – Duschek megmenekül. – A szép
asszonyra alkonyodik. – A nemzet bárója.)
Vörösmarty 185
(Mi a költő? – A nagy költő alakja. – A halász-ebéd. – Az utolsó dal. –
Tamassa Pál. – A vén táblabiró erényei. – Gyüjtsétek össze a nagy költő
emlékeinek nyomait.)
Jókai 202
(Jókai apjának betegsége. – Az öröklött betegség. – A váltószivesség. –
Hogy készült az „Arany Ember“? – Hogy készült a magyar büntető törvény?
– A hogy a költő alkot.)
A Balaton 212
(A nyári Balaton. – Az éjszaka. – Az álom és a hullámmoraj. – A téli
Balaton. – Vőlegény, menyasszony együtt a halálban.)
Az utolsó szó Istenhez 218
(Az alsó-őrsi halászok. – A vihar szeszélye. – Az utolsó zsolozsma. –
Örökké!)
A vihar a jégen 226
(A balaton-fő-kajári halászok. – Mennyit ér a háló? – A szegény ember
annyit se ér. – Egy ember megmenekült. – A kiliti kanczellista.)
A köd a jégen 233
(Pörbe száll két halászgazda. – Az a biró, a ki sohase hoz itéletet. –
Mit csinál a mérnök a nagy ködben? – Nem segit a mappa. – Mit ér a
tudomány kutya nélkül? – A Turcsi kutyával való beszélgetés. – Hogy lett
igazság a pörben.)
Magyary Kossa Eszter 252
(A nagy pör. – A végrehajtás. – Az első ellenség. – A második ellenség.
– A darumadár. – A harmadik ellenség. – De a darut nem felejti.)
A nemzet története a viz szinén 267
(Jön Jellasich. – A nádorispán Veszprémben. – A Kisfaludy-gőzös. – A
hajó gépe erősebb, mint a becsületszó. – A becsület a politikában, az
adósságban és a szerelemben. – Mi volt a nádorispán, mi volt a bán? – A
horvátoknak jó kedvük van. – Elbujdosott az utolsó nádorispán. – A
nádfedelü kastélyban.)
Tihany 289
(A kecskeköröm. – Hol szeretett volna Csokonai meghalni? – A
remetebarlang és Berzsenyi. – A remete, a fejedelem és az isten. –
Mirevaló az isten dicsérete.)
End of Project Gutenberg's Utazás a Balaton körül (1. kötet), by Károly Eötvös