A háborúnak lesz köszönhető, hogy az egyenlőség, amely eddig csak a
törvénykönyvekben létezett, kétségkívül behatol majd egy kevéssé az
erkölcsökbe és szokásokba is.
A mostani háború többet tett a demokratikus eszmék megvalósításáért,
mint az erőszakos forradalmak. Az egyazon veszélyeknek alávetett emberek
megismerték egymást és megtanulták, hogy a különböző fajta képességek is
lehetnek egyenértékűek.
A háború bizonyára határköve lesz a világdemokrácia végleges diadalának.
Úgy az uralkodók, mint a diplomaták túlkevés éleslátást tanusítottak,
semhogy a népek a jövőben rászánnák magukat arra, hogy sorsukat vakon az
ő kezeikbe tegyék le. Lehet, hogy a háborúk nem lesznek kevésbbé
gyakoriak, de legalább azok fogják megüzenni, akik a terhét viselik.
A háború az összes autokráciákat fenyegeti s mégis az volt az eredménye,
hogy a harcban álló országokban autokrata kormányok jutottak hatalomra.
Ezek néha hasznosak elhatározásaik gyorsasága révén, azonban mégis olyan
nagy hibákat halmoztak egybe, hogy beállott annak a szüksége, hogy
ügyvitelüket illetékes bizottságokkal ellenőriztessék.
Az új idők kifejlődésével nem lesz abszolut hatalom, amely arra képes
lenne, hogy összeegyeztesse és egymás mellé rendelje a különböző
társadalmi csoportok sokfajta és gyakran ellentmondó érdekeit, abból a
célból, hogy a közérdekhez alkalmaztassa.
A világháború eredményeképpen az autokratikus formák tekintélye erősen
megingott, minek következtében csak azok a monarchiák fognak
fennmaradni, ahol az uralkodó nem kormányoz és merőben csak jelképe a
nemzeti egységnek.
Az egyéni autokráciáról a kollektiv autokráciára való áttérés sok népnél
a világháború egyenes következményének látszik.
Ha a kereslet és kínálat viszonyáról szóló régi törvény tovább is
uralkodik a világon, bizonyos, hogy a háború után a munkások helyzetük
roppant emelkedését fogják tapasztalni, mivelhogy a munkáskéz ritka lesz
az ipar új szükségleteihez viszonyítva.
Egy kis rend és a korcsmák bezárása révén a munkásosztály hamarosan új
burzsoáziát fog képezni. Ellenben a régi burzsoázia középső rétege:
tisztviselők, hivatalnokok, tanárok és tanítók stb. abban a veszélyben
forognak, hogy bizony nemsokára a proletáriátus egyik kategóriája
belőlük kerül ki, amely talán kitölti a szocialista hadsereg az által
támadt hézagait, hogy a kielégített és sorsukkal megelégedett munkások
elhagyták ezt a hadsereget.
Nagy haladás valósul meg, ha a demokratikus országok választói
képviselőikül ügyvédek vagy könyvmolyemberek helyett az élet
realitásával ismerős iparosokat, gazdákat, kereskedőket választanak.
Az igazi demokratikus haladás nem az, hogy az élitet a tömeg szintjére
sülyesszük, hanem az, hogy a tömegeket az elitehez fölemeljük.