Sipiczky gyöngéden megszoritotta a szép asszony kezét és egy pillanatig
a magáéban tartotta.
Az öntudatlanul viszonozta a gyöngéd nyomást és – nem vonta vissza
kezét. Csak a mikor vére kezdett lázadni szivében ettől a szoritástól,
vette magát észre. És ekkor hirtelen, szinte durván lökte el magától azt
a szentségtelen kezet, – dühében, hogy megfeledkezett magáról. Most
először életében! A büszkeségét látta megalázva. Felbőszült a férfi
merészségén. Ugy ment aludni, hogy gyülöli őt…