A gyufaszál fellobbantása után egy pillanatra mindenki meghökkent.
Néhányan izgatottan fordultak a tető felé, mások elhúzódtak:
nyugtalanság támadt. Az elnök hangosan csengetett és kinyitotta száját,
de mielőtt szólhatott volna, csendes és hajlékony mozdulattal felállott
a jobboldalon Gróf Vízcsepp, megnyugtató kézlegyintéssel intett és
meggyőző hangsúlylyal halkan szörcsögni kezdett.
– Tisztelt barátom és képviselőtársam, Doktor Gyufaszál – szörcsögte
enyhén gunyos árnyalattal – szerény nézetem szerint kissé túlságosan
belemelegedett a napirenden levő javaslat taglalásába, belemelegedett és
fel is lobbant: ezt a fellobbanást tudjuk be az ő temperantumos és –
hogy is fejezzem ki magam – gyulékony természetének, de korántse vonjunk
le belőle olyan következtetéseket, mintha e fellobbanásnak valami
különösebb jelentősége, vagy következménye lehetne. Mi ketten, tudom,
két homlokegyenest ellenkező politikai felfogást képviselünk, de nézetem
szerint nem kérdéses, melyik a reálisabb, melyiké a jövő. Tisztelt
barátom, Doktor Gyufaszál nagy tömegekről beszél, amik állítólag mögötte
állanak: ezekre alapítja terveit, ezeknek nevében akar beszélni: –
nyers, mozdulatlan és tehetetlen tömegek ezek, uram, melyek nem
nyilatkoztatták még ki eddig, hogy Doktor Gyufaszált támogatni
óhajtják-e egy esetleges kenyértörés órájában, hogy vajjon melléje
állanak-e, rábiznák-e magukat s ha igen, merné-e ő vállalni a
felelősséget azért, ami történne. Én ezt nagyon kétségesnek tartom, én a
magam részéről ebben a Dr. Gyufaszál által annyit emlegetett nagy
tömegben semmi nyugtalanságot nem látok, semmi elégedetlenséget, semmi
vágyat arra, hogy helyzetén változtasson: semmi vágyat arra, hogy
mögötte sorakozzék.
– Hát maga kinek a nevében beszél? – lobogott közbe pirosan és hevesen
Dr. Gyufaszál.
– Tisztelt barátom és képviselőtársam – szörcsögött tovább óvatosan Gróf
Vízcsepp – azt kérdi, kinek a nevében beszélek. Az a dicső és óriási
szervezet, melynek egyik szerény tagja és, önök előtt, képviselője
vagyok, az a szervezet, mely hivatva van a rendet és nyugalmat
fentartani a világon, lesímítani a fölösleges dudorokat, kivájni a
köveket…
– És megfojtani az embereket – lobogott közbe tüzes gúnnyal Gyufaszál.
– Ez a szervezet – folytatta rendületlenül Gróf Vízcsepp, –
megbonthatatlan, fegyelmezett és szervezett sorokban áll mögöttem, hogy
őrködjék a rend és fegyelem fölött, ott teremjen azonnal, ahol baj van,
megvédje határainkat, visszaszorítsa az állam alapjait veszélyeztető
forrongó és zavaros elemeket…
– És megfojtson bennünket – ismételte lobogva Gyufaszál. – Az igaz, a
víz alatt rend van!
– Az a fenyegetés tehát, – szörcsögött tovább nyugodtan Gróf Vizcsepp, –
amivel tisztelt barátom és képviselőtársam akar nyugtalanságot kelteni,
egészen fölösleges aggodalmat kelt néhány tájékozatlan rajongóban. Nekem
módomban állana, tisztelt uraim, hogy a fenyegetések elejét vegyem:
törvényadta módom volna hozzá – de én azt nem akarom, én érvekkel
szeretném meggyőzni tisztelt barátomat, hogy fölforgató törekvés merő
képzelődés, gyermekes agyrém.
– Majd meglátjuk! – lobogott közbe Gyufaszál – még fenyegetőzik? Az urak
tanúk, hogy fenyegetőzött!
– Nem fenyegetőztem, – szörcsögött tovább szeliden Gróf Vízcsepp, – csak
arra figyelmeztetem tisztelt képviselőtársamat, akivel szeretném magam
megértetni, akit, ismétlem, meggyőzni szeretnék, hogy kart karba öltve,
szorosan egymás oldalán kell munkálkodnunk, – csak arra figyelmeztetem,
hogy nekünk módunkban áll…
– És ha én felgyujtom a házat? – ordított magánkívül Gyufaszál.
– Ez esetben ki fogom vezettetni, – szörcsögött nyugodtan és derülten
Vízcsepp.
Az elnök csengetett, most doktor Gyufaszál felugrott és a padot verte.
– A napirendhez kérek szót! – ordította magánkívül. – Azt mondotta, hogy
ki fog vezettetni! Rendre! Rendre!
A baloldalon nagy nyugtalanság támadt.
Az elnök a gyorsírók jegyzeteit kérte, kijelentvén, hogy a nagy zajban
nem hallotta a sérelmes kifejezéseket. A jegyzetek átvizsgálása után,
tekintettel a két hónap előtt hozott és az immunitást szabályozó újabb
házszabályrevizió erre vonatkozó szakaszára, felszólította gróf
Vízcseppet, vonja vissza kijelentését.
– Eszemben se volt – szörcsögött Vízcsepp, – tisztelt képviselőtársamat
megsérteni. Kijelentésemet ünnepélyesen visszavonom.
– Akkor én is visszavonom elhamarkodott kijelentésemet, hogy a házat
felgyujtom – jegyezte meg dr. Gyufaszál.
Erre különben se került volna a sor, mert e pillanatban a gyufaszál
tövig égett és elaludt. Ugyanekkor egy utolsó szörcsögéssel gróf
Vízcsepp is elpárolgott.