Az európai háború egyikét nyitja meg a történelem ama nagy korszakainak,
amikor – mint a reformáció és a francia forradalom idején – a népek
egész életfelfogásukat, eszményüket és ezzel élite-jüket is
megváltoztatják.
A béke másnapjára fognak a háború legnevezetesebb visszahatásai
megnyilvánulni. A küzdelem tovább fog húzódni a gazdasági, ipari s
társadalmi harcokban, amelyek azután átalakítják a népek jövőjét.
A világháború anyagi következményei talán nem is lesznek annyira
fontosak, mint a nyomában járó szellemi átalakulások. A külső, anyagi
világ megváltozása rohamosan új belső világot alakít ki.
Kétségtelen, hogy Európa földrajzi határait nem fogja túlságosan
módosítani a háború, de meg fognak változni a lelki határok.
A háborúk az erkölcsi értékek egész ranglétráját fölforgatják. A
cselekedet, amelyet rendes időkben mint bűntettet szigorúan megtorolnak,
a csatában dicsőséges erénnyé válik. Az egyéni érdek eltünik. Az emberi
életnek immár csak kollektiv fontossága van.
Annak a gyakorlati bebizonyítása, hogy idegen népeknek katonai leigázása
költséges, meddő és ennélfogva haszontalan művelet, talán meg fogja
kimélni a világot újabb öldöklésektől.
Helyesen jegyezték meg, hogy sok nagy lángész gyakran a háborús
korszakban bukkant föl. Az a század, amelyben Raphael, Michelangelo,
Galilei, Copernicus megszületett, olyan idő volt, amikor példátlan vad
harcok marcangolták az egész világot. Descartes a háborúban írta meg a
módszerről szóló munkáját. Úgy látszik tehát, mintha a háború minden
energiát föltüzelne. Valószínű, hogy egész sereg tudományos és ipari
fölfedezés és tökéletesítés nem valósult volna meg a mai háború nélkül.
A háború valamely népet magas kedvre tüzel, vagy lehangol, aszerint a
lelkiállapot szerint, amelyben a harc kitörésekor leledzik. Az 1870-iki
háború nagyon lesujtotta Franciaország lelkét. Ellenben a mostani háború
fölélesztette szunnyadó energiáit.
Németország abban a hitben, hogy új piacokat szerez, végül elvesztette
azokat is, amelyeket bírt, különösen a Keleten. Kétségtelen, hogy Japán
lesz az európai háború eredményeinek fő élvezője.
Mit fog találni tűzhelyénél, ha sebei hazaviszik, a német katona, aki
határtalan bőségről, a zsákmányból kikerülő kincsekről álmodott. Az adók
mumusát, amelyek megőrlő munkára és reménytelen szegénységre
kárhoztatják majd. Ha ezt a tényt millió és millió ember fogja
megállapítani, ez talán módosítja majd eszméiket a háborúk előnyeiről.
Csak a tények taníthatják meg a német népet, mit érnek filozófusainak
elméletei.
Gazdasági romlás, elvesztett kereskedelmi piacok és összeköttetések: íme
ez ellensúlyozza a németek meddő győzelmeit. Minden statisztika azt
mutatja, hogy a «Mittel-Europa», bármily tökéletesen szervezzék is, nem
pótolhatná a többi országokkal való forgalom hiányát.
A középeurópai gazdasági tömbbel szemben fog állani a többi hatalmasság
még sokkal erősebb tömbje.
A háború közvetlen következményei eléggé kézzelfoghatóak: a munkáskéz és
nyersanyagok hiánya, a pénzügyi terhek és adók emelkedése, a
többtermelés szüksége a megkevesbbedett eszközök mellett. S ezeken a
látható jelenségeken kívül fölütik majd fejüket olyan távoli
következmények, amelyeknek annyira számos a lehetőségük, hogy ma nem is
képzelhetjük el.
Egy német statisztikus az európai háború első három évének költségeit
így állapítja meg: pénzkiadás 430 milliárd, halott 7 millió, nyomorék 5
millió. Bajos volna fölfedezni, mit nyernek ezzel a világpusztulás
szerzői.
Nem is szólva Oroszországról, ahol a bankok, az ipar és a kereskedelem
teljesen német kezekben volt, Németország beszivárgása egyebütt is
rohamosan terjedt. Csak a háború fedhette föl a veszélyt, amellyel a
német császárság a világot fenyegette.
A földmívelés a háború után kétségkívül nagyobb fontosságra tesz majd
szert, mint az ipar. A készletet, amely gabonaneműekben és húsban a
népek rendelkezésére állott, végkép kimerítik majd a tömérdek seregek,
amelyeket etetni kellett, úgy hogy az országok hiába próbálják magukat a
külföldről újra ellátni. Ebből az árak hallatlan emelkedése következik
be majd mindaddig, valamíg új élelemforrásokat nem sikerül teremteni.
Ennélfogva a területek és gyarmatok földmívelési kihasználása lesz
szükségszerűleg a népek főfoglalkozása.
Némely országban, s különösen Angliában, a mezőgazdasági ipar egyre
jobban háttérbe szorult. A szükség, amelyet a torpedózás tett
fenyegetővé, rohamosan az első helyre tette. S ugyanígy lesz ez minden
országban, amely önállósága megőrzésére igényt tart.
Ha csak félszázaddal képzeljük is vissza magunkat, láthatjuk, hogy
valamely nép virágzó földmívelés és közepes ipar mellett is sokkal
boldogabb életet élhet, semmint ha gyárait túlzottan fejleszti.
Bizonyos, hogy a háború egyik hasznos következménye lesz, hogy a népek
egy kicsit elhagyják a gyárakat a föld kedvéért.
A békében érzik meg majd istenigazában a polgárok a háború terheit.
A középosztályoknak a háború következtében beálló elszegényedése az
országokat állandóságuk egyik főelemétől fogja majd megfosztani.
Franciaország ebből a háborúból kétségkívül emberben, pénzben egészen
kimerülve kerül ki, de talán megszabadulva politikai és társadalmi
ábrándjaitól, amelyek végezetre gyógyíthatatlan elfajulásra vitték
volna.
A háború, befejeztével, nagy elpusztítója lesz majd minden ügyességnek:
a katonai, az ipari s különösen a szellemi ügyességeknek.