Tedd félre a kis önműködő gépfegyvereket, kicsi fiam és a szürke
hadi-autót és a katonákat és negyvenkettes ágyút – vigyázz, ne akadj
bele a drótakadályba, amivel telehálóztad a szobát, gyere ide, apuka
mesélni szeretne. Tudom, apuka jobb szeret mesélni, mint te hallgatni a
mesét – de apuka ehhez már hozzá van szokva, hivatásánál fogva. Nem, nem
a gorlicei áttörésről mesélek ezuttal, se a vörös ördögökről, – ma egy
egészen különös mesét mondok, tulajdonképpen nem is mese, hanem
útleírás, kérlekalássan – én tudniillik fiatalkoromban sokat utazgattam
és láttam egy-két vidéket.
Többek között például – és erről akarok beszélni neked – egyszer, mikor
még te nem voltál a világon, hosszabb időt töltöttem egy országban, nem
is ország volt, hanem egy egész földrész – nevezzük röviden
Operenciának.
Hát, kérlek alássan, ez egy nagyon különös ország volt, azt mondhatom
neked. Isten bizony, nem hazudok, ebben az országban olyan repülőgépeket
láttam, amikbe nem ült ember és nem lövöldözött lefelé, hanem a gép
magától repült – ennek az országnak a különös nyelvén ezeket a
repülőgépeket _madaraknak_ nevezték. Az ég ott ugyanolyan kék volt, mint
nálunk, de voltak rajta olyan kis pamacsok, olyan könnyű, dunyhaformájú
bodrok – nem, dehogy, nem szétpattanó srapnell volt az, Pistika, hanem
úgynevezett _felhő_, tudod, könnyű felhő, olyan könnyű, mint a hab, –
hogy mi az, hogy hab? Ja, persze, ezt nem érted. Hát kérlek, az olyan
friss, könnyű micsoda, amit Operenciában a kávéra tettek az emberek és
kiflivel mártogatták – hogy mi az, hogy kifli?
Na jó, akkor majd mást mondok, amit megértesz. Sok csodálatos dolgot
láttam ám Operenciában, elhiheted!
Ebben az országban egészen különös, fantasztikus emberek éltek,
olyanfélék, amilyenekről például a Gulliver utazásaiban meséltem neked.
Akár hiszed, akár nem, ebben az országban – de ne nevesd ki apukát! –
láttam például egy szerbet, aki nem volt összeesküvő és nem akarta
meggyilkolni más országok uralkodóit.
Továbbá láttam ott egy olyan angolt, aki nem volt perfid és nem akarta
szétdarabolni Németországot.
Továbbá láttam egy oroszt, aki nem szított évek óta gyűlöletet és nem
fúrt aknát, hogy megtámadja a Monarkiát.
Továbbá láttam ott egy olyan románt, aki nem szövetkezett régi és
természetes ellenségeivel, Anglia nyomása alatt és kiszolgáltatva
Amerikának, hogy Németországot tönkretegye.
Továbbá – ezt hallgasd meg! – láttam ott egy olyan olaszt, aki nem
árulta el a szövetséget és nem tört rá gyanutlan államokra.
Továbbá láttam ott egy olyan románt, aki nem köszörült kést, hogy
titokban hátbatámadja az ezer sebből vérző monarkiát.
Szóval a legfantasztikusabb állatok és növények hemzsegtek egymáson
ebben az országban. Mit mondjak neked, ott például össze lehetett
téveszteni egy oroszt meg egy magyart, mert volt olyan magyar, amelyiken
orosz ruha volt és olyan orosz, amelyen magyar. Egyszer például – úgy-e
furcsa? – láttam egy franciát, meg egy németet egyforma ruhában, –
egészen jól emlékszem rá, egy magas, szőke német volt, meg egy kis
fekete francia.
Kérlek szépen, ez egy egészen különös világ. A hegyek, meg a völgyek,
meg az erdők, meg egyebek, egészen olyanok, mint nálunk, – de az a
furcsa, hogy sehol sem lehet észrevenni, hogy egy országnak vége van és
kezdődik egy másik ország – nincsen az egyik pirosra festve, a másik meg
zöldre, hanem a hegy, ami az egyik országban kezdődik, folytatódik a
másik országban, úgy hogy át lehet menni, gyalog, egyikből a másikba és
észre se veszi az ember. Ugy-e, milyen furcsa, mintha azt mesélném, hogy
a falon keresztül lehet menni. Továbbá ott a házakat alulról fölfelé
építik és nem fölülről lefelé rombolják le.
Sokáig nem lakott ebben a világban apuka, nem neki való világ volt.
Nagyon vad és műveletlen emberek éltek ottan, abban az időben – még most
is végigmegy a hideg a hátamon, ha rágondolok. Tudod milyen vakmerő
stiklikben lelték a kedvüket? Ilyen kis fiúknak, mint te, tulajdonképpen
nem is szabadna még effajta idegrázó rémtörténeteket hallani – de a
halálmegvető bátorság példájául mégis elmesélem neked, hogy ebben a
világban, ha két ország határán találkozott egymással két ember, egyik
az egyik országból, másik a másik országból – nagyon gyakran megtörtént,
hogy nem lőtték le egymást, hanem kezet fogtak és bátran eldiskuráltak
egymással és mikor elváltak, anélkül, hogy bántották volna egymást, még
a kalapjukat is le merték venni egymás előtt.