Oly tulajdonságok, amelyek nem használhatók a művelődés bizonyos
korszakaiban, előmozdíthatják a nép boldogulását, ha megváltozott
életkörülmények megengedik hasznosításukat.
Az irodalmi, művészi és értelmi fölény bizonyos civilizációkban (pl. a
régi görögöknél, a renaissance olaszainál) a nagyság főelemei voltak.
Ellenben a türelem, kitartás, a szabályoknak való engedelmesség és egyéb
sajátságok, amelyeket egykor közepeseknek tartottak, az ipari jellegű
művelődésben a siker föltételei közé sorakoznak.
A modern kor szövevényes technikájával és munkamegosztásával,
megköveteli a türelem, éber vigyázat, aprólékos pontosság, kitartó
erőfeszítés és szolidaritás erényeit, amelyeket az élénk eszű
individualista-fajok csak nehezebben tudnak megvalósítani.
A folytonosság érzése a népek számára az állandóságot jelenti, amelyet
csak nagyon lassan tudnak elérni, de amely nélkül nem tudnának sem
tartósan élni, sem emelkedni.
A modern népek ereje egyre kevésbbé függ kormányzóitól, ellenben millió
és millió apró erőfeszítések összeadásából sommázódik össze. Valamely
ország növekedik, ha minden polgára dolgozik a nagyságán. Ám hanyatlása
rohamos, ha ráhagyja az államra a kezdeményezést és felelősséget.
A népek sikereit manapság kevésbbé köszönheti kormányzói vagy élite-je
értékének, mint bizonyos másodrangú tulajdonságoknak, amelyekkel azonban
a polgárok többsége dicsekedhetik.
Az egyéni fölényes tulajdonságokat néha teljesen helyettesíthetik
szerény kollektiv sajátságok. A németek pl. közepes egyéniségek
porszemeiből nagyon erős tömegeket tudtak megalkotni. A nép élite-jének
fölénye nem elég a nép nagyságának megalapozására.