A cselédszoba nem is olyan barátságtalan és szomoru, különösen ha papa
szinházba megy a mostohával. Erna ilyenkor az ágya szélére ül, merő
sötétben és beszélget a Julcsa cseléddel, a ki a konyhában rakosgatja az
edényeket, majd a kis lámpát átviszi a cselédszobába s ugy ülnek
egymással szemben, a kisasszony két könyökét az asztalra támasztva, a
cseléd komoly, részvétlen arczával és gépies szorgalommal harisnyát
stoppol.
Erna: Meglássa, Julcsa, már nem tart sokáig.
Julcsa: Ha én a kisasszonynak volnék, már régen megszöktem volna és
beálltam volna igazi cselédnek. Hát hiszen most is ugy él!
Erna: Oh, ha lehetne, megtenném!
Julcsa: Épp ugy dolgozik, mint a szobalány, a konyhában eszik, a
cselédágyon hál, nyáron mezitláb jár, éppen csak bért nem kap, meg
pofozgatják és szeretőt nem tarthat.
Erna: Jaj, Juliskám, ha nagykoru volnék, nem is maradnék itt. De apa
beleegyezése nélkül nem adnak könyvet és könyv nélkül nem fogad föl
senki.
Julcsa: Elég lelketlenség a nagyságos urtól, hogy ennyire engedte
elzülleni a kisasszonyt. Mintha bizony nem volna még elegendő hely
odabent.
Erna (szomoruan): Az én édes kicsi ágyacskám… a padlásra rakták. Még
egyszer bele fogok feküdni és aztán…
Julcsa: Mikor?
Erna: Talán még ma.
Julcsa: Setét éjszaka? A padláson?
Erna: Mondja csak, édes Julcsa, hisz maga a kisértetekben?
Julcsa: Nem én!
Erna: Hát fölmenne éjszaka a padlásra?
Julcsa: Nem én.
Erna: Hát mitől félne?
Julcsa: Csak ugy, mégis félnék.
Erna: Lássa, pedig én föl fogok menni éjszaka a padlásra, egészen
egyedül és nem fogok félni és belefekszem az én régi ágyacskámba és
akkor aztán minden másképp lesz.
Julcsa: Tán javasasszony tanácsolt a kisasszonynak?
Erna (titokzatosan mosolyogva): Magam eszeltem ki. És apa aztán meg fog
csókolni és a felesége nagyon meg fogja bánni, a mit ellenem vétett.
Hiszen olyan kicsire összehuztam magamat, ugy sem álltam soha az utjába
(keservesen sir), hát miért bánt velem igy?
Julcsa: Már ilyen a mostoha. De megveri az isten!
Erna: Akkor aztán hizelegni is fog nekem, apa meg fog ölelelni és sirva
csókolni fog. Ó, meglásd Julcsa, nekem még nagyon jó dolgom lesz.
Julcsa: Adja Isten, kisasszony, de most menjen teriteni, mert nemsokára
itt lesz a nagysága és jaj a kisasszonynak, ha nincs minden rendben.
Erna: Megyek, Julcsa és meglássa, minden rendben lesz, mihelyst
lekerülök a padlásról.