H. G. Wells kitünő találmánya, az időgép megállt a ház előtt. Gyorsan
belepattantam és megindítottam a motort visszafelé. A kerekek zúgva
lendültek neki: eszeveszett gyorsasággal forogni kezdett a légcsavar.
Egy helyen álltunk, de én tudtam, hogy utazunk: az időjelző óra sebesen
zörgött, órák és napok pár pillanat alatt futották körül a kört: egy
perc mulva az évjelzőmutató 1916-ot, majd 1915-öt mutatott. Még egyet
csavartam a kormánykereken… 1914… október… szeptember… augusztus…
július… 28… 26… 24… stop! Helyben vagyunk. Egy nyekkenés, a gép megállt.
Kiugrottam a gépből és körülnéztem. Ugyanazon a helyen álltunk, ahol az
imént – – de milyen változás! A Köruton ragyogva égnek az ívlámpák,
szaladnak a félig üres villamosok. Egy kávéház ablakából flanellruhás úr
bámult ki felém kiváncsian: előtte kávé, dupla habbal, két
császárzsemlye az asztalon és egy pasztrána – ki emlékszik még a
pasztránára?
Egy percre elkábultam a rámzuhogó emlékek hatása alatt – de aztán
eszembe jutott, hogy nem merengeni jöttem az időnek ebbe az elmult
tartományába. Nekem itt fontos és sürgős dolgom van és egy óra mulva
utazom vissza, a gépet csak hatig kaptam kölcsön.
Munkára hát, gyorsan! Gyerünk csak: szedjük össze az eszünket, hol lehet
most az az illető úr, akit én keresek? Otthon aligha, most félöt lehet –
négy évvel ezelőtt én ilyenkor az Abbázia-kávéházban szoktam ülni,
hátul, az egyik páholyban.
Villamosra ültem és perc mulva leszálltam. Jól sejtettem: már az ablakon
keresztül megismertem magamat. Ott ültem a rendes helyen: a hajam
valamivel sűrűbb és arcom tíz évvel fiatalabb. Valamit írtam éppen.
Lihegve futottam be és leültem, szemben magammal, az asztalhoz.
_Én 1918-ból:_ Szervusz! Kérlek, ne csodálkozzál sokat, kevés időm van.
Sürgősen beszélnem kell veled.
_Én 1914-ből_ (felnéz, kissé meg van lepetve, nem nagyon): Ejnye… hol
láttam én már magát?
_Én 1918-ból:_ Sehol. Te nem ismersz engem, én jól ismerlek. De most nem
erről van szó.
_Én 1914-ből_ (vállat von): Nekem mindegy. De, de talán jöhetnél
későbben, kérlek, látod, most dolgozom…
_Én 1918-ból:_ Mit dolgozol, szerencsétlen?
_Én 1914-ből:_ Egy humoros krokit írok. Őrült vicces dolog,
kérlekalássan. Hallgasd csak. (Olvas.) „Az idén télen olyan kevés a
szén, hogy egy országgyűlési képviselőt láttam, aki maga hajtotta a
szeneskocsit hogy biztosan berakhassa a pincéjébe.“ (Röhög.) Őrült jó,
nem?
_Én 1918-ból_ (csodálkozva): Ez egy vicc?
_Én 1914-ből:_ De ez még semmi! Itt alább azt írom, hogy ezt már nem
lehet kitartani, tizenkét koronát kérnek egy spulni cérnáért. (Röhög.)
Jó?
_Én 1918-ból:_ Ez egy humor?
_Én 1914-ből:_ Hát akkor ezt hallgasd meg: A kroki végén szerepel egy
zsidó, mint… hahaha… mihint… hö… hö..: hö::: mint::: orosz… jaj az
oldalam… mint orosz miniszterelnök… (fuldoklik a röhögéstől).
_Én 1918-ból_ (szánakozva): Na fiam, mondhatom, én nagyon sokat
fejlődtem négy év alatt. De nem ezt akartam mondani. Hagyd abba az
írást.
_Én 1914-ből:_ Ugyan!
_Én 1918-ból:_ Hát nem tudsz a hadüzenetről?
_Én 1914-ből_ (legyint): Tudom! Bevonulunk Szerbiába és kész. Három hét
alatt minden rendben lesz.
_Én 1918-ból:_ Azt hiszed? Nekem nem az a véleményem.
_Én 1914-ből:_ Ugyan ne nevettesd ki magad. El tudsz képzelni a huszadik
században olyan háborút, ami két hónapnál tovább tart? A teknika mai
vívmányai mellett? A negyven centiméteres ágyúk korában? _(Fölényesen.)_
Egyébként gazdaságilag se birná ki Európa a háborút félévig.
_Én 1918-ból_ (nyelek egyet): Na jó. Hát akkor talán ne politizáljunk.
Fontosabb dolgot akarok mondani neked. Vegyél zsírt.
_Én 1914-ből_ (rámmered): Megbolondultál?
_Én 1918-ból_ (lázban): Vegyél zsírt, tíz kilót, ha többet nem és tedd
el! Vegyél bőrt! Vegyél cérnát! Vegyél szappant! Mit bánom én, vegyél
mézgát! Vegyél firniszt!
_Én 1914-ből_ (idegenül): Őrült vagy? Ugyan hagyj békén!
_Én 1918-ból_ (síráshoz közel): Ó te szamár! Hát nem akarsz érteni?
Vegyél babot! Vegyél citromot! Vegyél patkószeget!
_Én 1914-ből_ (haragosan): Na most már igazán erigy innen és hagyj engem
dolgozni! (Fogja a tollat.)
_Én 1918-ból_ (kétségbeesve, kirántom a papírt a a keze alól):
Szerencsétlen, tönkre akarsz tenni? Legalább akkor ne irkáld tele ezt a
papírt – hanem tedd el, gyűjtsd össze tisztán – többet fogsz, akarom
mondani: fogok keresni rajta 1918-ban, mintha te most teleírnád!
_Én 1914-ből_ (dühösen): Alászolgája! (Felugrik és el.)
_Én 1918-ból_ (lemondóan): Jól van, nyavalyás! Soha se törődtél velem!
Megyek vissza 1918-ba, szegény embernek.