I.

Az olvasztó kemenczénél állanak ketten, félig meztelen, kormos munkások.

Megnyitják a csapot, a fehér folyós érc sisteregve szalad le a vederbe,

a két ember rudat dug a vödör két fülébe, úgy szaladnak vele az

agyagformához, a hova beleöntik. Hat lépésről három úr áll, czilinderrel

a fejükön, keztyü a kezükön és szivar a szájukban. Nagyon kiváncsiak

voltak megtudni, mint lesz az ércből hamutálcza. Egyikük a nagyságos

igazgató ur.

A két munkás végzi a dolgát, mintha vakok lennének. A három úr

megelégelvén a mulatságot, odébb áll, az eszterga-műhelybe. A két munkás

utánuk néz, egymásra néz, aztán megállnak a munkában és beszélgetnek.

Az egyik: Láttad?

A másik: A mi a szájukból kibűzlött, a füst, maga megéri kettőnknek a

napibérét.

Az egyik: Tizezer forint a fizetése az igazgatónak, azért, hogy

pöfékeljen és ha kiváncsi ficsurok jönnek hozzá, elvezesse ide, mint

valami állatseregletbe.

A másik: Tizezer forint! A multkor kezdtem számolni, hogy hány évig

kellene élnem, hogy tizezer forintot megkeressek. Egy évben

háromszázhatvan forintot, tiz évben háromezerhatszázat, háromszor tiz

esztendő alatt – talán! Harmincz esztendő keserves izzadás, fázás,

csontőrlés és hússzaggatás azért, a mit ez az ember egy év alatt

kényelmes üléssel és levelek aláfirkálásával keres.

Az egyik: Pajtás, le kellene őket önteni ilyen vederrel, az egy kicsit

fölmelegitené a szivüket.

A másik: A multkor láttam őket Budán. Végig robogtak a gyár kocsiján –

tizezer forint mellett a gyár még lovat, kocsist, equipaget tart

mellette, úgy ültek ott a selyempárnákon, mint az istenek. Az asszony

csupa hab és csipke – az arcza csupa rózsa, a haja… Az én feleségem öt

év előtt még az iskolába járt, hamvas volt, mint a baraczk, üde,

egészséges és szép, – ma húsz éves és arcza fakó, haja durva, az

idegenek anyókának szólitják. Hát ezért fekete a bőröm a csontig? Annak

az asszonya ifju marad a haláláig, mert az ura nem dolgozik, nekünk az

Isten is megtagadja az ifjuságot, mert nincs pénzünk!

Az egyik: Nincs pénzünk, azoknak meg nincs istenük!

A másik: Nekünk sincs.

Munka · 第 9 / 52 题