Dobay Alajos költő volt fiatal korában. Első boldogtalan szerelmének
gyötrelmeiből állitotta össze „Elvira keserveit“. Azóta szinméz lett
minden szerelme. Fölhagyott hát a költészettel sőt ötvenhárom éves
korában meg is házasodott, egy vékonyka szép gyermeket, a tizenhét éves
Somorjay Idát választván életepárjául.
Ez évszámbeli adatokból kitünik, hogy szegény volt Ida kisasszony, mint
a templom egere, Dobay meg vagyonos; de érthetővé lesz az is, hogy a
vékony gyermek csak dámává fejlődött férje oldalán és nem asszonynyá.
(Lásd Schopenhauer.) De tisztességes maradt a dáma (a szó századvégi
értelmében), pedig szép volt nagyon s hozzá szenvedélyes, mint egy
nőstény jaguár.
Dobaynénak tehát voltak érdemei is. Egyebek között az is, hogy jól és
okosan nevelte föl leánykáját: az Incit.
… Inci tizenhét éves volt; szép, üde és ártatlan, mint egy fehér
rózsabimbó, melynek kelyhét még nem nyitotta föl a buja napsugár,
melynek mézét még se méh, se pillangó nem szedte meg…
Hogy Dobay Alajos költő volt fiatal korában, az még nem szégyen.
Különösen, ha megbánja az ember, hogy a jóizlés ellen vétkezett. Mások
is követtek el közizlés elleni kihágást fiatal korukban, a mit ősz
hajjal őszintén megbántak. És ilyen bünbánó volt Alajos ur is.
De hogy Dobayné csak dámává fejlődött és nem asszonynyá nemesedett öreg
férje oldalán, az már nagy hiba volt. Kutfeje és okozója sok fájdalomnak
és szenvedésnek. Ez volt oka szegény Kalvyl János s a kis Inci szerelmi
regényének is.
*