A háború közvetlen okai csak másodrangú érdekűek. A távoli okok árjába
kell merülni, hogy felfedjük a háború eredetét.
Az észszerű elemek rendesen csak kevéssé fontos szerepet játszanak a
történelmet betöltő viszályok eredetében.
Az észnek az az egyedüli szerepe, hogy szolgálja az érzelmi, misztikus
és kollektiv erőket, amelyek a nagy viszályok igazi mozgatói.
A háború megindításában a leghatékonyabb érzelmek: a gőg, a
nagyravágyás, a bizalmatlanság és a gyűlölet.
A bizalmatlanság s még inkább a gyűlölet volt ötven év óta az európai
népek viszonyán uralkodó érzelem. Ez vezette őket olyan fegyverkezésre,
amelynek túlsága kikerülhetetlenné tette a háborút.
A világtörténelmi nagy tusakodásokat kisszámú okra lehet visszavezetni.
Ilyenek: 1. _Biológiai_ okok: pl. az éhség ösztöne, amely egykor a római
művelődést lerontó germán betörésekre indított. 2. _Érzelmiek:_ pl. a
féltékenység, gyű lölet, mohó vágy és különösen a nagyratörés. A 100
éves és a 7 éves háború az ambició háborúi. 3. _Misztikusok:_ pl. annak
a hitnek a befolyása, hogy felsőbb hatalmak rendelik híveiknek a világ
meghódítását. Ezek irányították a mozlim-betöréseket, a keresztes
hadakat, a vallásháborúkat, a 30 éves háborút és a mostani világháborút.
4. _Gazdaságiak:_ pl. az ipari túltermelés, amely kereskedelmi
vetélkedéseket keltett föl.
A katonai hatalom közömbösen szegődik szolgálatába a biologiai, érzelmi,
misztikus és gazdasági okoknak.
A német intézőköröknek azzal sikerült a háborút népszerűvé tenni, hogy
okául elfogadtatták a következőt: a védekezés szükségét a régóta félt
orosz betörés, a franciák föltételezett revanche-vágya s Anglia
fenyegető gazdasági versengése ellen. Az orosz betöréstől való félelem
volt a fő-fő és határozó oka a németek egyértelmű csatlakozásának.
Egyedűl vezéreik ismerték eléggé Oroszország dezorganizációját, hogy
tudják, mennyire nem félelmetes ez a betörés.
Ritkaság, hogy a népek elkeseredetten harcoljanak merőben gazdasági
érdekekért. A ma harcban álló legnagyobb nemzetek, kivált az
Egyesült-Államok, elvekért küzdenek.